Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.05.26. 22:28
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.05.26. 21:27
Keni, kellemes pihenést! Smile

2018.05.26. 21:27
Szép estét kívánok mindannyiunknak! Smile

2018.05.26. 17:56
Kedves Kitti! Köszönöm kedves, vigasztaló szép szavaidat! Azt hiszem az emberség, a kedvesség a jó szó, ami a legmeggyőzőbb! KÖSZÖNÖM!!! Azt mo... Bővebben

2018.05.26. 17:28
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.05.26. 15:57
Hiányozni fogsz Keni! Sad. Azért ha van időm, olvaslak továbbra is! Smile Jó pihenést! Rose

2018.05.26. 14:58
Keni! Jó pihenést! ha javasolhatom Beethoven "Csend" című darabját hallgasd meg! Engem teljesen kikapcsol és feltölt. Várunk vissza! Üdv: Winkriston Bővebben

2018.05.26. 12:31
Kedves Keni! Jól teszed. Jönnek majd a kellemetlen, nem szeretem idők, akkor úgy is beszorul az ember a lakásba. Ki kell használni a jó időt! ... Bővebben

2018.05.26. 11:57
Hello keni ! Istvan barátom már én is hiányoltalak .Nyaralj és ésélvezd a szabadság önfeledt napjait. Itt egész májusban csodás idönkl van . baráti... Bővebben

2018.05.26. 11:21
DRÁGA KENI! tudd meg, hogy hiányzol. Vigyázz Magadra és jó pihenést kívánok. Küldök még valamit, kérlek, olvasd el. In Love

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Matt99
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Buday Anikó: Dominik emlékére (2018. április)

- Mama, szerinted meggyógyulok? - Hallottam egy gyenge hangocskát kiszűrődni a kórteremből, amint elhaladtam előtte. Hirtelen, nem is tudom miért, megálltam. Talán kíváncsi voltam, mit válaszol az anyuka, talán a gyenge gyermekhang állított meg, nem tudom. Vártam, aztán hallottam, amint egy kedves szomorú hang lágyan mondja:
- Igen, meggyógyulsz kisfiam.
- Mama, ha meggyógyulok, hazaviszel, Karácsonyra otthon lehetek?
- Hazaviszlek kisfiam.
- A Jézuska látja, hogy beteg vagyok mama?
- Igen, látja kisfiam - hallottam az édesanya szerető hangját.
Összeszorult a szívem. Tudtam, a kisfiú nagyon beteg, tudtam, nem sok esélye van a gyógyulásra. Tovább mentem, vártak a betegek a többi kórteremben. Gondolataim végig a kisfiú és az édesanyja körül forogtak. Tiszta szívből kívántam, imádkoztam Istenhez, ha valóban látja a kicsi beteg gyermeket, mint ahogy az édesanya mondta, segítsen rajta, enyhítsen a fájdalmain, gyógyítsa meg.
Mikor újra a kórterem ajtaja előtt mentem el, az édesanya hangját hallottam, amint mesél a kicsi fiának.
- Tudod kicsim, a Jézuska odafent az égben vigyáz ránk. Tudja, hogy neked még sok dolgod van itt a földön.
- Milyen dolgom mama?
- Meg kell ismerned a világot, ami oda kint vár. A gyönyörű hegyeket, a hatalmas tengereket, a napocskát, ahogy a vadvirágokat öleli a réten. Szaladgálni a mezőn, felmászni minden fára, nézni a madarakat, ahogy az ég felé repülnek. Gázolni a nagy hóban, hóembert építeni, szánkózni és hógolyózni. Felszállni a repülővel. a felhők között járni. Tudod, a felhők föntről nézve úgy néznek ki, mint a szülinapi tortádon a finom tejszínhab. Szép ruhában iskolába járni, megtanulni olvasni, számolni, betűket írni, hogy a nagyinak Te írhasd a karácsonyi lapokat.
- Ennyi mindent kell csinálnom mama? Akkor a Jézuskának sok dolga lesz, mire ezeket a csúnya betegségeket kigyógyítja belőlem.
- Igen drágám, de a gyógyítást a doktor bácsi és a nővérkék fogják elvégezni, a Jézuska csak segít nekik. - Kérni fogod ugye mama?
- Persze kisfiam! Most próbálj meg pihenni, a mamának ki kell menni, azonnal visszajövök.
Elsiettem az ajtó elől, könnyeimet törölgetve. A nővérpult mögött rendbe szedtem magam, és indultam a dolgomra. A női mosdó előtt elhaladva, fojtott zokogást hallottam kiszűrődni. Besiettem, sejtve, hogy kit fogok ott találni.
Az édesanya sírt összegörnyedve a falnak dőlve, kezét a szája elé tartva, hogy elfojtsa a zokogás hangját. Megérintettem a vállát, nem tudtam mit mondani, magamhoz öleltem, hagytam, hadd sírja ki magából a bánatát, talán hoz egy kis enyhülést nehéz szívének.
Pár perc múlva kibontakozott az ölelésből, halkan megköszönte, és a mosdó fölé hajolt, hogy rendbe hozza magát. Rettenetesen zavarban voltam. Nővér létemre, most az egyszer nem tudtam mit mondjak, de az volt az érzésem, nem is szeretné, ha bármit is mondanék. Mind a ketten tudtuk, hogy itt már a Jézuska nem sokat tud segíteni. Iszonyatos félelem és tehetetlen düh fogott el. Mintha átszállt volna rám az anyuka összes fájdalma, félelme.
Kimenekültem a mosdóból, talán a tehetetlen düh üldözött ki. Mentem végig a folyosón, le az első emeletre, onnan át az épület másik szárnyába, egyenesen a kórház kápolnájába. Letérdeltem az oltár elé, kértem Istent, segítse a kisfiú átkelését a másik oldalra. Vegye el a fájdalmait, s az édesanyának adjon erőt a lehetetlenhez, hogy gyermeke elvesztését ép ésszel el tudja viselni. Kicsit megnyugodva siettem vissza dolgomra, amit most igen elhanyagoltam, és sürgősen pótolni kellett. Nem mertem elmenni a kisfiú szobája előtt, az már a fájdalom birodalma volt. Aztán mégis erőt véve magamon, benéztem az ajtón. A kicsi elgyötört arca kisimult, békésen aludt, mintha egy egészséges gyermek feküdt volna az ágyban.
Láttam az infúziós állványt, benne a nyugtató, fájdalomcsillapító oldattal, ami a vézna kis karjába volt bekötve. Édesanyja fogta a kis kezet, és még mindig mesélt .
- A mama elvisz majd az állatkertbe, hogy láthasd a sok szép állatot, elmegyünk a vidámparkba, felülünk minden hintára, játszóházba is megyünk, ott ugrálhatsz a sok apró színes golyók között a többi gyerekkel együtt. Szép karácsonyfa vár majd otthon, sok-sok ajándékkal a fa alatt. Mesekönyvet is hoz a Jézuska, abból mesélek majd sokat neked.
Felnéztem, lépéseket hallottam. Az apuka jött, sápadt arccal sietett be a kórterembe. Kezében lufi, bohócot ábrázolt, és egy aranyos plüss oroszlán, nyakában egy biléta, "Erős vagyok" felirattal.
Nekem lejárt a szolgálatom, siettem haza, ahol boldog megkönnyebbüléssel öleltem magamhoz egészséges gyermekeimet.
- Fáradt vagy? - kérdezte férjem a vállamat masszírozva.
- Nem, csak mélységesen szomorú. Szerinted van mennyország? - kérdeztem Tőle.
- Hát persze, hogy van, hisz ezt Te is tudod.
- Igen, de most nagyon jó lenne tudni, valóban ott van-e?
Másnap első utam a kórházban, még kabátban a kisfiú szobájához vezetett. Vártam, hogy az édesanya csendes hangja tölti be a szobát. A szoba üres volt, nagyon üres, és patyolat tiszta, nagyon tiszta! Csak a mélységes fájdalom, egy anya mérhetetlen, mélységes fájdalmát éreztem még benne.

Buday Anikó
5810
Zsani17 - 2018. május 16. 11:57:32

Köszönöm minden kedves hozzászólónak a szép szavakat, és mindenkinek, aki figyelmet fordított írásomra. HeartRose
Nektek is sok sikert kívánok írásaitokhoz.
Üdvözlettel: Buday Anikó

2135
mami - 2018. május 04. 19:34:06

Anikóm!

Mélységesen meghatott írásod. Sokszor és sokan kérdezik ilyenkor, hogy most hol is van a jó Isten? Én azt szoktam mondani, hogy a mennyországba van és ott várja a közülünk épp eltávozottakat, köztük a gyermekeket is....hogy keblére ölelve őket, személyesen vezesse be őket a mennyországba.

Sok szeretettel: Jártó Róza /mami/

1867
Zseraldina19 - 2018. május 04. 17:32:14

Drága Anikó!
Nagyon szép novellád meghatott. Gratulálok! Kívánom, hogy továbbra is ilyen szépeket írj.
Puszi!
Zsera

5810
Zsani17 - 2018. május 04. 16:40:54

Hálásan köszönöm minden kedves hozzászólónak a szép szavakat! Köszönöm !!

Anikó

5694
ritatothne - 2018. május 04. 12:20:09

Kedves Anikó!

Fájdalmasan szép írásod érdeklődéssel olvastam. Emberséges, megható történet volt. Az édesanya a "helyén" volt, mindent megtett, amit abban a helyzetben csak lehetett.

Gratulálok a nyereményhez is.

Szeretettel: RitaRose

5772
Kata1984 - 2018. április 28. 14:23:19

Kedves Anikó!

Szívszorító történet. Nagyon közel áll hozzám az írásod. Mikor a kislányomnak volt a csontvelő transzplantációja, nagyon sokat szenvedett. Olyan elviselhetetlen volt így látni, hogy egy ponton én is azt kértem, ha feleslegesen szenved ennyit, ha a jó Isten el akarja venni tőlünk, akkor inkább most tegye meg, de ne kelljen tovább szenvednie! Hál Isten az én kislányom jól van. De teljesen átérzem azt a fájdalmat, amikor az ember tehetetlen, és csak a jó Istenre van bízva. Ilyenkor újraélek minden borzalmat!

Szeretettel, együttérzéssel olvastalak: Rose

Kata

5162
feketenedr - 2018. április 26. 09:02:58

Kedves Anikó, megrendítően szép emlékezést írtál.
Szeretettel üdvözöllek.Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.