Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.02.21. 07:33
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándékkötetet, köszönöm! Éva

2019.02.21. 06:14
Kellemes ébredést, legyen nagyon szép napotok Holnaposok! Rose Heart

2019.02.20. 21:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.02.20. 20:04
Kedves Józsi! Köszönjük szépen, a kötet megérkezett, hozzánk és ma már Erdélybe is. Rose Miklós

2019.02.20. 20:02
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2019.02.20. 19:48
Új fiatal szerzői pályázati alkotások a magazin oldalán. Ajánlom mindenki figyelmébe a fiatalok verseit, novelláit.

2019.02.20. 19:42
Szép estét mindenkinek. Smile

2019.02.20. 19:41
Minden szerzőnél előfordul átmenetileg kihagyás, kell töltődni is.

2019.02.20. 18:38
Jó estét mindenkinek! Coffee cup Vers beküldve a pályázatra! Smile

2019.02.20. 17:56
Kedves adameczlaszlo ! Szomorúan olvastam Keni kiüresedett lelkéről ! Köszönjük szépen ,hogy publikáltad ! Vagyunk igy néha gondolom mindannya... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Woodland
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 1
Magdolna43
Baráth Zoltán: Letargia
letargia:
nagyfokú szomorúság, levertség, kiábrándultság, amit a személy cselekvésre képtelen állapota kísér.

A lakásban sötét volt és csönd. Redőnyök lehúzva. Rita három napja szinte mozdulatlanul feküdt a bevetetlen ágyon magzatpózba összekuporodva. Nem volt ereje semmihez. Csak feküdt, időnként elbőgte magát, de azt is csak csendben, hang nélkül. Teste reszketéséből láthatta volna bárki, ha látta volna, ám rajta kívül senki sem volt ott. Sem az éhséget, sem a szomjúságot nem érzékelte. Ha ki kellett mennie a mosdóba, szinte óráknak tűntek a percek, mire végre megmozdult. Aztán visszafeküdt ugyanúgy és csak bámult maga elé a sötétben. A redőny résein beszűrődött némi fény, így a napszakok váltakozását azért figyelemmel kísérhette, ha akarta volna, de nem akarta. Nyomorultul érezte magát. Letargiája olyan súllyal húzta a mélybe, mintha mázsás kövekkel a lábán süllyedt volna lefelé egy folyóban, vagy egy tóban. Küzdött a fullasztó érzés ellen. Az első napon még küzdött. Aztán feladta. Az okra már nem is emlékezett, vagy szinte csak alig, hogy miért is került ebbe az állapotba. Gondolt rá, hogy kilép a teraszra, feláll a korlátra és leugrik a négy emelet magasból, ám ehhez sem volt már elég ereje. Jó volt csak így feküdni, összegömbölyödve. Időnként csörgött a telefon. Hagyta. Majd elhallgat. El is hallgatott. Rita feküdt tovább. Magára húzta a takarót. Tizenórákat átaludt kedd óta. Egyszer a lakás csengője is felberregett. Jó ideig berregett. Kopogtatás is hallatszott, majd dörömbölés, kiabálás, ahogy valaki odakint az öklével verte kint az ajtót.
- Rita! Rita! Ne csináld ezt! Nyisd ki, kérlek! Tudom, hogy bent vagy! Rita!
Rita ekkorra már olyan mélyen lent volt, hogy meg sem igen ismerte legjobb barátnője hangját. Annyi még rémlett neki, hogy kedd volt, amikor elkezdődött ez az egész és a barátnője is érintve volt a dologban, de hogy miben és miért, és hogyan? Az már elúszott, lemerült ködös tudata legmélyére. Olyan volt ez az egész, mintha katatóniába merült volna! Aztán eltelt még egy nap és valóban katatón állapotba merült.
Amikor pénteken, barátnője kérésére a rendőrök végre rátörték az ajtót és behatoltak a vizelettől és széklettől bűzlő lakásba és ott találták Ritát teljesen felöltözve, betakarózva, magzatpózba gömbölyödve, az ujjával a szájában, merev, üveges tekintettel maga elé meredve, azonnal mentőt hívtak. Ritát beszállíttatták a Pszichiátriára. Ám az ágyban mellette fekvő kihűlt testű férfin már nem lehetett segíteni. Egy nagy szabászolló állt ki a mellkasából szívtájékon. Hozzá és érte már csak a bűnügyi helyszínelők és a hullaszállítók érkeztek a kellő időben.
5753
Moonfighter74 - 2018. január 25. 18:47:18

És ezt is köszönöm! Smile

5772
Kata1984 - 2018. január 24. 21:01:42

Húú! Jó kis megrázó befejezés! A hideg is kirázott ( vagy meg? ) Smile. Erre én sem számítottam.

Szeretettel olvastalak:

Kata

5753
Moonfighter74 - 2017. december 16. 11:14:54

Fogalmazhatok úgy, hogy volt oka letargikus, aztán meg már egyenesen katatón állapotba kerülnie és így átcsúszott valóban elmebajos pszicho-trillerbe a befejezés! Smile A csúsztatásokról írhatnál valamit, hogy mit gondolsz olyan résznek, ami miatt majdnem abbahagytad az olvasását! Szeretnék tanulni a hibáimból! És egyébként köszönöm, kedves Kitti! Smile

5396
Kitti - 2017. december 09. 09:57:28

Az elején nem gondoltam krimire, de igazán váratlan csavart tettél bele. Pár csúsztatás van benne, ami miatt majdnem abbahagytam az olvasást. Smile Hiszen ez nem letargia, hanem elmebaj. Smile Egyébként maga a történet tetszik.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.