Bige Szabolcs Csaba: Halál a pult előtt
A kiskatona a közeli laktanyából zajosan lépett be a boltba jól kivágva az ajtót, bakancsával döngetve a padlót. Nagycímletű pénzt dobott le a pultra.
- Két üveg barackot! – szólt parancsoló hangon.
A pultos felnyúlt a polcra, de hirtelen megfordult kezében egy üveg itallal, mert furcsa zajt, dübbenést hallott. Valóban a kiskatona zuhant végig a földön a pult előtt. Letette az üveget,odafutott hozzá. Megtapintotta a nyaki ereket – valamikor mentősként dolgozott, értett az ilyesmihez -, de semmit nem érzett.
- Emberek! Ez meghalt! – és rohant telefonálni.
Jött a rendőrség, a mentő, a parancsnok a laktanyából. Ebben a sorrendben.
- Ilyent se értem meg itt mostanáig – motyogta a pultos, miután elvitték a halottat.
Senki sem tudta, mi történhetett? Csak sok nap után derült ki, tulajdonképpen mi okozta a hirtelen halált. Az egyik törzsvendég hozta a hírt, mert bejáratos volt a területi kórházba, ahol kisebb munkákat vállalt el napszámban. Udvarseprést, szemét elhordást, meg hasonlókat. Szóval ő mondta el, hogy súlyos szívizom-gyengeség okozta a bajt.
A kiskatona Vilmos nevet nyerte el a kereszténységbe. Szinte eseménytelen gyermekkora inkább egy gátlásos, visszahúzódó természetre utal, mint izgágára. Miután bevonult katonának, felfedezte, hogy ő éppen olyan tagja egy szigorú szabályok közzé kényszeríttet közösségnek, mint a többi hasonló korú, de nála hangosabb erőszakosabb fiatal. Féléves kiképzés után kerültek ebbe a kaszárnyába már, mint edzett ifjak. Túl voltak minden kitoláson, altiszti kegyetlenségen és természetesen a kemény gyakorlatokon. A kaszárnyaélet ehhez képest üdülésnek tűnt. Inkább unalmasnak érezték, mint fárasztónak. Hamar kialakult a baráti társaság. Szabad óráikban együtt nyakalták a titokban behozott szeszt. Így ment ez nap, mint nap. Vilmos is kivette derekasan a részét az esti tivornyákból.
Egyszer a szolgálatos tiszt rájuk nyitott, mikor éppen a vodkás üveget adogatták körbe. Nem lett baj belőle, mert a tiszt úr is jól meghúzta, s ígérte másnap ő hoz egy üveggel.
A dolog vége az lett, hogy a többi tiszt is beszállt az esti italozásokba. Egyikük meglepő ötlettel állt elő, miután jól beszívtak:
- Fiúk, szerezzünk füvet!
Erre azonban nem voltak vevők. „Elég nekünk a pia!” – mondogatták. Igaz, abból bőségesen fogyott. Vilmost nevezték ki „futárnak”. Ő szerezte be az innivalót, hol az üzletből, hol a gazdáktól: olcsó, hitvány vinkót legtöbbször, de néha jó minőségű méregerős kisüstit.
Az, hogy Vilmos szívének valami rejtett baja van, senki nem sejtette. Még a sorozóbizottság orvosának sem tűnt fel semmi gyanús tünet. S mégis bekövetkezett a tragédia: a motor nem bírta a terhelést, s a rossz minőségű üzemanyagot…
2720
bigeszab - 2017. november 29. 19:42:13

Kedves Babu!
Különös, hogy ez a bizonyos hirtelen szívhalál ma is kísért, ha nem is a kiskatonák körében - ilyen ma már nincs is -, hanem más fiatalok, pl. sportolók körében. Most is mikor annyi kütyü segíti a pontos diagnózist.
Üdv: Szabolcs

2720
bigeszab - 2017. november 29. 19:27:19

Kedves Rita!
Az a kaszárnya élet már a múlté. Azért vagyunk még egy páran, akiknek emlékeiben tovább él. A tragédia pedig ráirányította a figyelmet.
Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel: Szabolcs

5548
babumargareta - 2017. november 28. 21:36:46

Kedves Szabolcs .
Keményen indul a novellád .Erdekes ,hogy milyen őszinte
leirást adsz egy kaszárnyán belüli dolgokról .Igaz Te férfi
vagy több mindent tudsz,számomra ismeretlen háttér .
Komoly következménye lett ,pláné ha súlyos szivizom
gyengeségben szenvedett. Kár érte !
Mindenesetre nagyon jó cimet adtál novelládnak !
Szomorú történetedet szeretettel olvastam .....BabuSmile

2720
bigeszab - 2017. november 28. 16:34:44

Kedves Kitti!
Köszönet az építő kritikáért! Még igazad is van!
A pultost, aki elmesélet, nagyon megrázta az eset, s kikívánkozott belőlem a történet.
Üdv: Szabolcs

5396
Kitti - 2017. november 28. 11:26:35

Csaba!Te sokkal de sokkal jobbat szoktál írni!Kérlek, ne haragudj meg a véleményemért! Nagyra tartom az írásaidat.Viszont ez lapos és érdektelen történet. Jól írtad meg, mert a figyelmem végig fenntartottad, de miután kivégeztem, hát úgy éreztem, kár volt olvasni. És nem az írás, hanem a téma miatt! Mert most akkor mi van? A katona beteg szívvel élt és meghótt a boltba, mielőtt vásárolhatott volna. A többi lényegtelen a történés szempontjábó. Semmivel sem kaptam többet, mint ha elolvastam volna a híreket. Mondjuk egy bulvárlapban.Smile
Szeretettel voltam itt. Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.