Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.09.21. 09:27
Mamuszka Drága ! Ne menj még el,,, Maradj velünk,,, Mi lesz velünk nélküled, és az írásaid hiányában? Ölellek ! - keni -

2018.09.21. 07:52
Mamuszka Drága! Te már olyan sokszor búcsúztál, hogy nem mész sehova! Itt maradsz a verseiddel együtt. Vigyázz Magadra. Puszi: Viola Birthday

2018.09.21. 07:05
Köszönöm versem feltöltését.

2018.09.21. 00:54
A feltöltés befejeződött, jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.09.20. 21:20
Kedves mamuszka! Ne búcsúzz még tőlünk! Amíg a kezed tollat tud fogni, írni fogsz, majd meglátod. És mi várni fogjuk az írásaidat. Rose

2018.09.20. 20:37
Kedves mamuszka ! Szomoruan olvastam torvenyes bejelentesedet ! Sajnalom ,hogy ennyirre rossz allapotba kerultel es tiszta szivbol kivanom ,... Bővebben

2018.09.20. 20:24
Szép álmokat kivánok mindenkinek szeretettel ! Heart

2018.09.20. 20:13
Kedves mamuszka ! A Te mélységes önismeretedet kénytelenek vagyunk elfogadni. Ha fáj is bele kell nyugodnunk, hogy a betegséged súlyát Te érzed. Sz... Bővebben

2018.09.20. 18:33
Kedves Mamuszka! Kívánok sok kitartást a jövőben! Próbálj minnél többet nevetni, bármennyire is nehéz! Szeretettel: Rose Kata

2018.09.20. 18:15
Mamuszka! Nagyon hiányoznál! És mi is hiányozni fogunk, majd meglátod. Heart Amíg itt vagy, addig sem a betegség gyűr le, hanem te őt. [url]http... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Nagy Katalin
» Online vendégek: 13
» Online tagok: 0
Nagy Léda: Fordulj meg!
Egyszerűen, ahogy ott álltam. Nevetséges. Szorongattam egyszerre a kezemet és a kezemben lévő vastag, irha egyujjas kesztyűt. Mint egy kislány. Annak éreztem magam. Nagyon. Rajtam a kabát, sapka, sál. Persze most nagy divatja, hogy bent is hordjunk sapkát, sálat, de ez nem az menő romkocsmás feeling volt. Kicsit félve néztem szét. Nem illik bámulni, tanították annak idején. Már nem tudom hányadik felesen túl voltunk. És ő csak beszélt. Kicsit úgy éreztem magam, mint mikor be van dugva a fülem, hallgatom a zenét, de nem elég hangos, mert a külvilágból beszűrődik valami idegesítő, folyamatos kattogás. De az a kattogás valójában én voltam. Váltakozott. Egyszer ő erősödött fel, én halkultam, aztán én kattogtam, ő pedig csak idegesítő háttérzaj volt. Ahogy ott álltunk. Igen, még mindig álltunk. Az egésznek a nemes szépsége az volt, hogy némán is lehet beszélni. Én beszéltem… Kivel?
A legjobb az egészben, ahogyan ezeket megéled. Hisz a ki nem mondott szavak is léteznek. Csak a fejedben. Mikor eljutsz odáig, hogy kimondod, már súlya van. Megszületik. Mindent meg kell szülni. Ki kell gondolni, fel kell ismerni, el kell fogadni, majd akarni kell, hogy kimond. MONDD MÁR KI! Mindezt egy ezredmásodperc alatt. Jó, mi?
Szóval olyan természetes volt minden. Pedig egy idegennel voltam együtt, ismeretlen helyen, új szituációban, mégis jó volt. Nem akartam emlékezni, nem akartam ismerős lenni. Féltem, nagyon. Mitől? Hogy ismerős lesz. Ismerős lesz, de mással. Az olyan kiábrándító. Ugye?
"Olyan vicces vagy". Az én értelmező kéziszótáramban ez nem jelent pozitív mondatot, mivel hogy kurvára nem vagyok vicces. Hirtelen mozdulat következett, és azt hiszem a kabátom már a fogason lógott. Igen, azért ez szép teljesítmény. Nem csak úgy ledobni, hanem szépen felakasztani. Miután varázsszóra, vagy ütésre, de maradjunk annyiban, hogy egy mozdulattal lekerült rólam a kabát, és újabb csoda folytán a fogason találtam kereső szemeimmel, azt hiszem a cipőm következett. Itt már azért határozott ellenállást folytattam. Mondhatjuk azt, hogy megpróbáltam. Van, amikor ellenállsz, hogy a saját igazodat bebizonyítsd, de közben tudod, hogy felesleges. Gyenge vagy hozzá. Na, ez is valami olyasmi szitu volt. Közben persze üvöltöttem. Mármint belül. Menj haza!- kértem magamtól. De olyan hideg volt és amúgy is fáradt voltam...
Annyira féltem. Nem akartam ismerősen érezni. Sem azt, hogy fájjon. Nem akartam elengedni. Viszont meglepő mód elengedtem. Nem emlékszem pontosan hogyan és miként sikerült ezt leküzdenem, de egyszer csak kikapcsolt am és elkezdtem élvezni. Hiszen erről szól. Aztán újra meghátráltam, és újra és újra... émelyegtem.
Az utóbbi időben megfigyeltem, hogyha nagyon lassan beszélek, az olyan szexi. Szerintem. Aztán újra a gondolataim rabja lettem. Agyaltam... Fujj de csúnya szó. Ilyenkor elméleteket gyártok, meséket kreálok, tökéletesen megkomponált beteg álmokat szövök minden egyes megélt élethelyzetből. Az sem érdekel, ha nem az én történetem. Ellopom. Kiszínezem, megtoldom párbeszédekkel, újabb és újabb forgatókönyvet írok. Néha happy end a vége, aztán van, hogy nem. Több változatot is készítek, és ami az aktuális hangulatomhoz passzol, előadom. Eljátszom, beleélem magamat és átérzem minden egyes hazug mondatomat. Egy képzeletbeli világot teremtek magamnak. Ebben a világban most épp állok, sapka a fejemen és nagyon szexi vagyok. Higgadtan, lassan beszélek. Nem ő veszi le a cipőmet, hanem lerúgom egy hirtelen mozdulattal a lábamról, be a sarokba. Jó messzire. Nem ő veszi le a kabátomat, hanem én akarom, hogy levegye és leveszi. Leesik a földre. Azt akarom, hogy akarjam, és már nem is kell akarnom, mert akarom. És ez nem az a régi érzés. Ösztönök vannak. Minden mozdulat természetes. És ez jó. Én állok, ő mit csinál? Csak néz. Fürkész, és nem tud betelni velem. Én pedig fürdök a sikerben. Tetszik, hogy elkápráztatom, ő rólam ábrándozik, én pedig érzem, hogy ő velem foglalkozik. Hirtelen megállok egy pillanatra. VÁRJ. Én nem is állok ott. Ő viszont ott áll előttem.
Egyszerűen, ahogy ott áll... Nevetséges.
5396
Kitti - 2018. március 08. 16:18:01

Remek. Elgondolkodtatott az írásod. Nagyon jó!

5548
babumargareta - 2018. március 06. 17:08:52

Kedves Léda .
Nagyon tetszett a monológos írásod !
Vannak helyzetek amikor vágyainkban ott áll a kibontakozó
élet minden szépségében ,csak ki kéne nyújtsuk a karjainkat, hogy megfogjuk
Az " ösztön "!
Az is lehet ,hogy megtörtént eseményt elevenítünk fel .
Mindenesetre nagyon titokzatos és szép írás ! Smile


Elképzeltem magam a helyedben .Nem rossz helyzet ! Smile
Gratulálok szeretettel....BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.