Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.07.20. 21:26
Szép álmokat kivánok szeretettel ! Smile

2018.07.20. 20:15
Szép hétvégét mindenkinek. Smile

2018.07.20. 14:37
Köszönöm Józsi a javítást. Rose

2018.07.20. 14:12
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.07.20. 14:10
Katalin, javítottam a versedet.

2018.07.20. 12:06
Szép jó napot mindannyiunknak! Smile Végre péntek Smile Coffee cup

2018.07.19. 23:43
Nyugodalmas éjszakát kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2018.07.19. 23:09
Kedves Józsi! A verselő versek-be feltett írásom utolsó sorát légy szíves törölni. Véletlenül került oda. Angry

2018.07.19. 22:41
Köszönjük szépen Józsi Smile Szép álmokat

2018.07.19. 21:57
Köszönöm Péter Szabót, remek.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: LangAlex
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 2
Bogar Gabor, ralyi
Urmánczi Margit: Ünnepre hangolva
Ünnepre hangolva

Ajándékoktól roskadozó polcok,karácsonyi dalok,villogó izzók,díszek tömege,emberek áradata,fáradt vagyok,az elvárásoktól ideges.Nem normális ez az állapot,minden ez,csak nem boldog ünnepi várakozás.Tik-tak,tik-tak,az idő sürget,rohanj,csináld,minden legyen kész,minden legyen itt,minden legyen jó.Félig ájultan zuhanok ágyba és nyomban elnyel a puha homály,a gondolat félbe szakad,nincs pont a mondat végén,nincs is mondat,csak szótöredékek,gondolat-morzsák és motyogás.Csak az éjszaka végtelenében üdítő a csend.
Tűz pattogását hallom:mi lehet ez?Nehezen nyitom a szemem,mintha össze lenne ragasztva,erőlködöm kinyitni:mi lehet ez?Tábortűz mellett ülök,sokan vannak még itt,pattognak az égő gallyak,felnézek-az eget mintha tele fröcskölték volna-fényes festék foltok a csillagok:hol vagyok?Mellettem feláll egy nő.Hiszen ez Mara,a barátnőm!A vállamat fogja és rángat.
-Mi van?mit akarsz?mi ez itt?-semmit sem értek.Biztosan álmodom.Fura egy álom,gondolom,fel kell ébredni!Valaki felkacag,üveg csörömpöl,mások is nevetnek,italoznak a mellettem ülő emberek.Fel kell ébredni-gondolom-most már tényleg!
-Nézd,nézd!-mondja Mara és mutogat az égre fel-ott,ott- látod?!
-Mit?mit látok?mit lássak?
-Az üstökös,te lüke,nem látod?
-De,de,tényleg,jé!-és most rémülök csak meg igazán.Ez nem lehet álom,ilyent nem álmodhat az ember!Ez akkor mi lehet?Elraboltak az idegenek?Vagy időutazáson veszek részt?És mi ez a hely?
Sietve vonul el előttem öt-hat ember,fejüket lehajtva menetelnek egymás mögött,némán,a léptük nem üt zajt,csak a ruhájuk suhog.Nők ?nem hiszem...nem tudom.Magasabbak,robusztusabbak-férfiak lennének,hosszú köpenyben?Mi ez? mi ez? mi ez?
-Gyere már,siess!-rángat magával Mara.Menjünk,siessünk!
Megyünk.Sietünk.Egyenetlen a talaj.Botladozom.
-Mi ez itt,fű?-hol a járda?-hová lett az út?-ez itt egy mező?-milyen mező ez?!
Nem válaszol.Megyünk.
Masszív tömeg körében egy ház,alig világos,ovális nyílás a falban,derékmagasságban,-ablak lenne?-üveg nincs rajta.Amott az ajtó,nyílását mintha zsák vászon takarná,a réseken úgy szivárog ki a fény,mellette létra a falnak döntve,fent,magasan ugyanilyen nyílás a falban,csak nagyobb és sötét,odáig ér a létra.Ott emberek alszanak-gondolom.És itt lent?Itt mi lehet?Odatódul mindenki a falhoz,az ovális nyíláshoz,két egymásnak feszülő fej alatt próbálok belesni,elég magas vagyok,így a vállak és nyakak alkotta háromszögbe hajlok és lenézek.Amit látok vagy látni vélek az több,mint amit el lehet viselni.Egy gyermek, újszülött,egy kisfiú!(A tudattalan nyomban a felszínre hoz egy nevet.)Alszik.Álmában mosolyog.A látvány szürreális,képtelensége mégsem botránkoztat meg.Nem keresem már a választ,hogy mi ez az egész,egyetlen vágy ural,hogy közelebb menjek,hogy érinthessem, legalább azt a sötét színű anyagot amibe bebugyolálták.Nem tudom felemelni a kezem.Átpréselem magam az előttem álló két test között,a tömeg a falnak szorít,alig lélegzem.A fal homokkő lehet,tapintása kellemes,meleg,a két tenyerem az ablak aljára tapasztom,ez nem is ablak,hiszen ez a jászol és benne Ő,a gyermek,a Messiás.Egyre intenzívebb a vágy,hogy hozzáérjek, megerősítendő amit látok.(Úristen! Mint Tamás, a hitetlen egy másik történetben,egy későbbiben.)A látóterembe kerül az egész helyiség,a férfiak hosszú köpenyben pásztorok,akik térdelve nézik a gyermeket,arcvonásaik híven tükrözik rajongásukat,a gyermek apja és anyja alacsony sámlin ül és nézik a kincset,melyet Istenük küldött nekik.Nem akarok semmi többet,nem gondolkozom,azt szeretném,ha megdermedne most az idő,ha kimerevedne a tér és így maradna a végtelenségig.
Boldogan ébredek,kipihenten,próbálom elismételni az álmot,ami annyira valószerű volt.Jobb oldalt az ágy melletti falra tekintek.Ott egy ceruzarajz.Sok évvel ezelőtt rajzoltam a hittan órán a gyerekeimnek osztogatott szent kép alapján :jól sikerült - feltettem ide.A rajzon a gyermek Jézus áll,karjában bárány,kezében pásztor bot,feje körül glória és egyenesen rám néz.Mosolyog.
5396
Kitti - 2017. december 05. 07:36:44

Szép álom. Még hasonlót sem álmodtam soha. Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.