Auerbachné Tóth Katalin: Gyermekvállalás 2. rész
2015. augusztus 2.
A kollégák nem értik, miért nem megyek egész nyáron szabadságra. De hát kell a pénz. Amíg tudok és bírom, addig kell pénzt keresnem. Így is nehéz ügy lesz a visszatérés. Gitta és Gergő a legrendesebbek. Először azt hittem, egy pár, de nem azok, csak nagyon egy hullámhosszon vannak. Néha én is úgy érzem, hogy én is egy hullámhosszon vagyok velük.
Amúgy ha nem lennék ilyen helyzetben, Gergő még tetszene is. Ő sem megy szabira egész nyáron. Ősszel akar utazni, amikor kevesebben vannak, így egész nyáron "ráér" dolgozni. Nagyon kedves velem... Szerintem sejti, hogy babát várok. Tegnap észrevettem, hogy a hasamon felejtette a szemét. Érdekes, most már azt veszem észre, ha egy pasi a hasamat nézi meg, nem azt, ha a melleimet...

2015. augusztus 19.
Már kezd látszódni a hasam. Bő pólókkal takarom, de Gergő rákérdezett. Nem akartam bunkó lenni, meg mondtam neki. Kérdezte ki a gyerek apja, de nem válaszoltam erre a kérdésre. Lehet, hogy megbántottam vele, mert azóta nem is igazán beszél velem. De mégis, hogy beszéljek meg vele egy ilyen dolgot? Úgysem értené, mert férfiból van! Gittával talán meg tudnám beszélni, de ő még mindig szabin van. Vagy Rékával, a barátnőmmel. De ő még 2 hónapig kint van a Karib-tengeren egy hajón. Ezt meg telefonon nem tudom elmondani neki. Már próbáltam, de nem ment...

2015. augusztus 24.
Furcsa érzés... Megmozdult a baba a hasamban. Érdekes, eddig nem jutott eszembe, hogy milyen lehet. Most, hogy megmozdult, elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon kislány vagy kisfiú?

2015. augusztus 30.
Gergőtől kaptam egy szál rózsát a névnapomra! És még bocsánatot is kért a múltkori faggatózása miatt... Nem értem. Lehet azt hiszi, hogy könnyen megkaphat, ha már mással is… Hiszen a gyerekből mire másra gondolhatna?! Megköszöntem, mert anyu így tanított, és kapott egy puszit is, de ilyen összezavartnak régen éreztem magam...

2015. szeptember 2.
Gergő két hétig szabin lesz. De előtte közölte, hogy a haverjaival megy nyaralni, nincsen csaja. És megkérdezte, hogy a nyaralás után elmennék-e vele valahová? Randira hívott! Kék a szeme, vörösesszőke a haja, sportos. Annyira tetszik! De hogy menjek vele bárhová is terhesen? Azt hinnék, ő az apja...

2015. szeptember 4.
A pici egyre többet mocorog. Mintha érezné, hogy mikor vagyok szomorú. Azt viszont szereti, ha csokit eszek, olyankor mindig ficánkol! A vizsgálatok szerint rendben fejlődik és teljesen egészséges.
Mi lenne, ha megtartanám? - mostanában már többször elgondolkodtam ezen a kérdésen. Persze tudom, nehéz az egyedülálló anyáknak. És azt sem tudom, hogy nem emlékeztetne-e minden egyes nap, minden pillanatban arra, hogy hogyan fogant? Ha megtartom, akkor viszont tudná, hogy honnan jött. Ha eldobom, még ha inkubátorba is, mit fog gondolni magáról később? Hogy ő még a szüleinek sem kellett? Melyik a nehezebb: megtartani vagy lemondani róla?

2015. szeptember 8.
Hogy kell inkubátorba leadni egy gyereket egyáltalán? Hiszen a kórházban már anyakönyvezik a nevemre! Hogy tudnám leadni? Vagy csak azok rakják inkubátorba, akik otthon szülik meg a gyerekeiket, teljesen titokban? A kórházban maximum a szülés után szólok, hogy nem akarom megtartani? Vagy még előtte? Hogy kell ezt jelezni?
Sokat gondolkodom ezeken a kérdéseken. Pedig ott az internet, biztos utána tudnék nézni... Lehet, hogy tudat alatt meg akarom tartani a babát, azért nem keresek rá?
Csak azért is rákerestem. Döbbenetes, mennyien bánják, hogy "túladtak" a gyerekükön, és hogy mennyire volt nehéz feldolgozniuk. De a gyerekeket nem kérdezte meg senki az ezekhez tartozó esetekben. Őnekik vajon jobb volt a nevelőszüleiknél? Szülőkhöz kerültek vajon, vagy állami gondozásba?

2015. szeptember 15.
"Éljenek" a hormonok! Lassan más semmit nem tudok nézni vagy olvasni anélkül, hogy el ne bőgném rajta magam. Pedig mindig mindenki azt mondta, hogy kemény csaj vagyok! Most meg minden vackon elpityeredek... Lehet, hogy csak a közelgő évforduló teszi?
Voltam a védőnőnél, azt mondta, teljesen rendben van a pici. Megkérdeztem az örökbeadás lehetőségeiről. Azt mondta, kapok majd tőle papírokat, azokat figyelmesen olvassam át, mert egy (vagyis kettő) életre szóló döntést hozok meg, akárhogy is döntsek. De azt mondta, hogy arról is hoz majd papírokat, hogy egyedülálló szülőként milyen támogatások illethetnek meg.

- folytatom -
4204
pathfinder - 2018. január 25. 15:00:23

Kedves Jégmadár, igyekszem Wink Ma felkerül a következő rész is Smile
Szeretettel:
Kata

3757
jegmadar - 2018. január 24. 14:55:36

Olvasom, érdekesen alakul. Happy End legyen ám!

4204
pathfinder - 2018. január 23. 11:13:44

Kedves Babu!

Igyekszem a folytatással Smile

Szeretettel:
Kata Heart

4204
pathfinder - 2018. január 23. 11:10:22

Kedves Kata!

Zárkózott, nagyon, de azért érzelmes is. Rajta vagyok a folytatáson Smile

Szeretettel:
Kata Heart

4204
pathfinder - 2018. január 23. 10:57:30

Kedves Rita!

Igen, az abortusszal én sem értek egyet, annyian vágynak babára, meg az a pici élet is megérdemel egy esélyt Smile A történet pedig alakul Wink

Köszönöm, hogy olvastál:
Kata Heart

4204
pathfinder - 2018. január 23. 10:55:59

Kedves Kitti, igyekszem Wink Heart

5548
babumargareta - 2018. január 21. 17:04:24

Kedves történetedet szeretettel olvastam .
Várom a folytatást .
Szeretettel....BabuHeart

5772
Kata1984 - 2018. január 20. 12:54:00

Kedves Kata!

Nagyon örülök, hogy a főszereplőd ennyire érzékeny nő. Biztosan jó anya válik belőle. Kíváncsian várom a folytatást.

Szeretettel: Smile

Kata

5396
Kitti - 2018. január 18. 23:51:42

Élvezettel olvastam Katikám! Várom a következő részt!Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.