Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.18. 23:46
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.01.18. 23:46
Az ÚJ Verselő vers cím és Tollforgató cím: NAPLÓ. Várjuk írásaitokat a címhez kötődő verseket és prózai alkotásokat.

2019.01.18. 23:40
Imre, javítottam.

2019.01.18. 23:39
Margit, mindenkinek postáztuk a magazint.

2019.01.18. 19:19
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek ! Heart

2019.01.18. 17:01
Este lett, kellemes pihenést és alkotást mindenkinek.

2019.01.18. 13:14
Szép napot mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.01.18. 12:26
Szeretettel gratulálok a decemberi nyerteseknek! Örömmel olvastam mindet. Jók! Üdvözlettel

2019.01.18. 11:51
Kedves Józsi! Írd meg, kérlek, mi van a decemberi nyomtatott magazinnal, még nem lett postázva? Mert nem kaptam meg üdvözlettel Margit

2019.01.18. 07:20
Kedves Józsi... Szokásomhoz híven Holgernek neveztem Horger Antalt...kérlek javítsd már ki a 2019-re feltett utolsó versem címét Holgelről Horge... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Zsoka111
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Bakos József: Különös utazás
– Hajjaj, de unatkozom. El kellene indulnom, de ez nem olyan egyszerű. Itt jó most, csend van, nyugalom, félhomály, és ha nem jár erre a szomszéd félvak macskája, akkor tulajdonképpen semmi sem történik körülöttem, csak a levelek táncolnak ide-oda a gyenge szélben. Ahogy elnézem, még eső sem lesz, bár azt tulajdonképpen szeretem. Csak egy baj van, kezd egyre hidegebb lenni. Éjjel fehér harmat terít már be mindent. A szemben lévő nagy ház udvarára pedig furcsa fényeket hordanak ki. Sötétben már világosabb van, mint nappal, ha bekapcsolják. Szép… nagyon is szép, de nagyon messze van, pedig jó lenne közelebbről is megnézni.
Már többször elhatároztam, hogy elindulok, de még nem szedtem össze minden bátorságomat. Veszélyes… Na nem a macska miatt, ő már haver. Egy-egy puha mancsolás után békén hagy. Ja, nem vagyunk egy súlycsoportban, és én unalmas vagyok neki. Mindig futkos, pörög, nyávog, csajozik, én meg csak lapulok, nézelődöm, lazulok. Ez van, nem vagyunk egyformák. Nekem nem pálya a rohangálás, nézni is fárasztó…
Na, induljunk, útra fel! Még nincsen teljesen sötét, látom az utat odafelé, bár mire ott leszek, már éjjel lesz. Nem baj, megyek, nem vagyok én olyan gyáva…!
Húú, de hosszú ez az út! Még jó, hogy fű van mindenhol, az út távolabb van, a ház túloldalán. Az erdő már a hátam mögött, a fák integetnek, biztatnak, szinte suttogják: „Menj, kis barátunk! Menj!”
Na, megint itt van a macska. Jó, gyere, essünk túl rajta. Összehúzom magam, várok. Egy mancsolás… kettő… három… Na, mi van, nem unod még? Négy… Abbahagyta. Felnézek, már távolodik. Menj csak, már várnak otthon. Itt lakik bent a házban, csak néha jön ki, körülnéz, jár egyet és visszaballag.
Hajrá, menjünk tovább! Nem egyszerű, elfáradtam. A fények már világítanak. Sok színes gömb: sárga, piros, zöld, kék és még ki tudja, mennyi szín, a többit nem ismerem… Hiába, na, én is kicsi vagyok még.

Itt a kerítés, már majdnem célhoz értem. Nyílik a ház ajtaja, szőke kislány lép ki. Kis pisze orr, göndör haj, nagy, csodálkozó szemek, így írták le a barátaim. Innen még nem látom, de a hangját hallom. Nevet és a fényeket nézi. Az egész ház fényben úszik.
- Nagyon szép lett, apa! – mondja, és a mögötte kilépő szakállas férfihoz bújik, aki felveszi, és a nyakába csimpaszkodva járják be az udvart. Megsimogatja a falon felfelé mászó plüssmikulást és az udvari faragott rénszarvasokat is…
Már bent vagyok, alig egy-két méterre tőlük.
- Nem fázol, kicsim? – kérdezi egy másik hang. Kedvesen csengő, barátságos. Megfordulok. Egy ugyanolyan lány áll az ajtóban, csak nagyobb. Szőke, nagy, mosolygós szemű. Fázósan húzza össze a kabátját.
- Egy kicsit – jön a válasz, majd apa és lánya eltűnnek az ajtó mögött.
Újra egyedül maradtam a fényekkel. A ház lassan elcsendesedik, a lámpákat eloltják, éjszaka jön és hideg…
De most valami furcsa zajt hallok. Mi ez? És mi ez a fény a ház fölött? Suhanó hangok, száguldás, hóóó-hóóó-hóóó… A szám is tátva maradt. A kertben egy nagy szánkó áll, rajta egy piros ruhás alak és… és rénszarvasok csapata…
Kik ezek? Betörők? Szólnom kellene a kislány családjának. Nem engedem, hogy bántsa őket bárki is!
Futok, futok, de érzem, hogy nem haladok elég gyorsan. Már kifelé jön a házból a piros kabátos és… és üres zsákkal!! Nem hozott ki semmit, sőt, ott hagyta bent, amit cipelt. Ez furcsa. Fellép a szánra…
- Rudolf, Táltos! Menjünk!
Még jó, hogy nagy ez az udvar, felgyorsulnak a tappancsok, és az egész szánkó felemelkedik a piros kabátossal együtt, aki még visszanéz jóságos tekintettel, megsimogatja hosszú fehér szakállát és… és rám kacsint, majd eltűnik a magasban. Észrevett… Alig hiszem el. Itt lapulok a fűben, és mégis látott engem is.
Még néhány lépés, lépcső… Fel, kicsit egyenesen, majd ismét fel. Itt vagyok, nincs tovább, ajtó. Már világos van. Kissé álmos vagyok, majdnem elalszom, és fázom…
Nyílik az ajtó, apró kis arc bukkan elő.
- Nem esett a hó még, anya! – szól hátra, majd lenéz, egyenesen rám!
Azt hiszem, észrevett. A keze felém nyúl, amikor megjelenik mögötte a nagyobbik szőke lány, Anya.
- Anya! Ide nézz! Bevihetem? Biztosan nagyon fázik ebben a hidegben, azért jött ide hozzánk.
A mosolygós arc nézi néhány pillanatig, és bólint.
- Tedd bele az akváriumodba, ott jó helyen lesz.
Puha meleget érzek, felemelnek, és egy fura, különleges világba csöppenek. A ház belül még szebb, mint amit valaha el tudtam képzelni. Mindenhol fények, puhaság, meleg, nagyon szép!
Egy apró kavicsos üvegbúrába tesznek, óvatosan kilesek. Szemben egy kandalló, felette kiscsizmák lógnak. Meleg van, jó meleg, most már aludhatok…
De egy pillanat; ismerős arc az üveg túloldalán.
- Szia, Maccs! Lakótársak lettünk, úgy látom.
Néz egy darabig, tappancsát az üvegre teszi. Itt nem tud meglökni. Elmegy. Lehet, hogy csak üdvözölni akart? Hát jó, én is intek neki a szemeimmel, és visszabújok a házamba. Sok kaland vár még rám, úgy érzem, lesz mit elmesélnem majd a csigacsaládomnak…




5548
babumargareta - 2017. december 21. 22:10:32

Kedves Józsi .Smile
Szeretettel olvastam a szépséges megható ünnepi fenyességet .
Ez a szeretet ünnepe,ilyenkor minden fenylik,még arcunk is !
Erdekes ,hogy észrevették Rudolfos szánoddal a közeledésedet.
De ez mindig igy volt és igy marad,a legszebb ünnep minden évben.In Love
Meghatóan szép.!
Szeretettel....BabuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.