Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Benda Judit: Levél a Meg Nem Született Gyermekemhez (2017. november)
Napok egymást szaporán követik, évre év jön szélsebesen, de a maradandó szép emlékeket - még ha azok röpke pillanatoknak is tűnnek csupán - a múló idő nem feledteti.
Mert ami valaha is fontos volt nekünk, azt elraktározzuk szívünk - lelkünk legmélyebb zugába, féltve őrizzük és ott van velünk akkor is, ha éppen nem beszélünk róla. A részünkké vált, eggyé lett velünk.
Mint ahogyan Te is velem vagy . Harmincegy éve minden lélegzetvételemmel, szívdobbanásommal a részem vagy, még akkor is, ha azon a novemberi napon úgy döntöttél, hogy mégsem akarsz engem.
Talán huszonegy évesen fiatal voltam az anyaságra még, de vágytalak Téged. Apáddal együtt nagyon akartuk, hogy megszüless. A pillanattól kezdve, hogy megtudtam, vagy nekem, mérhetetlenül boldog voltam és vártalak nagyon.
Azon a napon, mikor elhagytál, görcsökben fetrengtem és vértől voltam csatakos. A szirénázó mentőben már felkészítettek rá, hogy elveszítelek. Nem tudom, mi volt akkor nagyobb : a testi fájdalom, vagy a lelki gyötrelem. Mielőtt kivettek a testemből, az orvosok elkábítottak. Ébren voltam, de fájdalmat nem éreztem. Zsibbadt kábaságomban hallottam a zajokat, fémek zörgését, koccanását. Bár a görcsös fájdalomnak a műtét véget vetett, sebeim begyógyultak , de lelkem fájdalma még csak ezután következett.
Nemcsak a méhemből, de úgy éreztem, szívemből-lelkemből is kitéptek egy darabot. Kicsit Veled haltam én is.
Álmomban sokszor láttalak. Szaladtál egy hatalmas, nagy mezőn át, én utánad iramodtam, de el sosem értelek. Csak a kacajodat hallottam és láttam lobogó, hosszú hajfürtjeidet.
Egy év múlva megszületett az idősebbik húgod.
Boldog voltam és be kell valljam, kicsit feledtetett Téged. Mosolygós, jókedvű kis angyal született nekünk, akiben ma is nagy örömöm telik. Imádnád Te is, minden bizonnyal, mint ahogyan a fiatalabbik húgodat is. Ő ugyan, kicsit elevenebb, nagyobb szájú, de alapvetően egy bűbájos teremtés.
Apáddal nem élünk már együtt, békében váltunk el.
Új családban élünk már hosszú ideje, mindketten.
De hiszem, hogy Ő sem feledett Téged.
Olvastam valahol, hogy életünk egy vonathoz hasonló. Születésünk során felszállunk rá, de hogy hová utazunk, merre és meddig visz, azt mi nem tudhatjuk.
Állomások jönnek egymás után, némelyik naposabb, némelyik árnyékosabb, de akad viharos megálló is közöttük bőven.
Utazásunk során az emberek jönnek és mennek körülöttünk. Akad, aki leszáll mellőlünk, mások felszállnak és azokkal utazunk tovább.
Az egyik állomásnál Te szálltál fel és mellém szegődtél. De csak rövid ideig maradtál. Mindössze tizennégy hétig .
Én ezt is köszönöm Neked. Hogy tizennégy hétig az enyém voltál, sohasem feledem.
A körforgásban hiszek, nem a Mennyben és Pokolban. Azokat megérjük itt, e Földön is.
Abban hiszek, hogy meghalunk és újra születünk.
Lehet, hogy születésre váró lélek vagy azóta is, vagy már itt vagy köztünk, e földi létben?
Bárhogyan legyen is, a legjobbakat kívánom Neked. Kívánom a földi élet megannyi szépségét, boldogságát, szeretetét.
Amíg lélegzem, nem feledlek Téged.
Mert követhetik a napok egymást szaporán, évre év jöhet szélsebesen, de a maradandó szép emlékeket - még ha azok röpke pillanatoknak is tűnnek csupán - a múló idő nem feledteti.
5417
Lulemy - 2018. október 07. 17:43:36

Kedves Rita!
Köszönöm, hogy időt szakítottál rám és elolvastad! Smile
Barátsággal üdvözöllek!
Judit

5417
Lulemy - 2017. november 20. 17:54:03

Kedves grandpierre !
Köszönöm kedves szavaidat ! Smile Jólestek és melengették a szívemet! Smile Még egyszer köszönöm ezt Neked! Smile

1520
grandpierre - 2017. november 19. 20:35:57

Ehhez az iszonyatosan szomorú, de gyönyörű íráshoz nehéz nem elcsukló hangon hozzászólni. Ő is olvassa ezt és biztosan mosolyog az édes orcácskája, vagy már egy új testben él boldogan. Én hiszek a reinkranációban. Nagyon szép lelked van. Ez az élet, neki ez volt a földi útja. Talán...

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.