Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.12.12. 23:40
NYUGODALMAS ÍJÓ ÉJT KÍVÁNOK!

2018.12.12. 22:10
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.12.12. 20:24
Mindenkinek ki Smilevánok szép álmokat szeretettel.

2018.12.12. 16:09
Kellemes délutánt mindenkinek. Smile

2018.12.12. 14:35
RoseIsten éltesse a Gabriellákat!

2018.12.12. 12:52
Kellemes ,szép napot kivánok szeretettel ! Heart

2018.12.12. 07:09
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.12.11. 22:33
Jó éjt mindenkinek! Smile

2018.12.11. 21:50
Jó éjt.

2018.12.11. 21:46
Köszönöm a választ, József!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Pepe0617
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 1
Zseraldina19
Balázsi Pál Etel: Egy téli nap története: Első történet (2018. február)
Recsegő, hideg napra ébredtünk. Ha, tél, akkor, legyen tél, ezt szeretem.
Szokás szerint, már hajnalban, gondolatban felvázolom a napi teendőimet.
Reggeliben, megfőzöm az ebédet, ami biztos, a biztos gondolattal. Ma tele napom van, sok feladat, tevékenység vár reám.
Első utam a kilencven éves Kati nénihez vezet, az első látogatásom az újévben.
Útközben egy nagy csipkebokor mellett visz el az utam. Bármilyen hideg van, ha kisüt a Nap a verebek ennek a csipkebokornak az ágaira, szállnak, és ott ülnek, mint felfújt kis szürke hólyagok, szégyen nélkül és hangosan, kicsicsergik álmaikat, szomszédikat, az időt, a jövőt.
Néha, tisztes távolságban megállok egy ilyen bokor mellett, és nagy érdeklődéssel hallgatom a népes sereg csevegését. Pontos számot nem tudok adni, közbe-közbe helyet cserélnek, mint valami szónokok, de a tegnap legkevesebb 4o-en hallatták hangjukat. Közülük hármuknak a vezérszónoki hangját is felfedeztem.
Hozzá szoktak a városi élethez. Nem zavarja őket, a tőlük nem messze elhúzó autók zaja, a járdán elsiető emberek. Csak az iskolából hangoskodva hazamenő vidám gyerekek közeledtére hallgatnak el az ismeretlen karnagyuk éles jelzésére. A hírtelen beálló csend sértő számomra, de mire tudatosodna bennem, a vélt veszély elmúltával újra kezdődik a zsivaj. Ebben a nagy madár közösségben, sértés nélkül hallathatja hangját, véleményét mindenki. Milyen jó nekik ilyen közösségben élni. Néha arra gondolok milyen jó, lenne, ha én is ismerném a madarak nyelvét és néha, néha elcsicseregnék velük, majd kifecsegnénk egymásnak gondjainkat, örömeinket.

Tovább megyek, de gondolataim még egy ideig ott időznek a verebeknél. Ők a kis szürke verebek, télen-nyáron, hidegben-melegben, sokszor éhezve, velünk maradnak egy jobb jövő reményében. Ők nem bevándorlók, ők őslakók.
Milyen csodálatos is Földünk, amit a Teremtő szeretetével alkotott és ránk bízott emberekre, hogy munkánkkal, gondoskodásunkkal még szebbé, otthonosabbá tegyük utódaink örömére, boldogságára. Földi életünk nagyon változatos. A Nap is mindenkire egyformán árassza a melegét, a csillagok önzetlenül fölöttünk tündökölnek.

Hű-ha! Így eltölteni az időt! - Dorgálom maga. Megszaporázom lépteim. Szatyromban finomságok lapulnak, a 90 éves Kati néninek, akinek már nincsenek rokonai.
Frissen, kipirult arccal érkezem. Vidáman összeölelkeztünk. Vártalak - mondta. A forró, párolgó tea mellett jólesik hallgatni fiatalkori visszaemlékezéseit, volt diákjainak csínytevéseiről. Pár szóban én is boldogan elmesélem találkozásunkat a fiamékkal. Ő is örvend, és üdvözletét küldi nekik. Sajnos mennem kell, mert sok feladat vár még ma rám.
Búcsúzáskor, kívántunk egymásnak áldott, békével, egészséggel eltöltendő újabb évet.

Hazafele a családdal töltött Újév napja jut eszembe.
Újév első napján, a frissen hullott hóban elindultunk a Kossuth sziklához. Megcsodáltuk a fehérbe öltözött strázsáló fenyőket, a csúcs felett köröző, a tájat védő sas párt, a friss rókanyomokat, a völgyben meghúzódó békés falvak házainak pipáló kéményeit.
Visszaindulás előtt a csúcson lévő fenyőfát körbe álltuk, az ég felé tartott arcunkat sütötte a Nap, az örökös szél cibálta sáljainkat, megfogtuk egymás kezét, lecsukott szemmel, reménységgel tele, elmondtunk egy imát, hogy a világot a béke, a szeretet vezérelte gondolatok uralják az újévben.
Visszafelé hógolyóztunk, a sípályákon már vidám gyerekek, szülők suhantak az aljba. A korcsolyapályán egy keringő dalára fiatal lányok nagysikerű bemutatót tartottak, utána hoki meccs következett a férfiak örömére.

Útközben megveszem a kenyeret, otthon terített asztallal, forró étellel várom páromat. Kissé kapkodva nyelem az ételt, az idő sürget.
Két órára az egyetemnél kell lennem, ahol részt veszek az Ezüst Akadémia előadásán, négy órától a kolleganőmmel Megyei Korház betegeihez megyünk, akiknek könyveket, folyóiratokat kölcsönzünk, elbeszélgetünk problémáikról, családjaikról. No meg, suttogva még viccelődünk is, vidámságot, optimizmust sugallva nekik. Mi is erőt kapunk, amikor mosolyogva, kacagva válunk el tőlük.

Onnan, szaladok a Gutenberg könyves üzletben tartott Olvasókörre. Végre leülhetek, hallgatom az éppen olvasott könyvről a véleményeket, miközben bennem is megfogalmazódnak véleményeim, kritikáim.
Este kilenc óra mire hazaérek. Férjemnek elmesélem élményeimet, mosdás, olvasás, majd boldogan hajtom fejem a párnára, mélyedek az álomvilágba.

2018-01-29
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.