Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.09.21. 22:50
Kedves Józsi! megkaptam a Zsebkönyv 6. kötetet! Köszönöm szépen4

2018.09.21. 19:27
Mamuszka! Az"Élek!" című versemmel kívánok felépülést, és alkotókedvet! Winkriston

2018.09.21. 19:27
Köszönöm a kedves szavakat minden üzenet szívemhez szólt. Ha javulok, visszatérek, de szünetet kell tartanom- Szép hétvégét minden holnapos ... Bővebben

2018.09.21. 16:37
További szép estét. Rose Mamuszka drága! Minden jót kívánok Heart-ből szeretettel!

2018.09.21. 13:54
ÚJ Cikkeink is felkerültek a magazin oldalára!

2018.09.21. 13:12
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.09.21. 12:57
Kedves Józsi! Köszönöm a feltöltést!&#128522
;

2018.09.21. 09:27
Mamuszka Drága ! Ne menj még el,,, Maradj velünk,,, Mi lesz velünk nélküled, és az írásaid hiányában? Ölellek ! - keni -

2018.09.21. 07:52
Mamuszka Drága! Te már olyan sokszor búcsúztál, hogy nem mész sehova! Itt maradsz a verseiddel együtt. Vigyázz Magadra. Puszi: Viola Birthday

2018.09.21. 07:05
Köszönöm versem feltöltését.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Miri
» Online vendégek: 7
» Online tagok: 0
Nagy Zoltán: Sors ABC (2018. március)
Az egész világ egy hatalmas bevásárlóközpont. Végeláthatatlan sorokon, egekig felpolcozott termékek várják, hogy valaki végre elvigye őket. Ti pedig, mint megannyi zsibongó gyermek önfeledten szaladgáltok eme sorok között apró kosárral kezetekben. Mindenhez hozzányúltok, mindent megfogdostok mohó kíváncsisággal, majd egy hanyag mozdulattal elhajítjátok. Csak néhány kacatot vesztek, mert többre nem futja, s ami igazán értékes lenne, annak az ára elriaszt.
„ Ebből kapok másik hármat” mondjátok, nyugtatva magatok, hogy a minőség nem kárpótolhatja a mennyiséget. Egyre csak gyűlik kosaratokban a halmaz, s ti büszkén jártok-keltek, pöffeszkedve, akár egy páva. Most aztán mindenki láthatja, hogy megtehetitek, ezt a sokaságot megvehetitek, de azzal már senki se törődik, hogy, ami kitölti az ürességet csupán leértékelt, lejárt, hibás termék. Szemét, semmi több. Még ti se tudjátok, hogy a felére sincs szükségetek, hogy ami most még jónak tűnik, később felesleges lesz és csak ide-oda pakoljátok adj az életetekben. Egészen addig, amíg meg nem unjátok és kukába nem vetitek, vagy rásózzátok egy másik szerencsétlenre, csak, hogy megszabaduljatok tőle.
Kiderül lassan, hogy az eddig csábítónak tűnő dolog fabatkát sem ér, hogy az étel, aminek láttán első ránézésre összefutott a szádban a nyál ehetetlenül savanyú, hogy a leértékelt ruha rég kiment már a divatból és pár viselés után elhajítod. Ami könnyen jött, könnyen megy, de a legrosszabb benne, hogy nem tanultok a hibákból. Amikért eddig olyannyira lelkesedtél most megy a szemétbe, és újra elindulsz bevásárolni. Eldöntöd, csak minőséget veszel. Ám amikor a sorok között sétálsz hamar rájössz, hogy a minőségnek ára van. Lemondással jár. Vagy ez, vagy az, mindkettő nem megy, mindkettőre nem futja… Tépelődsz, hisz eddig nem szenvedtél hiányt semmiben, mindened megvolt az életben, még ha csak vacak minőségben is. Most azonban választanod kell.
Elbizonytalanodsz… Hiába jobb ez, de lemondással jár… Ha az olcsóbbat, könnyebben megszerezhetőt választod, abból mindkettő kifutja. Amúgy is, hogy állhatnál a kasszához félig üres kosárral? Micsoda szégyen lenne itt, ahol mindenki szakadásig felpakolja magát. És a végén megalkuszol, nemrégiben hozott elhatározásod ezredjére is elporlad.

*

Rég óta figyellek titeket. Csak nevetek ezen az őrült cirkuszon, a reklámok nyomása alatt elferdült értékrenden, ami alapján válogatnak az emberek. Minden nap látlak titeket, megrakott kosarakkal ugyan azon utakat csoszogjátok be. Néhányatok háta már belegörnyedt a sok felesleges szemét cipelésébe, mégis fanatikus módjára ragaszkodtok hozzá.
A raktárosfiú nagyot hibázott aznap, mikor engem ide tett, erre a polcra. Megannyi színes, izgalmas, érdekes képregény közé, engem egy egyszerű kifestőt. Szuperhősök, istenek közé, kiknek földöntúli képességeket képzel a halandó. Velük kellene versenyre kelnem, eme őrült piacon. Sokan jártatok már erre, levettetek a polcról, majd nevetve visszadobtatok. Nem értettétek mit keresek itt, hisz nem itt volna a helyem. Néhányan kinyittok kíváncsian, belé lapoztok. Nézitek a formákat, a színekre váró képeket, üresen hagyott szövegdobozokat. Milliónyi lehetőséget, mit hordozok, mit kiaknázhatsz, ha kosaradba teszel. A fantáziátok szárnyra kap, megannyi színpompás csodát képzeltek belém, vagy rémálomhoz hasonlító sötét képeket. Azokkal a színekkel bántok, mik a lelketekben megteremnek, én csak a vázat adom, hogy mivel töltöd meg, rajtad áll. Nincs megfejtés az utolsó oldalon, ha az eredeti képre lennél kíváncsi azt sajnos kihagyták.
Engedd hát el a fantáziád és színezz, ragadj feketét, sárgát, pirosat, kéket és ess nekem! Színezz, tiéd a paletta! A körvonalakat azonban nem változtathatod meg, a te kezedben csak a megelevenítés lehetősége van. Lásd bennem hát, amit látni szeretnél, szörnyeteget vagy hőst…

2013. 11. 16


5694
ritatothne - 2018. április 13. 19:35:55

Kedves Zoli!

Nagyon eredetinek és érdekesnek tartottam az írásod, melyet a zsűri is díjazott.

Gratulálok: Rita

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.