Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.09.21. 09:27
Mamuszka Drága ! Ne menj még el,,, Maradj velünk,,, Mi lesz velünk nélküled, és az írásaid hiányában? Ölellek ! - keni -

2018.09.21. 07:52
Mamuszka Drága! Te már olyan sokszor búcsúztál, hogy nem mész sehova! Itt maradsz a verseiddel együtt. Vigyázz Magadra. Puszi: Viola Birthday

2018.09.21. 07:05
Köszönöm versem feltöltését.

2018.09.21. 00:54
A feltöltés befejeződött, jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.09.20. 21:20
Kedves mamuszka! Ne búcsúzz még tőlünk! Amíg a kezed tollat tud fogni, írni fogsz, majd meglátod. És mi várni fogjuk az írásaidat. Rose

2018.09.20. 20:37
Kedves mamuszka ! Szomoruan olvastam torvenyes bejelentesedet ! Sajnalom ,hogy ennyirre rossz allapotba kerultel es tiszta szivbol kivanom ,... Bővebben

2018.09.20. 20:24
Szép álmokat kivánok mindenkinek szeretettel ! Heart

2018.09.20. 20:13
Kedves mamuszka ! A Te mélységes önismeretedet kénytelenek vagyunk elfogadni. Ha fáj is bele kell nyugodnunk, hogy a betegséged súlyát Te érzed. Sz... Bővebben

2018.09.20. 18:33
Kedves Mamuszka! Kívánok sok kitartást a jövőben! Próbálj minnél többet nevetni, bármennyire is nehéz! Szeretettel: Rose Kata

2018.09.20. 18:15
Mamuszka! Nagyon hiányoznál! És mi is hiányozni fogunk, majd meglátod. Heart Amíg itt vagy, addig sem a betegség gyűr le, hanem te őt. [url]http... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Nagy Katalin
» Online vendégek: 15
» Online tagok: 1
keni
Antal Zsuzsanna: Nő a pszichológusnál (2018. február)
P: Hölgyem?
Nő: Ne is mondja! Borzasztó!
P: Kérem...?
Nő: Már maga a tény. Hogy nő vagyok. Érti? Tudja, hogy a nők átlagosan negyven százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, és tízszer gyakoribb a körükben az idegrendszeri megbetegedés?
P: Ööö...
Nő: Hát ez az! Milyen társadalom az ilyen? Ahol egyedülállóként vajmi esélyem sincs egy élhető életre?
P: Hát...
Nő: Ne is folytassa. Rémálom! Mint ahogyan ezek a férfiak is! Hátborzongató, én mondom! Negyven éves, és tudja, mije van?
P: Nem...
Nő: Hát elközeleződési fóbiája! Kérdem én: noormális? A mai férfiak közül majdnem mindenki óvodás! Épp hogy nem csinálnak be! Már azok, akik nem csinálnak be.
P: És aki nem... csinál be?
Nő.: Pff, az is becsinál!
P: Gondolja?
Nő: Nem! Nem gondolom: tudom! Ez olyan igaz, mint ahogyan itt állok...
P: Úgy érti, mint ahogyan itt ül...
Nő: Látja? Maga is csak kötekszik! Ez mit támaszt alá? Hogy maga is óvodás. Kiscsoport? Nagycsoport? Szobatisztaság?
P: Khm... most arra kérem, kövessük a hivatalos utat.... mesélje el, miért is jött el ma hozzám!
Nő: Hogy miért? Hah! Még kérdi? Nézzen már rám: mit lát?
P: Egy felettébb csinos, ámbátor kissé ideges nőt?
Nő: Nőt! Úgy érti: nőt! Hát ez az!
P: Úgy érti, ezért van itt?
Nő: Maga tényleg értetlen! Hozzátenném, éretlen is, minekutána ha nem lenne az, nem kérdezne ilyeneket! És hozzátenném, ért-et-len is, mert nem ért a munkájához! De hogy is volna ez elvárható egy óvodástól?
P: Nézze, én megértem, hogy ingerült. Azt is megértem, hogy pusztán a férfit látja bennem, hiszen férfi vagyok, köszönöm, megtisztelő. De ha esetleg lenyugodna egy kicsit, és túltenné magát az ellenkező nem indokolatlan hibáztatásán, elkezdhetnénk beszélgetni arról, hogy jutott el idáig. Ergo, mi vezérelte akkor, amikor legelőször úgy döntött, segítségre szorul.
Nő: Mi vezérelt? Inkább kik taszítottak ide!
P: Ezt értsem úgy, hogy a férfiak?
Nő: Értse úgy, ahogy akarja! Vagy tudja mit? Értse úgy, hogy az elköteleződés-fóbiás, válogatós, hűtlen, nyámnyila érzéketlen, ápolatlan, bunkó-furkó-tahó lelki impotens nyomorultak hadosztálya, akik...
P: Hölgyem, azért ez már mégis sok!
Nő: Sok? Magának ez sok? Soroljam? A sok anyámasszony katonája, lusta, tévé előtt sört vedelő, pocakos, igénytelen tróger...
P: Szándékosan hergeli magát? Vagy a bennem élő férfit kívánja... ööö... tomporon rúgni ezzel a performansszal?
Nő: Hagyjuk az ön mimóza érzelmi farpofáját! Már eleve kellett volna némi önismerettel rendelkezzen, amikor pszichológusnak ment! Számítania kellett volna rá, hogy a kiskutya szemmel pityergő, gyenge, ártatlan nők az Ön vállán fognak sírdogálni!
P: Hölgyem, ha nem kezd el fél percen belül disztingválni, attól tartok, ki kell utasítanom a rendelőmből! Önt is, és a farpofáját is!
Nő: Pityereg a baba, pityereg! Azt hiszi, megijedtem? Hát nem ijedtem meg!
P: Javaslom az ajtót kinyitásra és magát a mielőbbi távozásra... asszonyom!
Nő: Kikérem magamnak, én nem vagyok asszony! Kisasszony vagyok! Ha már műveltebbnek akar tűnni ezekkel a húszas évekbeli megszólításokkal... dilidoki!
P: Hát... hát... Nem csodálom, ha egy árva lelki impotens se veszi el magát! Mert tudja, mi maga? Egy hisztis, felszínes, ostoba tyúk, aki besétál ide, és olyan mocskos szájjal kezdi szidni a férfiakat, hogy az már vérlázító! Fröcsögi szét a nyálát itt a rendelőmben! Ki vagyok én, hogy ezt hallgassam, valami lúzer?! Én csak egy szerencsétlen, ártatlan pszichológus vagyok! És tudja mit? Igen, alig várom, hogy este felbonthassam azt a rohadt sört, bekapcsolhassam a tévét, kiengedhessem a nadrágom, és békésen retteghessek magamban az elköteleződéstől, mert nap mint nap hallgatom az önhöz hasonló fúriák eltúlzott vonyítását, akik unalmukban már azt se tudják, melyik padlóhoz verjék a seggüket!
Nő: Én...
P: Maga birtoklásmániás, kiállhatatlan, kiabálós, önző, férfifób, beképzelt kaffogó szuka!
Nő: ...
P: Nem bírom... nem bírom tovább! Istenem, mi a francot véthettem... ezt nem hiszem el! Nem, nem, nem!
Nő.:...
P: Nem tűrhetem ezt! Sem magát, sem a többi kisült agyú nőstényt, sem ezt a rothadásszagú rendelőt, sem ezt a szakmát! Elegem van, felmondok! Még ma! Viszlát, papír, viszlát, toll... viszlát, két diploma, viszlát, végletekig alturisztikus személyiség...
Nő: Jaj, de hát... kicsit eltúlozza, hiszen nem úgy gondoltam... Ugyan-ugyan... várjon, itt egy zsebkendő... fújja ki az orrát, így, szépen...úgy-úgy... juj, vigyázzon... le ne ejtse... Na, itt van még egy a krokodilkönnyeknek... illatos, kamillás... tudja, hogy le van árazva most a teszkóban?
P: Én nem sírok! Soha... soooha...
Nő: Jól van na, kis szívem... na nem úgy gondoltam ám... tudja, csak a szám jár... nos, elég sokszor sajnos, ez igaz...
P: Hát hogyan gondolta?! Szip... hogyan is lehetne ezeket másképpen gondolni? Hűtlen, nyámnyila, érzéketlen, ápolatlan, bunkó-furkó-tahó lelki impotens nyomorultak hadosztálya vagyunk...
Nő: Igen, de nem baj!
P: Azt mondja, nem baj?! Már hogy ne lenne baj?!
Nő: Maga is úgy jó, ahogy van... meg a többi férfi is. Hát még mindig nem érti?
P: Igen...? Jók vagyunk... ahogy vagyunk?
Nő: Becsületszavamra! Most már megnyugszik végre? Jaj, hiszen még mindig remeg! Mondták már magának, hogy határozottan művészkeze van? Hosszú, vékony ujjak... nemes kis ujjbegyek...
P: De... de... ha ennyire szenved a férfiaktól, és ennyire nem bírja őket.... hogyha ennyit idegeskedik miattuk, és mégis azt mondja, itt, most, a szemembe, hogy semmi baja velük igazándiból... akkor mégis miért jött el hozzám? Mi az öreganyám szent térdkalácsa a maga panasza tulajdonképpen?
Nő: Üldözési mánia, doki...

2372
Anzsu - 2018. március 29. 21:27:41

Köszönöm szépen a kedves szavakat! ☺

5694
ritatothne - 2018. március 13. 09:55:43

Gratulálok a nyereményhez.

Szeretettel: RitaRose

5396
Kitti - 2018. február 02. 13:04:32

Igen jó szatíra! A férfi-nő játszmák alaplényege ( ki fent és ki lent és ennek váltakozása) és az elbeszélés egymás mellett, majd a félreértés végkicsengése...
Nagyon tetszett, gratulálok!Rose

5772
Kata1984 - 2018. február 02. 09:09:35

Kedves Anzsu!

Szuper jó írás! Smile. Imádtam! Sokat nevettem rajta, és a csattanó is remek lett.

Gratulálok:

Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.