Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 23:17
A mai feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.21. 22:32
Mindenkinek szép estét! Coffee cup

2019.02.21. 19:56
MINDENKINEK áldott, pihentető, jó éjszakát kívánok! Szeretettel: Ági Heart Coffee cup

2019.02.21. 19:20
Szép estét, és még szebb éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Confused

2019.02.21. 16:26
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.02.21. 11:53
Köszönöm a vers feltöltését!

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: krumpli
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Auerbachné Tóth Katalin: Ünnepi fények: Hatodik történet (2017. december)

Az idős nő lassan, megfontoltan ballagott a piac felé. Jobb szeretett ott bevásárolni. Olcsóbb is volt, mint a szupermarketben, meg is nézhette alaposan az árut, beszélgethetett is a kofákkal az idejéből pedig kitellett. Ráért. Sokkal jobban, mint szerette volna. Már az unokái is felnőttek, ritkán látogatták, a papa pedig már 5 éve végleg itt hagyta. Őhozzá is gyakran kijárt a temetőbe. A sírgondozás is egyfajta időtöltés volt a számára.
December közepét mutatta a naptár, már alig több, mint egy hét volt hátra az ünnepekig. A piac felé menet megcsodálta az üzletek kirakatait. Mindenhol az ünnepi díszek tömkelege látszott, hol ízlésesen, hol kevésbé ízlésesen elrendezve. De hát ezek már sok kirakatban október vége óta ott voltak, ahol pedig nem, ott is legkésőbb november közepén megtörtént a dekoráció karácsonyira cserélése.
A kedvence egy játékbolt kirakata volt.
A kirakatban egy asztal állt az egyik oldalon, középen zöld, oldalt karácsonyi mintás terítővel letakarva, amely majdnem a kirakat padlójáig lógott le. Az asztalon aprócska házikók álltak. Volt, amelyikben még rendes, működő világítás is volt. A házak között kis fenyőfák, bokrok is helyet kaptak, és a műhó rendesen beborította őket. Tényleg, mint egy kis téli tájkép. A fák között imitt egy cicacsalád húzta a szánkóját, amott a tisztán tartott járdán egy szoknyás-kendős mackómama tolta babakocsiban a kicsinyét... A házakban is zajlott az élet: volt óvoda, ahol a gyerekek játszottak, nagy családi ház, amiben valaki éppen főzött, másvalaki pedig a fát díszítette.
Az asztal mellett szintén műhó volt a padlóra szórva, és ízlésesen elhelyezett kisebb és nagyobb sámlikon babák ültek. De volt ott babakocsi is alvóbabával, és a háttérben kiskonyha és szerszámos pult, gyerekméretben.
Az idős hölgy mindig elámult ilyen gazdagság láttán. Neki gyerekkorában csak csutkababája volt, azzal játszott, ha volt egyáltalán ideje játszani. A gyerekeinek már tudott igazi babát venni, még ha nem is sokat. De mindkét lányának megvan még a legelső babája, tudta jól. Sőt, a fia ólomkatonái már a fiúunokákat is kiszolgálták a családban. Az unokái már több babát is kaptak, igaz, azt már nem ő vette. Nem is tudta, azok a babák és játékok vajon megvannak-e még?
Hazafelé menet is elment a kirakat előtt, és megállt kicsit, nézelődött. Mindig fedezett fel új dolgokat... Vajon mindig változtatják legalább kis mértékben a kirakatot, vagy csak ő talál mindig újabb és újabb érdekes részleteket az állatcsaládok faluját ábrázoló asztalon? - gondolkodott el magában. De aztán fázni kezdett, és úgy döntött, hogy a plázán keresztül megy hazafelé. Nem szerette, de még hosszú volt az út hazáid, ott bent pedig meleg van.
A plázába belépve megállt néhány pillanatra az ajtónál és körbenézett. Karácsonyi dekoráció minden oszlop mellett, és az üzletek kirakataiban is. Hoszteszek, minimum mikulássapkában, de inkább idétlen karácsonyfa-szerű ruhában osztogatták a szórólapjaikat. Bár hétköznap délelőtt volt, mégis sokan voltak. Sehol egy mosoly, mindenki rohant a dolgára. Szatyrok mindenkinél. De az ünnep fényét nem látta a szemekben. Félrehúzódott, hogy ne legyen útban senkinek, és lassan ballagott a metró felé.
Még odahaza is azon morfondírozott, amit a plázában látott. Az ünnepi fények csak a külsőségekben látszódtak, az emberekből nem sugárzott ki. Lehet, hogy az ő fiatal korában nem volt ilyen gazdagság, nem volt ennyire a külsőségekben is mutatott az ünnep, de belül mindenkiben élt a karácsony szelleme! Itt ezt most nem látta. Mit látott? Rohanást, a kötelező ajándékbeszerzés kényszerét, az összekuporgatott pénzek féktelen elverését.
Ő direkt választotta, hogy nem áll be a sorba. Nem volt hajlandó sem a gyerekeinek, sem az unokáinak drága pénzért ajándékokat venni, olyanokat, amit nem becsülnek meg.
Mást talált ki. Mindenkinek tudta a kedvenc süteményét a családban, legyen szó a lányairól, a fiáról, a menyéről, a vejekről vagy a 8 unokáról, és azok házastársairól. Év közben mindig akkurátusan, de nem feltűnően kérdezte ki őket. Karácsony előtt pedig nekiállt elkészíteni azokat. Tudta, melyik sütemény jó frissen, melyiket lehet előbb is elkészíteni akár két héttel is. A mézeskalácsokkal már végzett. Dekorálni már nem tudta olyan aprólékosan, mint még néhány éve, de helyette aszalt gyümölcsöket, dióbelet rakott a tetejükre. Most a pralinék következtek, a hozzávalók már az asztalon sorakoztak.
Ahogy kint felgyulladtak a fények az utcán, az idős nő nekiállt a következő adag süteménynek. A konyha sarkában egy fenyőgally jelképezte a karácsony közeledtét, így kellemes fenyőillat lengte be a konyhát. Más dekoráció nem is volt, de az ünnepi fények a szívében és a szemében gyulladtak ki, ahogy a karácsonyi látogatások reményét a szívében hordozva készült az ünnepekre.
5772
Kata1984 - 2017. december 05. 21:57:43

Szép történet, és igaz. Ki nem állhatom ezt a nagy hűhót a Karácsony körül.Nem is hozok ki belőle sokat, mert nekem nem azt jelenti, mint sok más embernek. A szeretet a legfontosabb, mindenki tudja, csak sokan elfelejtik.

Gratulálok a megható, elgondolkodtató történethez! Smile

3933
vadvirag47 - 2017. december 03. 07:03:25

Nagyon jó a meglátásod: a fények csak a lámpák, és egyéb díszítő elemek sokaságában égnek, de a szívekben csak alig, de legalább is keveseknek. Nekem, az is nagyon furcsa, hogy már októberben, de legalábbis november elején megjelennek az ünnepi díszek - reklám céllal. Jó fogás ez az üzleteknek, de az emberek szívének túl korai. Minek, már hetekkel előtte "ellőni" a poént. Mire megérkezik a várva várt Karácsony, már olyan megszokottá, semlegessé válik minden. Ne legyen már minden nap Karácsony! A december épp elég lenne az ünnep éltetésére, a díszítésre. Akkor, a meglepetés is nagyobb hatást keltene. Persze, aki nem maga készíti ajándékát (bár a mosolyt és szeretetet nem erre az egy-két alkalomra kellene tartogatni, ha nem egész évben számolatlanul osztogatni, mert az a legszebb, és legértékesebb ajándék ) annak a beszerzést nem érdemes az utolsó napokra hagyni. Ezáltal elkerülheő a tolongás, idegeskedés:" Istenem, nincs, akkor most mit vegyek?" Nekem szokásom, hogy már év közben - az elejtett szavakból kihámozva, ki mit szeretne, minek örülne - apránként megveszegetem az áhított dolgokat. Anyagilag sem olyan megterhelő. Van, mikor már egy szüli,- vagy névnap kapcsán átadásra kerülnek, de legalább mindig van mihez nyúlni. Olyankor, pótolom mással. Jó tanács lenne ez, ha az emberek törődnének vele, és megfogadnák. Mindenki tud valamit - kötni, varrni, süteményt sütni, barkácsolni, montázsolni, egy szép vers, novella megírása,esetleg gyöngyfűzés, fotó-album készítése is szóba jöhet, és még millió más, ami most eszembe sem jut. Én, példáuk az unokáimtól kapott rajzoknak, ( a nagyobbik ügyesen fest) képeknek is nagyon tudok örülni. Gondoljatok csak bele! Rátok gondoltak, amíg készítettők, és alig várják, és nagyon örülnek neki, ha dícséretet kapnak érte, és látják a boldog mosolyt arcotokon. No, de nem folytatom - ez nem az én "oldalam".
A szerzőnek szeretettel gratulálok kedves, szívet melengető történetéhez. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.