Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2017.12.17. 23:02
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2017.12.17. 23:01
Az ÚJ Tollforgató cím: ÚJ ÉV ÚJ REMÉNYEK. Ezzel a címhez kötődő tartalommal várjuk a novellákat, prózákat december 31-ig.

2017.12.17. 21:49
Keni Kedves! Érezd jól magad ezen az ünnepen! Gondolunk rád, és velünk leszel a mi ünnepünkön, akkor is, ha épp nem vagy itt. Áldott, békés Karács... Bővebben

2017.12.17. 21:38
Drága Keni! Nagyon boldog Karácsonyt, boldog újévet s hozzá jó egészséget kívánok Mindnyájatoknak szeretettel. In Love

2017.12.17. 17:49
Drága Keni! Nagyon boldog karácsonyt kívánok szeretteid körében. Áldjon meg Isten erővel, derűvel és annyi szeretettel, amennyit csak elbírsz! Hál... Bővebben

2017.12.17. 17:02
Drága Keni ! Smile Örvendek ,hogy otthon töltöd a karácsonyi ünnepeket a szeretteid körében . Smile Kivánok Nagyon Boldog Békes Karácsonyi Ünnep... Bővebben

2017.12.17. 16:55
Kellemes estét kivánok ! Smile

2017.12.17. 15:07
Kedves Keni! Kívánom, hogy szeretettel feltöltve jőjj vissza hozzánk. Érezd magad jól szeretteid körében az áldott karácsonyi ünnepeken! Heart Heart Heart

2017.12.17. 14:15
Szép napot mindenkinek. Smile

2017.12.17. 14:08
[color=#000099]Drá
ga Keni!
Köszönöm a verseimhez való hozzászólásaidat, a biztatást, az értékes véleményt! Kívánok számodra, ... Bővebben

Archívum
Felhasználók
Urmánczi Margit: Ünnepre hangolva
Ünnepre hangolva

Ajándékoktól roskadozó polcok,karácsonyi dalok,villogó izzók,díszek tömege,emberek áradata,fáradt vagyok,az elvárásoktól ideges.Nem normális ez az állapot,minden ez,csak nem boldog ünnepi várakozás.Tik-tak,tik-tak,az idő sürget,rohanj,csináld,minden legyen kész,minden legyen itt,minden legyen jó.Félig ájultan zuhanok ágyba és nyomban elnyel a puha homály,a gondolat félbe szakad,nincs pont a mondat végén,nincs is mondat,csak szótöredékek,gondolat-morzsák és motyogás.Csak az éjszaka végtelenében üdítő a csend.
Tűz pattogását hallom:mi lehet ez?Nehezen nyitom a szemem,mintha össze lenne ragasztva,erőlködöm kinyitni:mi lehet ez?Tábortűz mellett ülök,sokan vannak még itt,pattognak az égő gallyak,felnézek-az eget mintha tele fröcskölték volna-fényes festék foltok a csillagok:hol vagyok?Mellettem feláll egy nő.Hiszen ez Mara,a barátnőm!A vállamat fogja és rángat.
-Mi van?mit akarsz?mi ez itt?-semmit sem értek.Biztosan álmodom.Fura egy álom,gondolom,fel kell ébredni!Valaki felkacag,üveg csörömpöl,mások is nevetnek,italoznak a mellettem ülő emberek.Fel kell ébredni-gondolom-most már tényleg!
-Nézd,nézd!-mondja Mara és mutogat az égre fel-ott,ott- látod?!
-Mit?mit látok?mit lássak?
-Az üstökös,te lüke,nem látod?
-De,de,tényleg,jé!-és most rémülök csak meg igazán.Ez nem lehet álom,ilyent nem álmodhat az ember!Ez akkor mi lehet?Elraboltak az idegenek?Vagy időutazáson veszek részt?És mi ez a hely?
Sietve vonul el előttem öt-hat ember,fejüket lehajtva menetelnek egymás mögött,némán,a léptük nem üt zajt,csak a ruhájuk suhog.Nők ?nem hiszem...nem tudom.Magasabbak,robusztusabbak-férfiak lennének,hosszú köpenyben?Mi ez? mi ez? mi ez?
-Gyere már,siess!-rángat magával Mara.Menjünk,siessünk!
Megyünk.Sietünk.Egyenetlen a talaj.Botladozom.
-Mi ez itt,fű?-hol a járda?-hová lett az út?-ez itt egy mező?-milyen mező ez?!
Nem válaszol.Megyünk.
Masszív tömeg körében egy ház,alig világos,ovális nyílás a falban,derékmagasságban,-ablak lenne?-üveg nincs rajta.Amott az ajtó,nyílását mintha zsák vászon takarná,a réseken úgy szivárog ki a fény,mellette létra a falnak döntve,fent,magasan ugyanilyen nyílás a falban,csak nagyobb és sötét,odáig ér a létra.Ott emberek alszanak-gondolom.És itt lent?Itt mi lehet?Odatódul mindenki a falhoz,az ovális nyíláshoz,két egymásnak feszülő fej alatt próbálok belesni,elég magas vagyok,így a vállak és nyakak alkotta háromszögbe hajlok és lenézek.Amit látok vagy látni vélek az több,mint amit el lehet viselni.Egy gyermek, újszülött,egy kisfiú!(A tudattalan nyomban a felszínre hoz egy nevet.)Alszik.Álmában mosolyog.A látvány szürreális,képtelensége mégsem botránkoztat meg.Nem keresem már a választ,hogy mi ez az egész,egyetlen vágy ural,hogy közelebb menjek,hogy érinthessem, legalább azt a sötét színű anyagot amibe bebugyolálták.Nem tudom felemelni a kezem.Átpréselem magam az előttem álló két test között,a tömeg a falnak szorít,alig lélegzem.A fal homokkő lehet,tapintása kellemes,meleg,a két tenyerem az ablak aljára tapasztom,ez nem is ablak,hiszen ez a jászol és benne Ő,a gyermek,a Messiás.Egyre intenzívebb a vágy,hogy hozzáérjek, megerősítendő amit látok.(Úristen! Mint Tamás, a hitetlen egy másik történetben,egy későbbiben.)A látóterembe kerül az egész helyiség,a férfiak hosszú köpenyben pásztorok,akik térdelve nézik a gyermeket,arcvonásaik híven tükrözik rajongásukat,a gyermek apja és anyja alacsony sámlin ül és nézik a kincset,melyet Istenük küldött nekik.Nem akarok semmi többet,nem gondolkozom,azt szeretném,ha megdermedne most az idő,ha kimerevedne a tér és így maradna a végtelenségig.
Boldogan ébredek,kipihenten,próbálom elismételni az álmot,ami annyira valószerű volt.Jobb oldalt az ágy melletti falra tekintek.Ott egy ceruzarajz.Sok évvel ezelőtt rajzoltam a hittan órán a gyerekeimnek osztogatott szent kép alapján :jól sikerült - feltettem ide.A rajzon a gyermek Jézus áll,karjában bárány,kezében pásztor bot,feje körül glória és egyenesen rám néz.Mosolyog.
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
5396
Kitti - 2017. december 05. 07:36:44

Szép álom. Még hasonlót sem álmodtam soha. Rose