Putterer Magdolna Léna: Egy fiú , a Magyar zászló alatt halad !
Szakadó esőben , mégis boldog , lelkes, fegyelmezett emberek ezrei özönlöttek végig az utcákon , köztük én magam is.
A cél , a Terror Háza Múzeum volt, ahova a Miniszterelnök beszédére indultunk mind .
Mindenki arra vágyott , láthassa a Miniszterelnököt , így minél közelebb akart kerülni, ami ekkora nagy tömegben bizony nem volt könnyű.
Én belekaroltam társamba , Feri bácsiba , aki mivel régóta ismerte a járást, tudta merre kell menni ahhoz, hogy az adott célt elérhessük.
Nehogy elkeveredjek a nagy tömegben, kénytelen voltam kicsit huncutkodni.
Mindenkinek azt mondtam, ő a férjem és nem szeretném őt elveszíteni a nagy tömegben. Így együtt tudtunk haladni mindvégig .
A nagy tömeg a kapuhoz érve nem tudott átmenni egyszerre a kapun . Mi is kicsit megálltunk , várakoztunk.
Ezt az időt én arra használtam fel, figyeltem a köröttem lévő embereket.
Egyszer csak egy fiatal fiút pillantott meg szemem,aki az alkalomhoz illően , ünneplőben volt felöltözve. Tekintetem az ő szelíd tekintetével összetalálkozott.Megszólítottam mosolyogva:
- Szia . Mit keres itt egy ilyen fiatal gyermek ?
- Hát , nem is tudom ... - Válaszolta kissé zavartan a látszólag is szelíd , szeretettel teli alig felnőtté vált ember.
- Mennyi idős vagy ?
- 18 éves vagyok.
- Egyedül vagy ?
- Nem. Itt vannak a barátaim is, vagyis valami olyasmik , de hozzám tartoznak.- Válaszolta nagyon komolyan , miközben végig tekintett a tömegen, fejével intve, ők azok.
- Értem.
- Most vagyok itt először.
- Semmi baj. Én is . Ő meg itt nem a férjem, hanem a társam , de kénytelen vagyok belekapaszkodni, ha nem akarok elveszni a nagy tömegben . Így azt mondom mindenkinek,ő a férjem.
- Ez jó. - Mosolyogta el magát.
- Tanulsz még ?
- Igen, jogász szeretnék lenni.
- Az nagyon jó, bár nem valami könnyű manapság a jogász élete.
- Igen, tudom.
- Én is. A joggal tisztában vagyok , de a Paragrafusokkal nem. Az nekem kicsit kemény.
- Hát igen. Valóban így van ez , de Jogász szeretnék lenni , Pécsen szeretnék tanulni. Oda vágyom .
- Sok sikert kívánok neked.
- Köszönöm szépen.
- Bemutatkozom , Putterer Magdolna Léna vagyok.
- Dávid vagyok , Z . Dávid.
Közben meginduló a tömeg, a fiút kezdték volna félretolni . Één megfogtam a kezét, szemébe nézve mondtam neki hangosan :
- Gyere kisfiam , nehogy elveszítselek ! - Nem hagytam el , mert éreztem, ő is a Miniszterelnök miatt jött ide. Kezét fogva mentünk tovább . Most már elmondhattam , Feri bácsival az élen , mi hárman nagy család lettünk egy pillanat alatt.
Ismét megállt a tömeg. Jobban neki állt esni az eső . Szóltam egy úrnak akinek nagy ernyője volt . Láttam , a fiú még aláfér :
- Bocsásson meg . Meg tetszene engedni, hogy fiam az ernyője alá álljon , meg ne ázzon ?
- Természetesen.
- Köszönöm szépen.
A fiú állt az ernyő alatt , közvetlen mellettem és várt. Ahogy indult a tömeg, megint megfogtam kezét , mentünk előre tovább, majd a kapuhoz értünk , ahol Feri bácsi ment előre, mondtam a kapusnak :
- Ő a férjem, a fiú meg a fiam , nem szeretnénk őket elveszíteni.
- Ez természetes. - Válaszolta a kapus.
- Gyere kisfiam, mennünk kell. - Szóltam a fiúnak.
- Feri bácsi visszanézett, fiút kereste szemeivel , s kérdezte tőlem :
- Hol van a mi fiúnk ?
- Itt van , fogom kezét , mehetünk tovább.- Mosolyogtam el magam, de a fiú is.
A fiút sikerült annyira előre vinni, hogy személyesen láthatta a Miniszterelnököt , hallhatta őt beszélni. Előttem állt .Én így nem láttam, de most nem én voltam a lényeg , hanem a fiú.
Ahogy vége lett a Miniszterelnök beszédének , megfordult felém. Kérdeztem :
- Nem baj, hogy hoztalak magammal idáig ?
- Nem. Inkább nagyon szépen köszönöm. Nagyon hálás vagyok érte.
- Jól érezted magad ? Tetszett minden ?
- Igen. Nagyon .Hálás vagyok önnek mindezért. - Az öröm, szabályosan áradt belőle.
- Boldog vagyok, hogy örültél, hogy jól érezted magad.
- Köszönöm. Most merre megyünk ?
- Mi indulunk vissza Kaposvárra. Te meg sajnos itt laksz Budapesten , így most búcsúznunk kell.Örülök, hogy találkozhattam veled.
- Én úgy szintén. Mindezt soha nem felejtem el amit tett.- Elmosolyogtam magam . Feri bácsival kezet fogva búcsúzott el ,s neki is megköszönt mindent .
Feri bácsi mindenkinek elmesélte , Lénácska szerzett nekünk egy fiút , megszaporodtunk , nagy család lettünk.
Én meg arra gondoltam miközben lelkem duplán szárnyalt ezen a napon , valójában úgy érzem, most én vagyok a legboldogabb .

2017. október 23.
5719
LenaMagdolna - 2017. november 03. 21:13:44

Kedves ermi-enigma , kedves Imre !

Írásomnak a Politikához semmi köze . Smile Heart
Szerintem félreértette , bár manapság mindenbe a Politikát viszik bele , mint ahogy Ön is az emberséget keverte össze vele. Smile
Őszintén sajnálom. Smile

Köszönöm szépen válaszát . Minden jót kívánok Önnek. - Léna Magdolna Smile Heart

2279
ermi-enigma - 2017. november 03. 09:35:53

Érdekes írás....alaposan trendi és simulékony....politika....(emberségbe csempézve)....különösebb mondandója nincs...kivéve a propaganda vonalat....
de bennem beindított egy novellát....érdekes visszahatás lesz...majd olvashatod
a hétfői prózák-2017 rovatban...

üdv
iMRE

5099
picurnagyi - 2017. november 02. 14:15:04

Drága Lénám!

Örülök, hogy megosztottad ezt az élményedet - Veled együtt örülök, hogy felkaroltad ezt a fiút, akinek valószínűleg örök emléket ültettél a szívébe!

Gratulálok szeretettel: Edit Rose

277
farkas viola - 2017. november 01. 02:39:47

Kedves Magdolna Léna!
Nagyon tetszett az írásod, örömmel olvastam.
Szeretettel gratulálok: Viola RoseRoseRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.