Auerbachné Tóth Katalin: Gyermekvállalás 1. rész
2015. április 2.
Tudtam, hogy nem kellett volna az egyetemi évfolyamtársaimmal bulizni menni tegnap! Ilyen hülyeséget, bolondok napi buli! Persze, bármi, csak buli legyen... Vagy legalább hazakísértettem volna magam a többiekkel. De nem, én nagylány vagyok, független, saját kis garzonnal, persze, hogy egyedül kell hazajönnöm!
Hogy mondjam el bárkinek is, hogy mi történt hazafelé? Megértenék? Nem. Sajnálnának? Igen. Azt mondanák, hogy az én hibán volt... Nem mondom el senkinek... Már annyi mindent túléltem, pont ezt ne élném túl? Erős vagyok, nem kell segítség! Rajtam ne nevessenek, sajnálkozzanak, meg ki tudja, még mit! Megoldom egyedül... Előbb-utóbb feldolgozom egyedül...
De ha most egy pasi is közeledni mer, kinyírom...

2015. április 22.
Baj van! Csináltam terhességi tesztet. Kettőt is, a biztonság kedvéért... Pozitív. MOST MI A NYAVALYÁT CSINÁLJAK?

2015. április 29.
Voltam dokinál. A fene a rohadt erőszaktevőjét... Most mit csináljak a gyerekkel? A doki felajánlotta az abortuszt. Nem tudom, mit csináljak? Apa nélkül, nagyszülők nélkül hogy neveljek fel egy gyereket? Állásom sincs, hiszen még tanulok! De megölhetem? Dönthetek én az életéről? Ő nem tehet arról, hogy hogyan lett...
Nem tudok dönteni...
Egyelőre reménykedem, hogy a természet megoldja a kérdést. Annyit hallani, hogy az első három hónapban elmegy a baba... Legyen úgy, ahogy mindenkinek a legjobb...

2015. május 10.
Még mindig nem tudok dönteni, de lassan kifutok az időből, ha el akarom vetetni...
Ma elmentem egy templomba, és ott ültem vagy egy órát. Hátha segít dönteni. Nem lettem okosabb. Nem hallottam, hogy Isten egyértelműen mondta volna, hogy tartsam meg vagy vetessem el. Miért ver engem ezzel a gyerekkel? Ha már egyszer megtörtént az erőszak, nem maradhatott volna következmény nélkül?!
Nem akarom ezt a gyereket, de nem akarok gyilkos se lenni!!!

2015. június 30.
Az utóbbi másfél hónapom nagyon kemény volt. Végigcsináltam a 4. szemeszteremet, aztán egy évre kértem a tanulmányi jogviszonyom szüneteltetését. Mégpedig azért, mert úgy döntöttem: megszülöm a babát. Nem leszek gyilkossá. Azért, mert ezt tette velem az a férfi, még nem tett tönkre! Morálisan nem adom fel! A testemet birtokolhatta néhány percre, az ellen hiába küzdöttem. De ha abortuszra mentem volna, akkor én sem lennék jobb nála, sőt! Ő erőszakolt, de én akkor gyilkossá váltam volna! A baba nem tehet semmiről, őrajta álljak bosszút? Mikor olyan sokan vannak, akik hiába vágynak gyermekre! Megszülöm... Annyit lehet olvasni a babamentő inkubátorokról. Már tudom is, hogy hol van a legközelebbi.
Mindegy, hogy hogyan fogant, az élethez joga van. Ha már a természet nem vette el az első 12 hétben, akkor megszülöm. De a csoporttársaimmal nem akarok így találkozni. Egy évre eltűnök. Higgyenek, amit akarnak. A szégyenem nem tartozik rájuk. Kibírom egyedül.
De jó lenne, ha legalább egy testvérem lenne, és nem lennék ilyen egyedül! Szülők nélkül, testvér nélkül... A védőnő rendes volt, de nem biztat azzal, hogy könnyű lesz. És ezért hálás vagyok neki, mert nem kell a rózsaszín köd. Inkább készítsen fel előre arra, hogy mi vár rám, mint hogy kiszínezze...

2015. július 18.
Vigyáznom kell, mire adok ki pénzt. A szülői örökségemből van valamennyi, de munkát vállaltam! Ideiglenesen, diákmunkát egy Mekiben, de legalább keresek valamennyit. A kollégák rendesek, de még ők sem tudják, hogy babát várok. Majd ha már létszik, és muszáj lesz közölnöm... Mind nagyon rendesek, de a sajnálat tőlük sem kell!

- folytatom -
5396
Kitti - 2018. január 23. 11:21:56

Jobbulást kívánok mielőbb!
( Bocsánat. A türelem nem az erősségem, hiába... ) Smile

4204
pathfinder - 2018. január 23. 11:19:39

Kedves Kitti, szánom-bánom, de az elmúlt napokban olyan rosszul voltam, hogy csak túlélni volt erőm, írni nem. De csütörtökre pótolom! Smile Heart

5396
Kitti - 2018. január 23. 10:55:40

Na, de mikor folytatod? Amikor elfelejtjük mit olvastunk itt? Grin Hiába kutattam a folytatásért. Sad

4204
pathfinder - 2018. január 17. 14:28:23

Kedves Babu!

Igen, néha szinte jelentéktelen döntéseknek olyan következményei lesznek, hogy az ember csak kapkodja a fejét... Aztán az idő eldönti, hogy az úgy jó volt-e? Ő még vacillál, hogy mit csinál... Meglátjuk, mire jut a 9 hónap leteltével Wink

Köszönöm, hogy olvasol, szeretettel:
Kata Heart

4204
pathfinder - 2018. január 17. 14:26:53

Kedves Kitti!

Kíváncsi leszek, hogy alakul a véleményed a leányzóról a továbbiak alapján. Köszönöm a véleményedet, próbálom nem egyszerre lelőni a "poént", de lehet, hogy ettől kicsit össze-vissza lett a történet?

Köszönöm, hogy olvastál:
Kata Heart

4204
pathfinder - 2018. január 17. 14:24:17

Kedves Rita!

Nem biztos, hogy mindenki tud még az esemény utáni tablettáról Wink Ő egy zárkózott lány, talán ha egyből orvoshoz ment volna... De csak begubózott a fájdalmába...

Köszönöm szépen a kedves szavaidat, nagyon jól estek! Smile

Szeretettel:
Kata Heart

4204
pathfinder - 2018. január 17. 14:22:40

Kedves Kata!

Igyekszem, hamarosan jön a folytatás is Smile Hosszú még az a 9 hónap Smile

Köszönöm, hogy olvastál:
Kata Heart

5548
babumargareta - 2018. január 16. 20:49:07

Kedves Kata.
Egy kicsit elgondolkoztam a főhösnő jellemén és nem tudom melyik
kategóriába tegyem.A nagyobbik vétek ő tőle származik,viszont
látom jóvá akarja tenni vétkét azzal, hogy megtartja elsőszülöttjét.Smile
Várom a folytatást !
Szeretettel....BabuRose

5396
Kitti - 2018. január 16. 13:27:51

Kedves Kata!
Furcsa jellemzést adtál a főhősödnek. Annyira furcsát, hogy ambivalens érzések nélkül képtelenség befogadni. Nagyon várom a következő részt, hátha véleményem is lesz az eseményekről. A szereplődről már van. Smile Nem tudom változik e majd később. Én nem karakánnak látom őt, azonban majd elválik.
Szeretettel voltam itt.
Kit

5772
Kata1984 - 2018. január 16. 09:35:49

Kedves Kata!

Kíváncsian várom a folytatást. Smile Igen, nagyon nehéz lehet egy ilyen helyzetben döntést hozni. De szerintem jól választott.

Szeretettel: Rose

Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.