Vilhelem Margareta: Peti
Petike egy nagyon szép erdélyi kis faluban élt együtt az édesanyjával Blankával egy Nyárád menti kis völgyben.A falut szinte körbeölelte a sok fa .A falucska szélen két kis tavacska szépítette a tájat.
A kis völgyben mint egy tengerszem tündökölt - a falu a maga szépségében.
Petike oda szokott járni a hozzájuk legközelebbi tóhoz ,ott érzete jól magát .Félős sápadt vékonyka gyermek volt ,eljátszott egyedül is a lepkékkel ,meg a békákkal .Ott csend és békesség
uralkodott.
Nem volt kedve játszani a falubeli fiúkkal mert közelükben bizonytalanul érezte magát.Igy jól megvolt egyedül is .Blanka a helyi postahivatal alkalmazottaként dolgozott Egyedül nevelte egyetlen kincsét .
Blanka megadott mindent a fiának amire szüksége volt ,nagyon összeszoktak ,békésen éltek.
Még csak 7 éves volt amikor először kezdett gondolkozni azon hogy miért nincs neki édesapja .
Többször kérdezte az édesanyját de mindig elutasító választ kapott.
-Majd ha nagyobb leszel Peti anyuka elmagyaráz neked mindent .
Blanka ,szép asszony volt határozott nem tűrt semmi kifogást arra ha Peti rosszul viselkedik.
Szerette nagyon a fiát és óvta minden bajtól ,bármit is megtett volna érte csak ,hogy boldognak lássa.
Amikor az iskolába ment először a mamája vitte szeretettel, kézen fogva mint aki a legféltebb kincsét vinné magával.
Büszke asszony módra határozottan ment a falu közepéig . Begyes melle miatt sok férfi megfordult utána. Fekete haját kontyba fonta úgy nézett ki mint egy nagyleány, fiatalos testéből áradt egy szűzies boldogság .
Blanka nem volt kicsapongós ,amikor nem ételt ételt főzött akkor a lakását díszítette , amit a postai hivatal adott neki ,vagy kint a kertben munkálkodott ,vagy éppen szvettert kötött Petinek .
Amikor a faluba érkezett egyik kezében még csak a pár hónapos Petit tartotta a másikban pedig egy hárászkendőbe összefogott kevéske ruháit.
A postai hivatalba felvették ,mint hivatalnoknőt hogy valamiből meg tudjon élni ő és a kisfia.
Szomorú dolgokon ment Keresztül Blanka lánykorában ,de a szíve tele volt boldogsággal ha fiára nézett.
Végül is elérkeztek az iskoláig ahol Petit rendbe szedte megint a mamája és könnyes szemekkel
elváláskor megcsókolták egymást .
-Itt elválunk drága fiam ,légy jó ,viselkedj rendesen és ne feledd megenni a tízóraidat,ott van a táskád zsebében .
Gondolom mindenre megtanítottalak,ha kérdeznek valamit illedelmesen válaszolj -szolt Blanka
-Igenis mama
Itt elváltak mindketten mentek a maguk útjára Blanka haza és Peti az iskola udvarára .
A tanítóbácsi rendre intette a sok gyereket majd nagyság szerint padot választhattak maguknak.
Petike örvendett ,mert pont egy szomszéd kisfiú ült mellette a Zoli ,akit eléggé jól ismert ,sokszor látta elmenni az édesanyjával az ablakuk alatt.
Zolit sem lattá soha az apukájával,de valószínű valahol messze dolgozik,lehet erdész és azok sokat
szoktak távol lenni.Hirtelen a tanítóbácsi hangja ébresztette fel gondolataiból.
Mert jött a névsor olvasás és a szokásos kérdés minden gyerekhez: az apád neve ,az anyád neve foglalkozásuk stb.
Mikor Petihez ért a tanítóbácsi egy kicsit hümmögve felmérte a papírra irt dolgokat ,majd a torkát köszörülve rekedten kérdezte :
-Pénzes Péter?
-Igen válaszolt Peti és felállt.
-Apád neve?
-Nincs Apám.
-Anyád neve ?
-Pénzes Blanka.
-Foglalkozása ?
-A postán dolgozik, hivatalnoknő .
Egyes gyerekek kuncogtak ,amikor az apjáról érdeklődött a tanítóbácsi .[Folytatom]
5548
babumargareta - 2018. január 16. 20:36:17

Kedves Szabolcs.
Köszönöm szépen hogy olvastad .
Ma felteszem a második és egyben útolsó részét.
Szeretetel....Babu

5548
babumargareta - 2018. január 16. 20:33:57

Kedves Rita.
Köszönöm szépen figyelmedet .
Szeretettel....Babu

2720
bigeszab - 2018. január 16. 11:30:32

Kedves Babu!
Aggódom a kisfiú sorsáért...
Várom a kibontakozást!
Szeretettel. Szabolcs

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.