Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.06.18. 09:05
A Holnap Magazin minden szerkesztőjének,al
kotójának,olvasójá
nak remek új hetet kívánok.Nagy alkotókedvet és pompás olvasnivalót

2018.06.18. 08:46
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.06.18. 08:01
Kedves Viola! Még annyit szeretnék a Lajos bácsi c. prózához hozzátenni,hogy ezt az írást elküldtem Németországba egy levelezőtársamhoz.
Nyilván őt... Bővebben

2018.06.17. 21:59
Drága Viola! Sajnálom,hogy csalódást okoztam a LAJOS BÁCSI prózával,annak is a végével,de itt a kegyetlen önzés valóságát írtam le. Néha az élet sz... Bővebben

2018.06.17. 20:35
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.06.17. 17:20
Szép napot kívánok mindenkinek!

2018.06.17. 13:35
Ó, köszönöm szépen a nyereményt.

2018.06.17. 12:20
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.06.17. 08:18
Jó reggelt! Szép vasárnapot! Gratulálok a nyerteseknek!. Éva

2018.06.17. 08:17
Gratulálok a nyerteseknek. Csak így tovább! Vadvirág

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: abfashionlights
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Maróti P. László: Honda
Honda? Az egy jó autó. Amikor kijöttünk élni Svédországba (1980), egy évvel később lecseréltük imádott 1500-as Ladánkat. Nagy utazásokon vitt végig hiba nélkül. Először egy Mitsubishi Colt-ot vettünk, de hamarosan kezdtek megjelenni a HONDA Accordok laposabb formái. Nagyon tetszettek. Mindegyikkel jártunk itt-ott Európában. Nem kellett volna mindíg a legújabbat megvenni. Sokat veszítettünk a használt autó-új autó üzleteken. Azok a japán kapitalisták meg minden évben kijöttek egy újabb modellel, nekünk meg még túl közeli volt annak az otthon hagyott világnak az emléke, ahol nem ment az ilyen gyakori csere. Itt pedig ment. Később ezt megbántuk, megszenvedtük, de a vásárlások mindíg élménynek számítottak. Csak azért, hogy még hihetőbb legyen a Honda iránti szerelmünk őszintesége, végül egy hathengeres Honda Legendet vettünk. Majdnem 14 liter 100 kilóméterre! Micsoda őrültség.
Én közben a szakmám miatt rengeteget utaztam. Skandinávia ötvenöt városában zongoráztam alkalmanként egy-egy hónapot. Ennek köszönhetően jutottam el már sokadik alkalommal a malmői Hotel Sheraton piano-bárjába. Mint minden Sheratonban, itt is gyakran találkoztam ismert emberekkel. Ennél a zongoránál volt szerencsém a Beatles utolsó ügynökéhez, George Martinhoz, aki díszvendég volt egy szimfónikus átiratban előadott Beatleskoncerten. Ennek megrendezői azon az üvegtetejű zongorán szervíroztatták maguknak a rózsaszín pezsgőt, amelyen én éppen játszottam. A társaság megérkezésekor George Martin, megkerülve vendéglátóit, elsőként hozzám lépett. Akkor fogtunk kezet egymással. Hát nem ez a legjobb módja újabb tisztelőt szerezni?
De vissza az autókhoz:
Akkoriban még szokásos volt a kazettás magnó. Saját műsorom felvételeit hat kazettán kínáltam a bár vendégeinek. Ezekre rá is írtam, hogy mennyi pénzért adom. Ezt az árat legtöbben megtoldották még kicsivel, nehogy félbe kelljen szakítanom az éppen játszott dalt csak azért, hogy előkotorjam a visszajáró pénzt. Persze voltak türelmesebb vevők is.
Egy alkalommal, amikor még nem volt vendég a bárban, három sötét öltönyös japán férfi lépett ki a gyorsliftből és egyenesen a zongora felé tartottak. A középső volt a legalacsonyabb. Már mosolygott is rám. A zongora végénél japán szokás szerint pillanatra megállt, meghajtotta a fejét, azután mindhárman leültek tőlem jobbra. A másik kettő is mosolygott. Hallgatták egy ideig a játékomat. Megkérdeztem, hogy mit szeretnének hallani. Akkor az egyik felállt és hozzám lépett.
- Megengedné, hogy elénekeljek egy dalt? Strangers In The Night.
- Természetesen.
- F-Dúr.
- Kérem. – Bevezettem a dalt, ő pedig elkezdett énekelni. Jól énekelt. Biztosan nem ez volt az első alkalom, hogy egy zongorista segítségét kéri. Na, azután énekelt még három-négy számot. Három japán dalt ismertem akkoriban. Ajánlottam az egyiket. Nagyon boldogan bele is kezdett. A másik két japán minden számot hatalmas tapssal és boldog kacajjal jutalmazott. Közben szállingózni kezdtek újabb vendégek is, de az úr, aki énekelt, ettől jött bele igazán. Végre volt közönsége. A három japán melódia után visszatértünk a régi amerikai slágerekhez. Még maradtak egy órát. Végül, amikor indulni készültek, felálltam, hogy illendően elbúcsúzzam az énekestől. Akkor történt, hogy az alacsony, akiről akkor már tudtam, hogy a Honda cég egyik feje, mutatta másik kisérőjének, hogy a zongorán lévő kazettáimat mind vegye meg. Az letett egy szép összeget, majd kissé körülményesen felfogta a kazettákat. Én megpróbáltam megmagyarázni...na, de nem hagytak rá időt. Ott feküdt a pénz, elvitték a kazettákat és nagyon jó kedvük volt.
Nahát! A Hondától jöttek. Az alacsonynak ez volt a két testőre. Azt hiszik majd, hogy becsaptam őket. Dehát nem hagyták elmondanom, hogy a hat kazettából négy darab 60, illetve 90 perces változat volt ugyanazokkal a számokkal.
Persze lehet, hogy soha meg sem hallgatták. Egyiket sem.
Én bezzeg minden megvett autójukat használtam.

Göteborg, 2018.

2251
PiaNista - 2018. március 06. 09:47:48

Viola, köszönöm szépen az olvasást. Kellemes ez az emlék.

Üdvözlettel:

László

277
farkas viola - 2018. március 06. 08:34:59

KEDVES LÁSZLÓ!
Örömmel olvastam Rólad, munkádról és Hondáékról. Mennyi élmény birtokában lehetsz és csak kevesekről tudunk.
Szeretettel gratulálok és további jó egészséget kívánok: Viola RoseHeartIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.