Auerbachné Tóth Katalin: Kis önirónia, avagy majd lesz időm olvasni is
Black Friday, éljen! Vettem könyveket, majd ha lesz időm, elolvasom őket - felkiáltással...

De mindig így járok...

Napirend? Főállásban dolgozom, családanya vagyok, tehát a háztartási munka is ott van még. Igaz, a férjem is rendesen kiveszi a részét belőle, nekem szerencsém van, nem marad rám minden. De a gyerekek még kicsik, így én hordom mindenhová őket: óvodába az 5 éves kicsit, iskolába a nagyobbikat, aki még csak másodikos. Meg persze bárhová máshová is, mert egy kocsink van, azzal én járok. A jó hír, hogy legalább nem kell mindkettőnek mindkét szülő kocsijába gyerekülés! Aztán mindig közbejön valami: hol látogatókat várunk, hol nekünk kell menni céges vagy családi programokra. Emellett még nyelvet is tanulok, oda is kell házit írnom, szavakat tanulnom, szótáraznom. De nézzük a jó oldalát: örüljek, megengedhetem magamnak a nyelvtanfolyamot!

A könyvek iránti szenvedélyem viszont 9 éves korom óta töretlen, amikor is harmadikosként megsértődtem a barátnőimre valamiért. A miért már a múlt ködébe vész, de az eredménye az lett, hogy a teremben levő könyvek közül kézbe kaptam a legvastagabbat, és 6 nap alatt elolvastam. Addig sem kellett a "legjobb barátnőimmel" beszélnem. A barátnőket elsodorta az idő, az Egri csillagok (merthogy ez volt az a bizonyos legvastagabb könyv) és a betűk szeretete viszont maradt. Talán mégis köszönhetek valamit azoknak a gyerekkori "barátnőknek"!

A könyvek gyűlnek otthon... A polc már tele van - van, ahol két sorban. Nem szégyellem a Hedwig Coulths-Mahler könyveimet sem, de olyan kis picik, elfért eléjük még egy sor könyv! Már dobozokban és a szekrényajtók mögött is gyűlnek a könyvek...

A könyvek egyre gyűlnek. Megveszem őket, mert el szeretném olvasni őket. Aztán beléjük is kezdek, vagy csak félreteszem őket, "majd hétvégén", "majd, míg a gyerekek edzésen vannak" olvasom őket... Az idő halad, mindig vannak egyéb, sürgős teendőim. Most éppen a karácsonyi ajándékok beszerzése. De azért is veszek könyvet. Magamnak. Karácsonyra.

Egyszer talán majd lesz időm is elolvasni őket. Majd egyszer. Valamikor...
4204
pathfinder - 2017. november 21. 15:23:08

Kedves Rita!

Így bizony, amit megvettem, azt előbb-utóbb el is fogom olvasni!
Olyan jó, most már a nagyobbik tud olvasni, és vannak olyan könyvek, amiket kifejezetten frissen olvasni tanult gyerekeknek írtak. Ezeket szoktuk együtt olvasni. Remélem megszereti ő is az olvasást Smile A kicsi meg mint a kisistent figyeli a bátyját, hogy már ő is érti a betűket Smile

Köszönöm szépen a kedves szavaidat!
Szeretettel:
Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.