Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.16. 12:05
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándék Holnap Magazin legfrissebb számát és a 2009-es Holnap Antológiát! Kösztönöm szépen!

2019.06.16. 10:58
Kellemes vasárnapot kivánok Tinéktek kedves Holnaposok . Heart Rose In Love

2019.06.16. 05:50
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek, hűvöset! Smile Rose

2019.06.15. 21:10
Szép hétvégét mindenkinek! Rose

2019.06.15. 18:11
Kellemes délutánt és estét mindenkinek! Smile

2019.06.15. 15:00
Mindenkinek áldott, szép hétvégét kívánok! Szeretettel: Ági Heart Rose Heart Coffee cup Smile

2019.06.14. 22:00
Babu, Heartnagyon köszönöm, hogy utánanéztél. Szép hétvégét neked és jó éjt Smile

2019.06.14. 17:04
Kedves Gitta ! A kedvedért benéztem a dr. Makkay Lászlóné facebookos oldalára ,ahol a kovetkezoket olvastam: "Egy szerencsétlen baleset miatt ... Bővebben

2019.06.14. 15:57
Kellemes délutáni pihenést kívánok! Heart

2019.06.14. 12:21
Szép napot mindenkinek! Ma délután folytatódik a prózaíró kurzusunk.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: LevaiAnna
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 2
rozsa koncz, Siposne Marica
Vilhelem Margareta: Töredékek leánykori emlékeimből
Engem igazán rendkívüli előnyös házasságok kecsegtettek.

Sok férfi esetem volt és kihasználtam amit lehetett. Semmit nem vittem túlzásba.

És mégis az élet nagy pofonokat adott ,hogy emlékeztessen arra hogy létezik.

Persze megválogattam ahogy én láttam jónak ..Elég hamar lettem,érett lány .

Lehet az is befolyásolt , hogy még volt két nagyobb lány testvérem,volt akiktől tanuljak,
sok mindent hallottam és tároltam magamba.


Boldog gyermekkorom és lánykorom volt ,nem panaszkodhatok,lehet pont azért az emberekben

mindig csak jót láttam Nem pont úgy volt ahogy elképzeltem .

Talán kezdjem ott ,hogy az akkori világban is divat volt a mini szoknya ami előnyössé tette a lányokat olyan rövid volt pl.az egyenruhám ,hogy a szoknyám alja mindig felkunkorodott amikor felálltam az iskola padból .
Nem tekintettük kihívásnak,valahogy ízlett a lánykori elképzelésem a szabadság elveimmel .


Ha végig sétáltunk barátnőmmel a "főtéren " -itt megjegyzem ez a város központja volt , ahol szórakozásból esténként sétáltak a fiatalok mutogatva miniszoknyás lábaikat ,szemezgettek egy -egy

jóképű fiúval, de már ez is elég volt számunkra, vagy beültünk egy cukrászdába egy kis kávéra ,

vagy éppen tésztát fogyasztva eltárgyaltuk hamar a hódításainkat .
Végül is , ez volt az olvasás és moziba menetel mellett egy szórakozási mód.
Nagynak és szépnek láttuk az akkori világot.Oly boldogok voltunk ,ami soha többé nem lesz.
Ugyancsak az ilyen séták alkalmából új meg új barátokra tettünk szert .
Sok férfi megfordult utánunk felmérve a lehetőségeket Néha házasságok is születtek egy-egy ilyen séta után. Ártatlanok voltunk és tudatlanok.A szüleink 8 órakor már otthon vártak Nem lehetett késni mert akkor máskor nem engedtek el.

Sok évek után visszahallottam egy társaságban egy kis
esetet velem kapcsolatban,ami nem mondom jólesően meglepett ,de férjes asszony voltam abban az időben.

-Emlékeztek mondtam a volt barátaimnak ,milyen kedves séták voltak régebb a főtéren ,ami most már csak rohanássá vált mindenkinek a napi megélhetés miatt.

Mire egy nagy kalapos meglett férfi , szinte ismeretlen volt számomra ,a következőt mondta:

-Jaj ,jaj de gyönyörű voltál ,ha tudnád amikor végig vonultál nevetve a barátnőddel a főtéren nagyon sok férfi fordult meg utánad.Sokan szerettek volna udvarolni neked ,de mindig figyelembe vették ,

hogy az apád kicsoda és nem mertek kikezdeni veled .

Persze nem kell mondjam ő soha nem akart udvarolni nekem , valószínű volt már párja ma sem tudom.

Ma már elgondolom sok kérőm volt.

Most lehetnék , akár titkárnő egy óriási művészi díszítéssel foglalkozó modern cégnél.

Vagy egy fogorvos felesége és asszisztense a fogászati kabinetben .

Lehetnék egy belgyógyász felesége egy nagy klinikán ahol villogtattam volna egészségügyi tudásomat

mosolyogva fogadva a pácienseket.

Marosvásárhelyen születtem és ott élek egy erdélyi kisebb intim városban ahol

a magyarok még mindig többségben élnek és egymás között megértésre találnak ,

hiába telepítettek be a 70 -es években rengeteg Moldovai falusi munkást ,

amikor beindult a Vegyi Kombinát a város legnagyobb átka. Így próbálták románosítani Marosvásárhelyt emiatt sajnos

sok éven keresztül zárt várossá alakult,magyarok nem telepedhettek le..
"Marosvásárhelyen szerettem volna maradni, de az akkor „zárt város” lett, s lemondták a helyeket a magyar tagozatra. Mesterem, Tompa Miklós tanácsára Szatmárnémetibe szerződtem. "irja
Sata Árpad a Gárdonyi Géza Színház színművésze: negyven éve van a pályán." Ez egy interjú .
Ma már próbálunk áttenni rajta ,de néha amikor
nagy köd van érezzük az ammónia csípős illatát
terjengeni a légben sok minden jut eszünkbe,
többek között a tehetetlenség a "zárt város " miatt.

Volt egy barátom a Fertőző Klinikán. .Szerettük egymást de nem mondhatni hogy szerelembe estünk ,de a mai napig a legjobb barátom maradt .
Erről majd irni fogok egy másik karcolatban.
Nagyon jó barátok voltunk szinte iker lelkek ,de soha nem volt intim kapcsolatunk.

A kolozsvári kapcsolataim nagyon felületesek voltak amikor odajártam a Babes-Bólyai egyetem biológiai szakára .

A leendő férjemet nem ott ismertem meg ,ő egy gyermekkori játszótársam ,meg szomszédom volt egyetlen fő hibájával :a féltékenységgel.

Ezzel megölte teljesen a szerelmünket.
Egész életemre pontot tett köztem és közte a
mindennapi életben.

Én szabad ember elképzeléssel élek, ebből nem hagyok .

De most folytatom a leendő kérőimmel.

Forgalmas életem volt fiatalabb koromban ,aktív minden téren,most sem panaszkodom , hiszen

még mindig aktivan dolgozok egy magán kabinetben .

Kirándulni járunk elég gyakran ,főleg a két fiammal és családjukkal,meg nővéreimmel .


Míg Kolozsváron laktam az egyetemi éveimben nagyon közeli kapcsolatba kerültem
a geológiát tanuló diákkal Ács Bandival :szerelem első látásra ,ahogy szokás mondani .
Minden nap együtt tanultunk vagy hétvégéket náluk töltöttem egy igazi régi módú özvegy édesanyja társaságában, a előkelőbb helyen lévő villanegyedben ahol úri módra éltem .
Nagy ebédek, társaság idegen emberekkel, akik a mama barátjai voltak.
Jóleső érzés visszagondolni ezekre az évekre.
Gyakran még a házasság gondolata is eszünkbe jutott.

A Monostori negyed akkoriban csodás házak területe volt .

Nagyon jól szituált anyagi háttere volt,ott lakott Kolozsváron csodálatos nagy villanegyedben.

Egyetlen problémám az volt ,hogy sosem volt megelégedve a státuszával ,apa nélkül nőtt
fel és valahogy sosem beszélt apjáról ,aki tudomásom szerint elhagyta őket,viszont állandóan
az emigrálásról tárgyalt velem":kissé elveszett ember volt, de a magam módján szerettem intelligens kellemes társaság volt számomra.


Ma a város villanegyedben lakhatnánk özvegy édesanyjával együtt,de ő mindenáron emigrálni akart lehet ma már Los Angelesben élnénk ,reggel kávéznánk vagy arról is mesélnénk milyen hamar szétszórta apja vagyonát és villogtatná angol meg francia ,román magyar nyelv tudását.

De lehettem volna zenész feleség is ,Imádtam a zenét és imádom ma is.
A marosvásárhelyi filharmónia előadásaira bérletem volt már lánykoromban.Ott ismerkedtem össze Gál Jancsival aki nagybőgőn húzta el szerelmesen az éjjeli szerenádját ablakom alatt.

Persze lehettem volna falusi ember felesége ,nagy kerttel meg a hozzá tartozó kúriával ,a Menyhért Pistával ,aki évfolyamtársam volt az egyetemen majd tanárként hazavonult a szülőfalujába .
Kedves kék szemű, szőke hajú srác volt őszinte típusú ,szerettem vele menni kirándulásokra
mindig megbízható volt de talán túl kicsinyes .
Nagy szerelmi kapcsolatunk volt 1 évig ,azután eltűnt a szemem elöl őszintén bevallom ma sem tudom hol él ,vagy él- e egyáltalán.
Meglehet hogy disszidált és új életet kezdett egy más országban .Sajnálom hogy sosem jelentkezett lehet nagy boldogságban él,amit magamról nem állíthatók .
Nagy gazdagságuk volt ,gyümölcsöskert búzamezők,állatok ,jómódú falusi emberek voltak a szülei , egyetlen gyermek volt.
Valahol a lelkem mélyen talán bánom ,hogy nem fogadtam el férjemnek.Ma már késő erre gondolnom.

Sok állat volt a farmon ,reggel kelnék és etetném őket majd reggelit készítenék a fiaimnak , meg férjemnek Utána pedig mehetnék kapálni a mezőre...Köszönöm szépen de nem kértem belőle.[folytatom]
5396
Kitti - 2018. január 31. 11:43:58

Drága Babu!

Nem sértésként írtam. Csupán azt jeleztem, hogy ez jutott eszembe róla.
Van ennek valóban, némi felhangja, hiszen a visszaemlékezések és nosztalgiák mindig valami kudarcélmény kapcsán léteznek, amit a mában megélt események váltanak ki.
Maga az írás élvezetes eszmefuttatásokat tartalmaz. Viszont, ne haragudj rám, ha megmosolygom azokat a mondatokat, hogy mi lett volna ha ehhez, vagy ahhoz mentem volna feleségül. .) Ezek a gondolatok azon kívül, hogy viccesek, nem is vezetnek sehova. De mondom, érdekes és örömmel olvasom!

5548
babumargareta - 2018. január 31. 11:29:58

Nagyon szépen köszönöm kedves Eva a kedvességedet ,hogy olvastad !
Szeretettel....BabuSmile

5548
babumargareta - 2018. január 31. 11:28:28

Kedves Kitti.
Igazán nem nagyon érdekel a Mézga család.
Olyan nagyon nehéz megértened
hogy én az " én " életemet írom nem az övékét !
Szeretettel....Babu Sad

5548
babumargareta - 2018. január 31. 11:23:55

Kedves Szabolcs.
Örvendek,hogy olvastad emlékeimet a szülővárosomról!
Megtiszteltél hozzászólasoddal ! Ami a Bukaresti cukrászdát illeti ,
gondolom ott találkoztak a város előkelőbb emberei .
En csak a házasságom után voltam ott , de az már azokban az években
egy másik Marosvásárhely volt ami sajnos csak mind bővült egyre !
Gondolom érted mire gondolok .
Köszönöm szépen kedves hozzászólásodat.
Szeretettel ....BabuSmile

4991
bogyi - 2018. január 30. 17:27:20

Szeretettel olvastalak!Heart

2720
bigeszab - 2018. január 30. 13:20:37

Kedves Babu!
Szívesen sétáltam én is a Főtéren filálva a lányokat. Érdekes rendszere volt a főtéri sétáknak. A vasárnap délelőtt volt az úriemberek ideje, de csak a Kultúrház felőli oldalán. Délután a cseléd-korzó a másik oldalon. Gyönyörű népviseletbe öltözött székely, s széki lányok felvonulása volt az! A hétköznap délután, estig a diákság sétált a Főtéren. Aztán már a 60-as évek végefelé kezdtek megjelenni idegen arcok, öltönyös alakok, akik inkább hétköznap délelőtt grasszáltak, s üldögéltek a Bukarest, vagy más cukrászdák asztalainál. Kik voltak? mik voltak? Nem tudtuk, csak később értettük meg, hogy a hódítók előrsei voltak. Aztán jött a regáti lavina.
Jó hogy megemlékezetél azokról az évekről, s hogy én is emlékezzem!
Szeretettel: Szabolcs

5396
Kitti - 2018. január 30. 11:50:30

Bizonyára a youtubon megtalálod a Mézga család című rajzfilmet Babu! Smile

" Mézga Géza vagyok s nem lopom a napot"...

5548
babumargareta - 2018. január 30. 11:30:01

Kedves Kitti.
Mélységes szégyennel vettem tudomásul ,
hogy nem tudom ki a Mézga család !
Hat erről van szó ,igy nem tudom magam összehasonlitani a főhősnővel ,
de örvendek hogy mégis hiressé váltam ezáltal . Majd utána nézek.
Persze nem jelenti semmit számomra a Mézga család !
Köszönöm mégis ,hogy olvastad !
Szeretettel.....BabuSad

5548
babumargareta - 2018. január 30. 11:21:59

Kedves Rita.
Köszönöm szépen kedves hozzászólásodat.
Örvendek ,hogy olvastad .
Szeretttel .....Babu

5396
Kitti - 2018. január 30. 10:58:36

Olvasom!
Kicsit az volt az érzésem, hogy a Mézga családfő nejét nézem. Smile " Hogy miért nem mentem Hufnágel Pistához?"
Grin

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.