Simon Dávid: Proli kocsma
Körúti proli kocsmában landoló pesti éjszaka. Kérsz egy kilépő piát meg a wifi kódot, mire a honnan a faszomból tudjam válasz száll az arcodba fél méterről a csúnyácska, enyhén elhízott pultostól. Akkor mégis kitől kérdezzem meg, baszdmeg. Nyilván csak magam elé puffogom, de mint a nagyanyám, kibaszott szelektív a hallása, pedig még harminc sincs, és jön a kislecke, hogy ne bazmegolj, mert rád küldöm a kétszázkilós kidobócsávót.
Érzem, hogy itt értelmes vitának nincs helye, és leülünk a tetves kis csehó éjjel is negyven fokos priccsére.
Aztán hazasétálsz félig aludva a csodaszép Andrássyn, be a kisutcákba, ahol az omladozó és az egyre megújuló házak talán fele-fele arányban váltják egymást. Próbálnád beérezni a monarchiát, de még az ötvenhatos vagy esetleg negyvenötös golyónyomok visszalöknek a magyar jelenedbe.
Amúgy egész jó kis este, tök motiválatlanul is végig lehet nézni, hogy szanaszét drogozott neo-dzsentri formák ősi rítus-ráncot járva próbálják a nyugati turista lányokat meghódítani. Ezek a pulton legyezgetve illegetik magukat, a szétbarnult férfi izmok alattuk feszülnek, az erős, a vastag tárcájú vagy a bármilyen darwini törvények alapján kiválasztott ősemberek törzsi táncot lejtenek, aztán egy-egy szemvillanás után két perc múlva jöhet a smár.
Tőlem kér egy cigit valami ismeretlen, de nagyon szép lány, adok, mire kérés nélkül szájon csókol, majd közömbösen visszasétál a tíz méterre várakozó fiújához. Értelmezhetetlen.
Mindegy.
Konklúzió nélkül bámulok el a cserepek fölött a gangon. Mondhatnám, hogy bezzeg máshol, de nem tudom, az viszont biztos, hogy ez az elkényelmesedett féleurópaiságunk is zsákutca. A pultost simán kibasznák bárhol az ilyen viselkedésért, de a mi posztkommunizmusunk komfortzónáján lazán belül marad, hogy mindenki ugat, aztán úgy se történik semmi. Mexikó után annak is beérzed az értékét, hogy élsz, nem hogy ilyen szarságokon elbaszd a napodat vagy akár csak egy órát.
Ötharmincra már tök világos van, és már semmi kedved gondolkodni.
Csak azt szeretnéd, hogy behorpadjanak az izmok belülről, leálljon az agyad, és lerántson a mélybe a hátad közepénél fogva valami kellemes álom.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.