Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.27. 05:44
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Coffee cup Rose

2019.06.26. 21:29
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.26. 21:12
Vidám szép hétvégét kívánok mindenkinek. Sajnos családi okokból nem tudok időt szakítani arra, hogy írjak, esténként viszont szívesen olvasom írás... Bővebben

2019.06.26. 17:07
Szép kora estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.06.26. 15:18
Itt felejtettem magam... Tollforgató történeteket tessék szépen olvasni, aki még nem tette, nagyon jó írások vannak most (is) ott! Smile Uff... Off...

2019.06.26. 14:37
Szép napot kivánok! Éva

2019.06.26. 11:06
Köszönöm patfinder szèp napot neked

2019.06.26. 09:21
Kevelin: én word-ben szoktam megírni, és mikor úgy érzem, hogy kész, akkor másolom csak ide be.

2019.06.26. 09:20
Szép napot mindannyiunknak! Mindenki óvatosan ebben a melegben! Smile Coffee cup

2019.06.26. 07:09
Kedves holnapos társaim! Belekezdtem egy írásba de idő hiányában nem tudom folytatni.Elveszik
az irásom Ti hogy csináljátok? Van jó ötletek? Szív... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Ritus
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Fekete Ferencné dr.: Egy kis trükk (2018. február)
Minden jegy elkelt – olvasták a rajzszakkör tagjai a Népház pénztárának ablakába kitett tábláról. Hogy lehet az, amikor csak egy hete tudtuk meg az előadásról szóló hírt a színház egyik dolgozójától. Sehol egy plakát, a vezetékes rádióban sem közölték, hogy a Mojszejev Együttes a turnéja során fellép a városunkban. Méltatlankodott az egyik alapító tag. A Bányász Szakszervezetnél talán kaphatunk még jegyet. Menjünk oda, nincs messze - javasolta a leglelkesebb és legfiatalabb társuk. Hiába próbálkoztak. A teltház megszervezése érdekében a bányaüzemek brigádjai között osztották szét az ingyen jegyeket. Csalódottan indultak haza.

Egyikük az előadás napján, otthon elővette az újonnan vételezett munkásruháját és a bakancsát, zsebre vágta a kissé elnyűtt svájci sapkáját és elindult a színházba. A felesége megrökönyödve látta ezt, de a kérdésére csak egy legyintés volt a válasz.

A színház hátsó bejárata felé igyekezett. Már messziről látta a nagy sürgés-forgást. A ládákat és a díszleteket hordó munkások semmiben sem különböztek tőle. Sikerült bejutnia, majd a sarokban lévő ciroksöprűt magához véve lassan elindult befelé. Megállt a színpadot és a nézőteret elválasztó függöny egyik végében. Körülnézett. Kereste azt a megfelelő helyet, ahonnan jól láthat majd mindent.

A nézőtérről már beszűrődött az érkezők által keltett zaj, ami arra utalt, hogy hamarosan kezdődik az előadás. A táncosok is izgatottan készülődtek. Úgy tűnt neki, hogy mindenki tudja a feladatát. Mindazt, amit látott, és amit érzékelt jól elraktározta az emlékezetébe, hogy egy mozzanat se maradjon ki abból, amit elmesél majd a társainak. Elmosolyodott.

Arcáról a huncut mosoly egykettőre eltűnt, amikor szélvészként megjelent egy táncmester szőke, fonott hajkoszorúval a fején. A színpadon termett, a vállkendőjét büszkén hátravetve, egyik kezét a csípőjére téve tett néhány nagyon energikus táncmozdulatot. Amikor lenézett és meglátta a színpadról felszálló porfelhőt, haragjában az ibolyakék szeme villámokat szórt. Észrevette a söprűvel a kezében álldogálót és magához intette. Kikapta a söprűt a kezéből és fojtott hangon a saját nyelvén magyarázta el, valamint heves mozdulatokkal mutatta meg, hogy a színpad poros, amit fel kell söpörni. Most rögtön, mondta oroszul, majd elviharzott

Ez nem foghat ki rajtam - gondolta. Asztalos inasként az ő feladata volt a műhelyben a forgácsot és a fűrészport fölsöpörni. Akkor mindig vizet locsolt a padlóra. Szólt a fal mellett álldogáló tűzoltónak, hogy víz kell, de gyorsan. A vizet kézzel locsolta a színpad deszkáira, ami hamar beivódott, így hozzákezdett a söprögetéshez. Alig fejezte be, a megbízója újra megjelent. Látta, hogy most már minden rendben van Odament hozzá, vállon veregetve, és most már mosolygó szemmel mondta, „Málágyec”. Ez jólesett neki. Főhajtással köszönte meg az elismerést, majd igyekezett tótul megmagyarázni, hogy azért jött ide, mert látni szeretné az előadást. A táncmester megértette, mert a söprűt a kezéből kivéve a függöny mögé állította úgy, hogy ne akadályozza a táncosok mozgását, de mindent jól láthasson.

Pár perc múlva a színpadra vonultak a zenészek és az énekesek. Elkezdődött az előadás. A táncosok jó kedvvel mutatták be az együttes műsorszámait. Jól látta a lányok tipegő, már-már légiesnek ható lépteit, a hosszú fonott copfba fogott szép szőke hajukat, a mosolygós arcukat. A férfiak tánca fergeteges volt, akrobatikus elemekkel tarkítva. Nemcsak ő, hanem a közönség is tapssal fejezte ki a csodálatát. Amikor az egyik táncos harmonikázva, guggoló ülésben táncolta körbe a színpadot a nézőtér ujjongott.
Ő tudta, hogy ez az együttes világhírű, mégis elámult a látványtól és a remek koreográfiától. Megérezte a dalokból, a táncmozdulatokból áradó hazaszeretetet és az orosz lélek rezdülését.

A közeli jelenléte jó lehetőség volt arra, hogy a kulisszák mögötti életbe is bepillanthasson. Halhatta, ahogy a táncosok lihegve, némelyek zihálva jöttek le a színpadról. Vettek magukhoz egy kis frissítőt, letörölték a homlokukról a verejtéket és már mentek is vissza, hogy az újabb táncot bemutassák. A lányok a színfalak mögött megigazították a fonatukat díszítő szalagokat, kiegészítették a ruháikat és gyorsan visszatértek ők is. A nézők mindezt nem láthatták. Szemtanúja volt annak is, hogy az egyik táncos bokája kificamodhatott, mert sántikálva jött le a színpadról. Az orvosuk egykettőre helyreigazította azt, és már mehetett is vissza a többiekkel.

Elbűvölte a megannyi látnivaló, az igényes és magas művészi színvonal, a gazdag népi motívumokkal díszített ruhák, kendők és a díszletek. Az együttes minden tagja szívvel, lélekkel táncolta végig a turné programját. A közönség vastapssal hálálta meg.

A ráadások után elindult hazafelé. Kifelé menet látta még a hatalmas virágkosarat, amit az együttesnek szántak. A söprűt visszatette a sarokba, a svájci sapkáját zsebre vágta és megállapította, hogy neki mégis csak sikerült, mert jó kis trükköt talált ki, még ha söprögetnie is kellett.
2018. január 29

Írta: Fekete Ferencné.

5162
feketenedr - 2018. február 06. 08:49:01

Kedves Margó!

Köszönöm szépen a hozzászólásodat Rose

5738
miminke3 - 2018. február 03. 15:55:52

Szeretettel köszöntelek!Jó kis novella,tetszik.Ha van kedved írjál nekem privátban.
Margó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.