Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.23. 00:32
Feltöltés kedden este lesz. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.22. 23:36
JÓ ÉJT, SZÉP ÁLMOKAT MINDENKINEK! Tibor Heart

2019.04.22. 19:15
Szép estét kívánok mindenkinek! Smile Rose Józsi, nem tudom, lesz-e ma feltöltés, de arra szeretnélek kérni, hogy A locsoló(k)nak... című versem 3.... Bővebben

2019.04.22. 18:19
Kedves Stefanicus ! Köszönöm szépen a húsvéti locsolást így virtuálisan is ! Sokat jelent a hölgyeknek ! Szeretettel. Angel

2019.04.22. 17:57
Szép napot kívánok húsvét másodnapján szeretettel mindenkinek! Rose

2019.04.22. 12:29
Szebb napot mindenkinek. Rose

2019.04.22. 11:50
Kedves Józsi! Kérlek, ha lehet, feltöltés előtt javitsd ki a Nap című versem utolsó v. sz. 2. sorát. Helyesen: " Még a Hold is lassan kúszott fel... Bővebben

2019.04.22. 11:14
Köszönjük stefanicus a virtuális locsolást és verset! Tojás helyett egy locsoló versikét küldök:Kölni vizem nem pacsuli, ezzel megyek locsolkodni.... Bővebben

2019.04.22. 10:16
Aldott Húsvéti Ünnepeket kivánunk minden kedves Holnaposnak és külön a kedves Hölgyeknek eme kis vesrset : En kis kertéssz vagyok... Bővebben

2019.04.22. 09:54
Áldott Húsvéti Ünnepeket kivánok szeretettel. Éva Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Gini
» Online vendégek: 6
» Online tagok: 0
Tóth A. Tamás: Klette
A könyvkereskedésben a korai órákban több jeles személyiség merült el a haza és a nagyvilág dolgainak a megvitatásában. A régi Kúria utca sarkán álló Eggerbergerium évtizedek óta a társasági és a szellemi élet otthonának számított. A tulajdonos, Hoffmann Alfréd, akit ezüstös homlokával, délceg kiállásával a társasági élet emberének tartottak, éppen vidám csevegést folytatott a gyakorta betegeskedő, de mindig viccelődő Pákh Alberttel, a neves ügyvéddel és a Vasárnapi Újság szerkesztőjével. Kisvártatva az ajtócsengő csilingelése jelezte, hogy megérkezett Greguss Ágost, a neves esztéta, a Kisfaludy Társaság titkára is.
- Isten hozta, amice, hogy van? Ezen a héten mennyit ferdített már Petőfiből? – csipkelődött Pákh.
Greguss kalapot emelt és csak legyintett, ahogyan a sarokban szorgalmasan dolgozó, katalogizáló Molnár János, az antikvár birtokostársa szokta. Az ügyvéd azonban nem hagyta békén birkatürelemmel bíró barátját.
- Úgy hallom, amice, hogy Arany kiváló époszának, a Toldi estéjének a címét is megreformáltad. Tudja Herr Hoffman, hogy mi lett belőle? „Soirée bei Dr. Franz Schedel”. Hehe!
- Haha! Ez tényleg szellemes élc! Azt mondja, Schedel? Franz Schedel? Úgy tudom Toldy Ferenc, a Kisfaludy Társaság másodelnöke és Herr Greguss feljebbvalója a Schedelről magyarosított Toldyra, nem? A rejtvény így összeáll. „Soirée bei Dr. Franz Schedel” azt jelenti, hogy estély Toldynál, avagy „Toldy estélye”. Herr Greguss, talán e szójáték abbéli kívánalmát fejezi ki, hogy a vice-elnök úr hívja meg a következő estélyére? Vagy azt sejteti, hogy Toldi Miklós németből lett magyar?
Greguss az utóbbi megjegyzés miatt felpaprikázódva riposztozott.
- Ugyan, kiben folyik már az a vér, Herr Hoffman, amely az őshazából származik! Tatár, török, szláv, német, kun és hosszan sorolhatnám, hogy apáink között miféle nemzetségek fiai vannak. Ott jön például a sógorom, aki eredetileg Klette volt és a német „Bogáncsból” Keletire magyarított. Szásznak született, de mégis sokat tett a magyar statisztika ügyéért…
Az eszmecsere ekkor félbeszakadt, mert belépett Keleti.
- Jó reggelt mindenkinek! – köszöntötte a szikár férfi az egész társaságot. – Á, kedves sógor, úgy látom, hogy vackorba harapott ma reggel! – veregette meg Ágost vállát.
- Ma reggel mindenki engem inzultál? Foglakozzatok inkább a könyveitekkel. Egyébként Károly, hogyan kerülsz ide ilyen korán? Nem a hivatalodban kellene már lenned?
- Ó, csak egy érdekfeszítő könyvért ugrottam be. Herr Hoffman! Megérkezett már Malthusnak a közgazdaságtan alapelveiről szóló munkája?
- Megjött uram, máris hozom – szólt ki a sarokból Molnár.
- Netán azt is Ágost ferdítette? – csipkelődött újra Pákh.
- Lehull rólam ez az olcsó élc – morogta Greguss. - Inkább arra lennék kíváncsi, Károly, hogy miért olvasol ilyen különc teóriákat? Mi közük van a hőn szeretett statisztikádhoz?
Keletinek több se kellett, mert azonnal lelkes magyarázatba kezdett.
- A statisztika világunk számtalan összefüggését ragadja meg a maga eszközeivel, így a közgazdaságtannak is egyik fontos alapköve. Példaként itt van mindjárt Malthus híres megállapítása, hogy az élelmiszertermelés egy számtani sor szerint növekszik, míg a népesség a mértani sor szabálya szerint nő. Ez azt jelenti, hogy egységnyi emberre egyre kevesebb élelmiszer jut...
- Jaj, ne, kegyelem! Még nem reggeliztem… – sopánkodott tréfásan Pákh.
- A statisztikai a politika fegyvere. Például vegyük a császárral való kiegyezést. Hogyan osztozkodjunk vele, ha azt sem tudjuk pontosan, hogy hány magyar emberfő él ebben az országban vagy hogy hány katasztert tesz ki a magyar birtokrendszer? Valakinek ezt össze kell majd számolnia…
- De, amice, csak nem egyedül akarod megszámolni azt a sok magyar embert? – évődött vele Pákh.
- Dehogyis. Tudjátok, hogy hány mázsa papír kell egy népszámláláshoz? Hány kérdést és hányszor kell feltenni a lakosoknak? Tudjátok mekkora munka, amíg egy hegynyi adatból értelmes ideák lesznek?
Pákh éppen válaszolni akart egy csípős mondattal, amikor Keleti öccse, Gusztáv szinte ajtóstul rontott a házba.
- Édes bátyám jól vagy? Mutasd magad! Lássam az arcodat! Megsérültél? Nem fáj semmid? Te bolond! – hadarta és úgy ugrált Károly körül, mint egy besózott pincsikutya.
A többiek értetlenül bámulták ezt a furcsa attrakciót. Leghamarabb Herr Hoffmann tért magához, vagy legalábbis legelsőnek az ő szájába tért vissza a szó.
- Mi történt? Megnyugtatom, hogy Károly teljesen épnek tűnik testileg és lelkileg. Sőt, szerintem a lángoló lelkesedését sem érte sérülés.
- Hát ti nem tudjátok? – kérdezte Gusztáv elkerekedett szemmel.
- Na, ne csigázz már tovább, ecsém, mondjad, vagy hülyén halok meg – mordult rá Greguss.
- Jól van. Lillától jövök, aki könnyekben úszik, mert a férje, itt ez a bolond bátyám, párbajozni ment Áldor Imre redaktor úrral. Több se kellett nekem, amikor meghallottam ezt a szörnyű hírt. Azonnal elrohantam a viadal színhelyére, ahol szegény Áldort éppen Weinstein doktor kötözgette, mert maga képtelen lett volna rá, hiszen alig volt eszméletén. Több sebből vérzett, és ki tudja, talán meg is hal hamarost. A segédek egymás szavába vágva elhadarták a párbaj eseményeit, de Károlyról csak annyit tudtak mondani, hogy a kardját átadta és valami könyvért elballagott. Hát iderohantam, hogy megbizonyosodjak a valóságról, mert egy óra sem telt még el a vagdalkozás óta…
- Igaz ez a história, Károly? – kérdezte Greguss és mindnyájan Keleti felé fordultak.
A párbajozó kemény tekintettel nézett maga elé.
- Az az ember megsértett. Így hát megvívtunk, ahogy az férfiemberhez illik. Egyébiránt pedig nem fog belehalni. Csak egy kicsit megfaragtam az önteltségével együtt a fizimiskáját is. Eszem ágában sem volt felnyársalni Áldort. Csak egy kicsit megpaskoltam.
- Ó, a szegény Áldornak, ahogy ismerlek, nem sok esélye lehetett veled szemben. Tudjuk, hogy ritka szívósan harcolsz az igazadért. Bevallom, hogy nem szeretnék az ellenfeled lenni – mondta ki első komoly mondatait Pákh azon a reggelen. – De, amice, hát mégis, mi volt az a casus belli, ami így kihozott a sodrodból?
- Személyes ügyem, kérlek, ezért nem szándékoztam közzétenni… Na, jó! Ti a barátaim vagytok, ezért hát nektek elmondom. Szóval… Írtam egy rövid ismeretterjesztő értekezést arról, hogy egy önálló statisztikai hivatalt kell szerintem létrehozni, különben elvész a sok bába közt a gyermek.
- Na, és? Mi volt ezzel a baj? - kérdezte Greguss.
- Elvittem Áldornak, hogy fontolja meg az értekezés publikálását. Áldor azonban olvasás nélkül visszalökte a papírt, hogy közöltessem Eötvös báró lapjában, mert abban elég sok országháborító ostobaságot összehordtam már, hogy a hatalomnak hízelegjek. Szerinte a statisztikai hivatal felállításának forszírozásával csak magamnak készítem elő a bársonyszéket, mert egy szakmailag gyönge, de beházasodott karrierista vagyok. Végül megígérte, hogy véleményét megírja. Felháborodásomban erre annyit közöltem vele, hogy a segédeimmel beszélje meg a részleteket.
- Úgy vélem, hogy igazságtalan volt veled… Ha jól értem, végül ezért a megszólalásáért összevagdostad a fizimiskáját? – kérdezte Pákh.
- Össze. Kapott a jobb kezére is…
Pákh huncut pillantással nézet rá és azt mondta.
- Azért ott vágtad meg, mert azzal írja a cikket? Ha feleséged, Lilla asszony szemérmét vette volna célba, akkor mijét vágtad volna le?
Erre aztán mindnyájan jót nevettek.

134
Tota - 2018. január 16. 10:47:37

Kedves Kitti!
Köszönöm, hogy elolvastad és valóban igazad van, jól érzed, kicsit nyögve nyelősre sikerült. Mentségemre szolgáljon, hogy egy pályázatra készült, ahol kötöttek voltak a történelmi alakok és a feltételek, így nem lendületből írtam. Kétségtelenül nem lett a legkedvesebb történetem.
Üdvözöl:
Tamás

5396
Kitti - 2018. január 03. 16:05:43

Kedves Tota! Végig az volt az érzésem, hogy kissé erőltetett a szövegezés. Aztán az utolsó mondatnál rájöttem, hogy ezért az egy mondatért születhetett meg az egész mű. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.