Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.05.26. 22:28
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.05.26. 21:27
Keni, kellemes pihenést! Smile

2018.05.26. 21:27
Szép estét kívánok mindannyiunknak! Smile

2018.05.26. 17:56
Kedves Kitti! Köszönöm kedves, vigasztaló szép szavaidat! Azt hiszem az emberség, a kedvesség a jó szó, ami a legmeggyőzőbb! KÖSZÖNÖM!!! Azt mo... Bővebben

2018.05.26. 17:28
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.05.26. 15:57
Hiányozni fogsz Keni! Sad. Azért ha van időm, olvaslak továbbra is! Smile Jó pihenést! Rose

2018.05.26. 14:58
Keni! Jó pihenést! ha javasolhatom Beethoven "Csend" című darabját hallgasd meg! Engem teljesen kikapcsol és feltölt. Várunk vissza! Üdv: Winkriston Bővebben

2018.05.26. 12:31
Kedves Keni! Jól teszed. Jönnek majd a kellemetlen, nem szeretem idők, akkor úgy is beszorul az ember a lakásba. Ki kell használni a jó időt! ... Bővebben

2018.05.26. 11:57
Hello keni ! Istvan barátom már én is hiányoltalak .Nyaralj és ésélvezd a szabadság önfeledt napjait. Itt egész májusban csodás idönkl van . baráti... Bővebben

2018.05.26. 11:21
DRÁGA KENI! tudd meg, hogy hiányzol. Vigyázz Magadra és jó pihenést kívánok. Küldök még valamit, kérlek, olvasd el. In Love

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Matt99
» Online vendégek: 6
» Online tagok: 0
Gant Elizabet: Húsvét reggel: Első történet (2018. április)
Madárcsicsergésre ébredek fel. Gyönyörű a reggel. Ma van húsvét vasárnapja. Megnyújtóztatom tagjaimat még az ágyamban fekve és elgondolkozom a tavalyi évemen.
Mintha csak tegnap történt volna - gondolom magamban.
Azzal a lendülettel felülök és lassan elindulva kibicegek mosakodni. A fürdőkád szélén finoman megtámaszkodva átteszem mindkét mankót a bal kezembe és lassan megeresztem a vizet. Élvezem, ahogy a langyos folyadék felélénkíti arcomat.
- Gyere kislányom reggelizni! - szólal meg apu lágy hangon.
- Rendben van, rögtön megyek.
Majd abban a pillanatban elmosolyodom. Még nem szoktam meg gondolatban, hogy nem vagyok olyan fürge. Legalábbis a reggeleket tekintve. Mire végre kicammogok az étkezőbe, már anya is az asztalnál ül.
- Megvártunk, kicsim - szólt anya és megsimogatta az arcomat.
- Imádom a húsvét reggeleket! Füstölt, főtt sonka, tojás, torma… Igazi íz robbanás mind.
- Igen, a sonkát papa füstölte nekünk személyesen.
Komótosan, lassan költöttük el reggelinket. Senki sem mert vagy akart beszélni az egy évvel ezelőtt történtekről. Kivéve engem. Így előhozakodtam a témával.
- Tavaly milyen vakítóan tűzött a nap délután! Pont, mikor autóval mentünk a barátommal hugiékhoz vendégségbe.
- Ezért nem vette észre az az ember, hogy jobbról jött egy személyautó, mikor balra akart kanyarodni - morogta apa.
- Mikor összeütköztünk, éles fájdalmat éreztem. Soha azelőtt ilyen kínt nem kellett elviselnem. Lenéztem, a jobb lábam vérben úszott. Egon kétségbeesetten próbálta eltávolítani a szilánkokat a lábamból, ahogy felordítottam a fájdalomtól. Szaladt a telefonjáért, majd hívta a mentőket. Míg ő veszekedett a másik sofőrrel, engem már a mentőautóba tettek, rögzítettek és fájdalomcsillapítót adtak be nekem. "Érzi már a hatását?" - kérdezte a mentős hölgy. Én makacsul ráztam a fejem. Az égető fájdalom emlékét sosem fogom elfelejteni.
- Az átkozott - szólalt meg apu. Aki nem tud vezetni, az ne üljön autóba sofőrként.
- Már megtörtént, már vége van - nyugtattam.
Azon a napon megoperáltak. Másnap reggel, húsvét hétfőn ébredtem fel. Egy kórteremben. Még három idegen ember társaságában. Az ordításomra lettek figyelmesek a nővérek. "Elvira, Elvira, kérem, nyugodjon meg"- mondták, míg én hebegve egy értelmes szót sem tudtam kiadni magamból, csak a könnyeimet, de azok záporoztak szüntelen. Amputálták a jobb lábamat térdtől lefelé. Együtt sírtunk aznap, anyu, apu, hugi és én. Egon - szerencsétlenségére - még aznap próbált meglátogatni, de apu már a kórterem ajtajában kiadta az útját, amiért azóta is hálás vagyok neki. Úgy éreztem, Egon tönkretette az életemet. Kezdetben nyugtatókkal keltem és feküdtem, aztán szépen lassan kezdtem elfogadni a sorsom. Sokat segített, hogy a kórházi rehabilitáció során sok sorstárssal találkozhattam és beszélgethettem. Megalkottuk a saját közösségünket és azóta is szoros barátságban vagyunk. Eltelt jó pár hónap és végül sikerült összeadni annyi pénzt, hogy megkaphassam a műlábamat. Viszonylag könnyű felcsatolni és még futni is tudok benne. Mint ahogy az árny nélkül nem értékeljük a fényt sem, a baleset óta sokkal jobban megbecsülöm az egészségem.
- A testem maradandóan megváltozott ugyan, de a testi - lelki egyensúlyom helyreállt. Fantasztikus érzés újra két lábon sétálni. A lelki támaszért köszönetet szeretnék nektek mondani, anya, apa, nélkületek nem sikerült volna a gyors felépülésem. A hálámnál nagyobb ajándékot idén nem tudnék adni nektek húsvétra. Köszönöm!

2018-03-25
5843
Gant Elizabet - 2018. május 04. 17:50:37

Kedves Rita! Rose

Nagyon szépen köszönöm figyelmességét.

Szeretettel: Elizabet

5694
ritatothne - 2018. május 04. 12:10:49

Kedves Elizabet!

Gratulálok a nyereményhez.

Szeretettel: RitaRose

5843
Gant Elizabet - 2018. május 01. 18:19:38

Kedves Rita! Rose

Nagyon szépen köszönöm kedves, biztató sorait.

Szeretettel:
Elizabet Heart

5694
ritatothne - 2018. április 22. 16:29:10

Kedves Tollforgató!

Nagyon megrázó történetet hoztál. Sikerült jól felépíteni a novellát, szépen elkülönülnek egymástól a részek - bevezetés, tárgyalás, befejezés - miközben megmarad a szoros egység is. A "csattanó", ami a hálában jelenik meg, bölcsességre, lelki békére vall.

Szeretettel: Rita

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.