Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.10.16. 20:18
https://youtu.be/.
..
Bányásznapi koncertkezdés.

2018.10.16. 20:07
Gratulálok Vendinek az Aranybot-díjhoz sok szeretettel! Rose In Love

2018.10.16. 15:20
Kedves Józsi! Kérlek töröld,az Őszi nap című versem. Köszönöm!

2018.10.16. 14:24
Kellemes napot kivanok szeretettel ! Heart

2018.10.16. 14:02
Kedves Jozsi-foszerkeszto
, nekem is hasonlo keresem lenne, a billentyuzetem atvaltasakor a z es y betuk cserelodnek, igy rendre felreverek Smile Kerem... Bővebben

2018.10.16. 14:01
Nagyon nem szeretrk tableten írni. Inkább olvasom a verseiteket! Rose

2018.10.16. 12:51
Szép jó napot mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2018.10.16. 10:21
Szép napot mindenkinek! Heart Miklós

2018.10.16. 07:59
Köszönöm JÓZSI.

2018.10.16. 06:56
Javítottam a verssort Erzsike.

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Oleg
» Online vendégek: 21
» Online tagok: 0
Márffy - Horváth Henrietta: A remény körhintája (2018. április)
A kórház folyosója lényegében üres volt. Néha itt-ott felbukkant egy-egy világoskék köpenyes nővérke, mint tovatűnő látomás.
Az apja a folyosó végi utolsó kórterembe került. A folyosó vége, egyetlen nagy üvegtáblába végződött, kilátással a város szürke bérházaira, és a kórház proszektúrájára.
Felnőtt nő lététre kicsit elveszetten, hideglelősen álldogált az ablak előtt, valahogy nem teljesen így képzelte el a születésnapját. Az osztályos orvos épp a kórteremben vizitált, hallotta ahogy az apja a kérdésekre, elhaló hangon felelget.
Besűrűsödtek benne az érzelmek, mint a sokáig főzött szilvalekvár. Apja reggeli rosszulléte, a mentősök kiérkezése, a kórházig megtett autós út, a háttérbe szorult, teljesen jelentőségét vesztett születésnapja, a zsigeri félelem, a most mi lesz érzés, és az éhség, ami megcsikarta a gyomrát, mind egyszerre kavarogtak benne.
A folyosón egy különös páros közelített feléje, kimért lassúsággal. Egy hatvanas, ősz szakállas férfi karolt át egy madárcsontú, ráncos kis öregasszonyt. Kicsit imbolyogva, időnként az egyensúlyt keresve sétáltak a kihalt folyosón. Az öregasszony kellemes, és a nő számára ismerősnek tűnő hangon beszélt kísérőjéhez. a folyosóvégi ablakhoz tartottak, a nő félreállt, hogy szabad utat engedjen nekik. Az édesanyjára emlékeztette az idős nő, s valahogy önkéntelenül köszönt neki.
- Jó napot kívánok!
- Jó napot! - emelte rá a tiszta kék tekintetét a nőre az ismerős arcú, csupa ránc kis öregasszony. Majd az ablak felé fordulva, teljes evidenciával folytatta mondandóját, mintha régről ismerték volna egymást. - Olyan londoni időjárás van, nem igaz?
Megszédült, egy pillanatra be kellett hunynia a szemét, s mire kinyitotta, jól tudta, hogy minden rendben lesz, egy égi jelként tekintett a folyosón már távolodó idős nő és a kísérője után. Az ország, a nemzet színésznője, emberi esendőségében is, megajándékozta őt a születésnapján, a reménnyel.
5162
feketenedr - 2018. április 26. 08:54:00

Szeretettel gratulálok kedves Amarilla az írásodhoz. Köszönöm, hogy olvashattam.Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.