Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.12.12. 23:40
NYUGODALMAS ÍJÓ ÉJT KÍVÁNOK!

2018.12.12. 22:10
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.12.12. 20:24
Mindenkinek ki Smilevánok szép álmokat szeretettel.

2018.12.12. 16:09
Kellemes délutánt mindenkinek. Smile

2018.12.12. 14:35
RoseIsten éltesse a Gabriellákat!

2018.12.12. 12:52
Kellemes ,szép napot kivánok szeretettel ! Heart

2018.12.12. 07:09
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.12.11. 22:33
Jó éjt mindenkinek! Smile

2018.12.11. 21:50
Jó éjt.

2018.12.11. 21:46
Köszönöm a választ, József!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Pepe0617
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Gant Elizabet: Tavasz, szerelem: Harmadik történet (2018. március)
Már nyílnak a fákon a virágok. Imádom a cseresznyevirág illatát. Gyönyörű fehér szirmai a tavaszt köszöntik, gyümölcse a nyár zsenge előhírnöke. Éppen kedvenc cseresznyefám árnyéka alatt üldögéltem. A fa legalább harminc éves és törzséből két óriási ág meredez az ég felé, melyek számtalan, apróbb hajtásban növekednek tovább, alkotva meg gyönyörű, óriási lombkoronáját. Kellemes madárcsicsergés dallamai teremtették meg az idilli hangulatot. Csodás helyen élünk, hogy nálunk hosszúra nyúltan ébredezik a természet, ilyenkor, tavasszal. Egyszer csak mellettem ücsörgő barátnőm kérdőre vont.
– Mióta nem láttam Ervint? Egy hónapja – válaszoltam Mártinak.
– Hihetetlen, hogy milyen hűséges vagy hozzá.
– Szeretem – majd tekintetemmel a messzeségbe révedtem.
– Én is szeretem a páromat, de ha egy hétig nem látom, már hiányzik.
– Én is így érzek, hidd el. De megértem, hogy a külföldi munka miatt Ervin ritkán tud hazalátogatni. Kamionsofőrként nagyon elfoglalt. De szerelmet vallott nekem. Többször is. Teljes mértékben megbízom benne.
– Értem – zárta le a témát Márti.
Hát igen, sokszor nem egyszerű, se a legjobb barátnővel, se az ember élete párjával. Figyelmemet egy apró fehér pillangó vonta el. Épp az orrom előtt szállt el cikázva.
– Ez az első lepke, amit az idén láttam – lelkendeztem Mártinak. Fehér volt. Ez mit jelent?
– Férjhez mész – kuncogott.
– Ne ugrass!
Egyszer csak Márti fölpattant mellőlem és elindult. Először csak gyorsan szedte a lábait, majd futásnak eredt. Furcsa, de nem szaladtam utána. Hagytam, hadd menjen, ha ennyire akar. A természetben szabad az ember. Hirtelen lágy muzsikára lettem figyelmes.
– Szabad felkérnem egy táncra, hölgyem?
Szívem vadul kalapált. Ervin hangját hallottam. Megfordultam. Valóban ő volt az, karját felém nyújtva. Szó nélkül felpattantam és egy csókban eggyé olvadtunk össze.
– Szeretlek – mondtam.
– Én is téged – válaszolta Ervin zilált mellkassal.
– De hogy kerülsz ide? – kérdeztem teljesen meglepve.
– Felmondtam és egy másik cégnél vállaltam munkát. És Mártival kicsit összeszövetkeztem, mert mindent hallani akartam, a te szádból. Így már én sem kételkedem a hűségedben.
A zene elhalkult, az én lélegzetem elakadt. Ervin térdre ereszkedett előttem. Elővett egy apró dobozt, kinyitotta, majd a gyémántgyűrűt felém nyújtva megkérdezte:
– Leszel a feleségem?
Ennél boldogabb nem is lehettem volna.
– Igen, igen, igen!
Ervin az ujjamra húzta a gyűrűt. Tökéletesen illeszkedett. Újra megcsókoltuk egymást. Egy – két szirom lehullott a fáról.
– Ez a kedvenc cseresznyefám.
– Tudom, kedvesem. Itt ismerkedtünk meg, ezért akartam itt megkérni a kezedet.
A lánykéréshez képest egy évre tűztük ki az esküvőt. Ervin továbbra is kamionsofőrként dolgozott, de megígérte, hogy a menyegzőig felhagy a külföldi munkával. Minden hónapban hazalátogatott és mi gyakran elsétáltunk a kedvenc cseresznyefámhoz. Sajnos ősszel betegség érte a fát és a két óriási ága közül az egyiket teljesen le kellett vágni, hogy megmentsék a növényt. A szememben nekem akkor is különleges és szép maradt a fa.
Aztán februárban érkezett a hír: Ervin halálos balesetet szenvedett a közúton. Azt hittem, megszakad a szívem. Ágynak estem. Napokig csak sírtam. Már elvirágzott a cseresznyefám, mikor annyi erőt éreztem magamban, hogy kimenjek hozzá. Megérintettem a törzsét és fölnéztem a nagy fára. Virult. Tele volt friss zöld levéllel és rengeteg apró terméssel. Eddig sohasem gondoltam rá, milyen fájdalmat érezhetett a fa, mikor elveszítette a másik felét. De túlélte. És az élet megy tovább, a szerencséseknek, akik bármilyen magányosan is érezhetik magukat, de élnek és így van lehetőségük az újrakezdésre. A természetből merítve erőt ma már tudom, sokkal gyorsabban felépült a lelkem. Hálás vagyok Ervinnek mindenért, amit kaptam tőle, a szerelmét sosem felejtem el.

2018-02-23
5843
Gant Elizabet - 2018. április 14. 07:39:34

Kedves Rita!

Nagyon szépen köszönöm. Lelkemnek igazán jól estek sorai. Heart

Szeretettel:
Elizabet

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.