Auerbachné Tóth Katalin: Szeretethiány
I.

Két nő állt a járdán, és az egyik éppen egy könyvet mutatott a másiknak.

- Ez nagyon jó könyv! Én már olvastam, szerintem neked is tetszeni fog!
- Rózsa Emília: Szeretethiány? Még nem hallottam róla...
- Nagyon jó, hidd el! Nekem nagyon tetszett! Érzelmes, és egy-két helyen még én is elsírtam magam rajta... A története alapján...
- Odanézz! - vágott hirtelen a szavába a másik: - Ez itt tényleg a Bíróék Jankája? Tényleg volt képe visszajönni?
- Nagyon úgy néz ki. Hallottam Mária nénitől, a Bíróék szomszédjától, hogy visszaköltözött a szülői házba.
- Szégyentelen! Ilyen után inkább világgá mennék, mint hogy ilyen bukott nőként térjek vissza a szülővárosomba!

Janka nagyon is jól hallotta a háta mögött félhangosan kimondott szavakat. Ismerte is a két beszélgető felet. Az egyiken nem is csodálkozott. Mertenszki Kriszti 2 évvel volt fiatalabb nála, még mindig hajadon. Janka Kriszti bátyjával járt egy osztályba, Mártonnal, akinek tetszett a barna hajú, barna szemű, csinos lány, aki mindig illedelmesen ült az órán, okos kérdései voltak és igazán szerényen viselkedett. Csak éppen ez a szimpátia nem volt kölcsönös, és mikor Janka negyedjére már röviden és kíméletlenül utasította vissza a reménybeli lovagját, örök ellenfelet szerzett magának - de nem a fiú, hanem annak a húga személyében. A másik lányt, Molnár Gigit is ismerte, bár inkább csak látásból. Pont a Kriszti és közötte levő évfolyamra járt, amíg 8. osztályban meg nem bukott, így került a Krisztiék osztályába, ahol a két lány hamar egymásra talált. Gigi nem volt éppen egy lángész, de alapjában véve jószívű és ügyes kezű lány volt. A suli nem ment neki túl fényesen - amit a bukása is ékesen példázott -, de olyan süteményeket tudott mindig is készíteni, hogy csak na! Nem is csoda, hogy mikor kis cukrászdát nyitott a községben, hamar híre ment a finom süteményeinek, és hónapok alatt fellendült az üzlete. Még most 2 gyerek mellett is csinálta, igaz, még mindig néhány háznyira lakott csak a szüleitől, és anyósáék is csak egy utcányira laktak, ha kellett valamelyik nagymama a gyerekekre vigyázni.

Janka felemelt fejjel ment tovább, mintha nem is hallotta volna a másik kettőt. Az előbb, mikor elment mellettük, elfordultak, hogy ne kelljen még csak köszönni sem neki. Valahol megértette őket, hiszen ő is ebből a közegből származott, ahol a vallás igencsak szerves része volt a mindennapi életnek. A kisközségben még mindig szinte mindenki tartotta Húsvét előtt a böjtöt, szinte mindenki ott volt vasárnap a két templom valamelyikében szentmisén, és olyanról szó sem lehetett, hogy egy jegyespár csak az anyakönyvvezető előtt fogadjon egymásnak örök hűséget. A pap előtti fogadalom a szokásjog alapján kötelező volt.

Janka pedig elvált asszonyként költözött vissza a szülei házába. A szülei bő egy évvel korábban, néhány hónap különbséggel mentek el, és szerencsére már nem tudták meg, hogy Jankát a község a szájára vette.

II.

Régen a lány, ha nem is osztályelsőként végzett, de a legjobbak között volt az általánosban az évfolyamában. Gimnáziumba a szomszédos kisváros egyetlen ilyen intézményébe járt, ahol szintén nem volt gond a tanulmányi eredményével. Az érettségije is szinte csak ötösökből állt, és hamarosan a nyelvvizsga-bizonyítványt is a kezében tudhatta. Akart volna főiskolára is menni, de a szülei azt már nem bírták volna anyagilag. Így Janka a közeli megyeszékhelyre járt be naponta, ahol egy irodában helyezkedett el asszisztensként. Közben megtanult gép- és gyorsírni is. 2 évvel később Budapestre költözött, mert vonzotta a nagyváros nyüzsgése. Ott egy kis lakást bérelt egy másik lánnyal, közösen, hogy kevesebb költségük legyen. Bulizni sem igen járt, mert nem is volt rá igénye, inkább könyvet kölcsönzött a könyvtárból, és azt olvasta. De egyszer a lakótársa rábeszélte, hogy menjen el vele egy nagyon szolid buliba, mert nem szeretne egyedül menni. Elment Katával, és aznap találkozott Balázzsal, ott, a pinceklubban. Janka megnézte a fiút, de először nem és érdekelte. A fiú, mint kiderült, több mint 9 évvel volt idősebb Jankánál, már majdnem betöltötte a 30-at, mikor Janka még épp csak túl volt a 20-on. Első ránézésre sármos volt, udvarias, aki tudta, hogyan kell a lányokkal bánni. És pont ez az udvariasság, ez a - mint később kiderült, megjátszott - tisztelettudat volt az, amivel végül megnyerte Jankát magának. Balázsnak tetszett a lány tiszta viselkedése, szégyenlőssége. Meg akarta szerezni magának, mindenáron. A lány tartózkodása feltüzelte, így végül még arra is hajlandó volt, hogy elvegye feleségül a lányt, hogy megkaphassa a testét is. Jankát elvakította a tudat, hogy a sármos, okos, rámenős Balázs csak őt akarja, és más nőt észre sem vesz rajta kívül. Hogy szerette-e? Már ő maga sem tudta, hogy valaha szerelmes volt-e Balázsba? Vagy csak imponált neki a fiú kitartása? Nem tudta... A rózsaszín köd leszállt, ő pedig igent mondott neki. Az első néhány hónapban Balázs még a tenyerén hordozta, de aztán egy év alatt ráunt a legújabb játékszerére, Jankára is. Akkor jöttek a kimaradások, és nem tellett sok időbe, mire megcsalta a feleségét. Janka pedig közben mit sem sejtve ült otthon, mert Balázs féltékeny volt, és nem engedte szinte sehová az asszonyát. Ő kilenghetett ha akart és a vágyai úgy kívánták, de Janka szinte vásárolni sem mehetett egyedül. A lány naiv volt, sokáig természetesnek vette a helyzetet, és egy véletlenül meglátott légyott kellett ahhoz, hogy felnyíljon a szeme. Akkor kérdőre vonta Balázst, aminek szinte folyamatos viták lettek az eredményei. Viták, és az, hogy Balázs egyre durvábbá vált. Az ágyban és a napi viselkedésében is. Egyre több kék-zöld foltot kellett Jankának eltitkolnia. Egy darabig tűrte, aztán szóvá tette, ami persze csak még jobban adta Balázs alá a lovat, és még durvábbá vált.

Janka tűrte egy darabig, de aztán rengeteg átsírt éjszaka után titokban ügyvédet keresett és megérdeklődte a válás menetét. Nem volt egyszerű menet, mert mint kiderült, Balázs a tulajdonának tekintette őt és nem értett egyet a kapcsolatuk végérvényes megromlásával, és csak még inkább gyötörte a nőt. Janka végül egy nap szó nélkül elköltözött: csak néhány holmiját vitte magával, hiszen a ruhái, ékszerei túlnyomó részét Balázstól kapta, és a büszkesége nem engedte, hogy ezeket magával vigye. Nem volt szép a válás, és Janka csak annak örült, hogy nem született gyerekük, mert így nem volt, ami örökre összekösse Balázzsal.

Válás után viszont megint kezdhette szinte a nulláról. Albérlet, Budapest egy egész más környékén, de most már legalább egyedül. Újra munkát keresett, és bár a Balázzsal töltött évek hiányoztak az önéletrajzából, azért csak sikerült elhelyezkednie. Kicsi garzon, és megint begubózott a könyveibe. A mozgása a munkába-járásra, a könyvtárra, a vásárlásra és a szüleihez való hazalátogatásokra korlátozódott.

Viszont nem csak olvasott már, hanem írt is. Egyelőre csak az asztalfióknak, meg a szüleinek mutatta meg egy idő után. Aztán elkezdte a novelláit publikálni is. Egyre jobban belelendült az írásba, egyre hosszabbak lettek a novellái. A végén úgy döntött, nekiveselkedik egy regénynek is. Örömmel írt, más dolga úgysem volt a munka mellett. Néhány hónap alatt végzett, de utána még egyszer annyi időt töltött a "fiókban" a kézirat: elvesztette a bátorságát, és nem akart kiadót keresni, ezt nem is mutatta meg senkinek. Nagyon személyesnek érezte amit írt, úgy érezte, mintha ez inkább a lelki gyógyulásához kellett volna, hogy kiírja magából. De aztán 9 hónappal később meglátott egy pályázatot, amelyet kezdő írók számára hirdettek meg. Nem sokat gondolkodott, hirtelen ötlettől vezérelve átolvasás nélkül elküldte a regényét. Utána persze aggódott, hogy mit fognak hozzá szólni, de azzal nyugtatta magát, hogy ha nem tetszik a kiírónak, maximum a kukába dobja az írást. Legnagyobb meglepetésére azonban kisebb változtatásokkal, de publikálásra érdemesnek tartották, és a következő Könyvhétre, mint első kötetes szerző művét meg is jelentették.

A könyvét álnéven jelentette meg, mert nem merte a saját nevével vállalni. Gonda Péterrel, a kiadó képviselőjével sokat egyeztetett, ez ügyben is, de végül megértette a férfi, hogy Jankának miért fontos az álnév használata. Péter csak azt kérte, hogy Janka ne maradjon meg egykötetes szerzőnek. "Túl jól ír ahhoz, hogy egy könyvnél megálljon!" - mondta Péter, többször is. Janka hitte is, nem is, de azért megígérte, hogy próbálja. A novellákat továbbra is írta mellette, de azért próbált a regényére is koncentrálni.

Jankát magát is meglepte, hogy a megjelent kötetének milyen sikere lett. Több helyre hívták volna dedikálni, de Péter hiába győzködte, nem állt kötélnek. Nem akart kiállni a nyilvánosság elé, főleg, hogy a saját megfeneklett házasságához nagyon hasonlót írt le a regényében. "Majd talán később!" - mindig ezzel hárította el Péter noszogatását, de eddig még nem érezte úgy, hogy itt lenne a "legközelebb" ideje...

Janka édesanyja halálakor adta fel addigi munkáját és helyezkedett el egy hasonló cégnél, ahol távmunkában is dolgozhatott. Így segíthetett az édesapjának, aki viszont néhány hónap alatt követte feleségét. Janka egyedül maradt, megörökölve a Budapesttől nem egészen 80 kilométerre levő kisközségben a szülei házát. A második temetés után nekilátott megszervezni a hazaköltözését a szülői házba. Sokat gondolkodott, de úgy döntött, nem adja el a házat. Így nekiállt felszámolni a budapesti albérletét és hazaköltözött.

III.

A vásárlásból hazaérve körbenézett a házban, amit felújítgatott már, lehetőségeihez mérten. Ránézett a számítógépére, de előbb kényelmes otthoni ruhát vett fel, főzött egy kávét magának, és csak utána ült oda. Ránézett az órára, és úgy döntött, még 2 órát dolgozik, és csak utána folytatja az írást. De előbb még ránézett az emailjeire, és meglepetésére Pétertől kapott levelet:

"Kedves Janka!
Hogy áll a második kötetével? Biztos vagyok benne, hogy most is olyan lebilincselő és mély érzésekről tanúskodó könyvet fogunk kapni, mint legutóbb! Már nagyon várjuk a kéziratát! Szeretném, ha nem csak beküldené, és személyesen is találkozhatnánk. Mióta vidékre költözött, ritkábban jár a kiadó felé, amit nagyon sajnálok.
És a lényeg: a magyar nyelvű könyveknél összes értékesítésben a
"Szeretethiány" átvette a topista vezetését! Gratulálok, kedves Rózsa Emília! :) Az eladásai az egekben vannak, már kétszer újra kellett nyomnunk a könyvet, mert annyira elkapkodták! Ennek megfelelően szeretnénk a szerződésében is néhány módosítást eszközölni, ezért is lenne jó mielőbb találkoznunk újra.
Kérem, mielőbb jelentkezzen, hogy mikor várhatom!
Szeretettel üdvözli:
Péter
"

Janka sokáig nézte a kijelzőt, mint aki nem hitte el, amit olvas. "Első helyen a 'Szeretethiány'? El sem hiszem! Mégiscsak volt valami jó is a félresikerült házasságomban... A mélypontból született a könyv, ami meghozta a sikert, még ha Rózsa Emília néven is. Holnapután talán be is tudok menni Péterhez. Azt a kis piros ruhámat fogom felvenni... A múltkor is láttam a tekintetén, hogy megbabonázta, amikor szoknyában jelentem meg, tűsarkúban. Azt hiszem, kölcsönös a vonzalom, amit iránta érzek... De ez még a jövő zenéje lesz..."

Janka mosolyogva megnyitotta az új könyve kéziratát, és munkához látott, hogy legyen indoka két nap múlva felkeresni Pétert.
4204
pathfinder - 2018. április 09. 12:51:52

Kedves Rita!

Igyekszem, ez nagyon sokáig alakult, mire összeállt. Örülök, hogy élvezhetőre és szerethetőre sikerült Smile

Köszönöm szépen, hogy olvastál! Szeretettel:
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.