Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.04.21. 22:50
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.04.21. 17:55
Kellemes délutánt és estét mindenkinek. Smile

2018.04.21. 10:20
Szép napsütéses délelőttöt mindenkinek! In Love Miklós

2018.04.21. 08:29
Szép napot mindannyiunknak! Ez már nem is tavasz, ez már kora nyár! Smile Coffee cup

2018.04.21. 07:56
Szép napot.

2018.04.20. 22:53
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.04.20. 20:00
Szép estét Tinéktek kedves Holnaposok !

2018.04.20. 19:33
Kellmes estét kivánok !! Smile

2018.04.20. 18:02

2018.04.20. 16:52
Köszönöm szépen, József Rose

Archívum
Felhasználók
Bogárné Sárközi Ilona: Bánat, vagy boldogság?
Kora délutáni szunyókálásomat a csengő fülsiketítő berregése zavarta meg. Bosszankodva, félig kótyagosan kászálódtam ki az ágyból. Magamra terítettem a kardigánt, és annak reményében indultam a bejárati ajtó felé, hogy nem akarnak rám tukmálni sem ágyneműt, sem gyermek játékot, vagy ami még rosszabb, nem óhajtanak rábeszélni semmilyen hitközösségbe való belépésre. Vendéget nem vártam, és igazából senkire nem vágytam. Éjszakai műszak után mindig morózus vagyok. Reggel nyolc óra után estem be a lakásba, lezuhanyoztam, ittam egy forró kávét, majd elkészítettem az ebédemet. Átfutottam az üzeneteimet, pár fontos dolgot kivasaltam,addigra éppen lejárt a mosógép is. Álmosan teregettem, s akkor már éreztem, hogy erős fáradtság lesz úrrá rajtam, így ledőltem. Valami különöset álmodtam, ami ritkán fordul elő velem. És megszólalt a csengő..

Akárki az, hamar lerázom! A kukucskálón kinéztem, de mindössze egy otromba, hatalmas fekete kalapot láttam. Essünk túl rajta!
Óvatosan nyitottam ki az ajtót.
- Huhúú... meglepetés!
A megrökönyödéstől tátva maradt a szám.
- Te vagy az?! Megbeszéltük, hogy messzire elkerülsz, köztünk mindennek vége! - halk, fojtott hangon mondtam ki a szavakat, féltem, hogy a szomszédok meghallják.
- Hiányoztál.... nagyon! Valamikor olyan szép párt alkottunk! Sokat gondolok rád! Egymáshoz tartozunk! - mindezeket mosolyogva mondta a férfi, de nekem valahogy inkább vicsorításnak tűnt.
- Soha nem szerettelek, kényszerből voltam veled! Kérlek, hagyj magamra! - már csuktam is be az ajtót, azaz csuktam volna, mert gyors mozdulattal nekifeszült, és rontott be a lakásba.
- Szeretlek, maradj velem! - suttogta a fülembe negédesen.
- Én viszont nem! Minden rossznak az életemben te voltál a fő okozója! Kitéptelek a szívemből!
- A mi jegyességünket nem olyan egyszerű felbontani, ezt te is tudod! - búgta, de én már felbőszülten indultam felé, és a bokájába rúgtam. Nem mutatott fájdalmat, meg se kottyant neki. Üveges tekintettel, bambán állt. Lerántottam a fejéről az ocsmány fekete kalapot, elkezdtem cibálni a haját. Önkívületi állapotba kerülhettem, mert ezután karmoltam, haraptam, de ő csak bárgyún vigyorgott.
- Visszajövök érted! - ez volt az utolsó két fenyegető szava, amit értelmem még felfogott.

Zsibbadtan, iszonyú fejfájással ébredtem. Sajgott minden egyes porcikám. No, persze, ilyen verekedés után, amit én álmomban lerendeztem, nem csoda! Milyen valósnak tűnnek az álmaink, vagy mégis itt volt? Nem, az nem lehet! Nincs idő tépelődésre! A legszebb nyári ruhámat készítettem ki, abba megyek az öcsém esti születésnapi partijára. Ünnepléssel, mulatozással tölthetem heti egyetlen pihenőnapom.
Futnom kellett a busz után, annyira elvacakoltam az időt, de most ettől sem lett rossz kedvem.

Javában állt a bál, mire megérkeztem. Öcsém már kissé szalonspicces volt, de ez nagyon jól állt neki. Átadtam szerény ajándékomat, koccintottunk, majd a vidám kis társaság táncra perdült. Én csak lötyögtem, tétova mozdulatokkal rakosgattam a lábaimat ide-oda, de be kellett látnom, nem lelem örömöm a táncban. Illedelmesen kibontakoztam partnerem karjaiból, és elindultam az asztal felé, az ínycsiklandozó szendvicses tálak látványa jobban vonzott bárminél. Akkor láttam meg őt! Nem, semmi tévedés!

A fiatal szőke nő ragyogó kék ruhájában, pezsgős pohárral a kezében elbűvölve hallgatta egykori társamat. Ő hevesen gesztikulálva magyarázott. Egy-egy kacaj, sokat mondó sóhajok, bókok.... igen, engem is így vett le egykor a lábamról.
Mereven néztem az idilli képet, hiszen olyan ismerős volt. Közbe kellett volna lépnem, figyelmeztetni a lányt! Vigyázz, ő a BÁNAT! Indultam volna feléjük, de valami megmagyarázhatatlan erő visszatartott. Miért? Ki tudja.... talán, mert mindenkinek éveken át együtt kell élnie vele, a BÁNAT-tal, mindaddig, míg fény dereng a szívben, s amíg nem ismerkedünk meg BOLDOGSÁG-gal.A boldogságban töltött pillanatok, percek, órák évekké gömbölyödnek, a bánat zsugorodik, s egyszer csak eltűnik.

Hosszan néztem még őket, aztán elbúcsúztam a társaságtól. Taxiba ültem, bár tudtam, hogy ezt a luxust nem igazán engedhetném meg magamnak.Sebaj, egy műszakkal többet vállalok, s máris behoztam a veszteséget. Talán BOLDOGSÁG éppen a házam kapuja előtt toporog, és türelmetlenül vár rám....

Budapest, 2018. április 12.
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
524
BogIcu - 2018. április 15. 06:58:52

Drága Viola!

Szívből köszönöm jókívánságodat.
Ölellek szeretettel: IcuRoseHeart

277
farkas viola - 2018. április 15. 06:52:47

BOLDOG SZÜLINAPOT DRÁGA ICU ÉS HOZZÁ JÓ EGÉSZSÉGET
kívánok szeretettel: Viola RoseRoseRose

524
BogIcu - 2018. április 14. 09:48:37

Drága Kit!

Határtalan örömöt szereztél, hogy olvastad kis írásomat. Értékelésed nagyon jólesett, szívből köszönöm.

Sok szeretettel: BogIcuRose

5396
Kitti - 2018. április 14. 08:51:55

Az agy csodálatos építmény. Álmunkban figyelmeztet és lám, előre megálmodtad a találkozást. Ha mégis odamentél volna, lehet, tényleg kialakul a megálmodott csetepaté. Így a jó. A bánat pedig mindig azé, aki elébe megy. Senki nem hisz másnak, csak a saját megtapasztalás után képes felismerni, hogy egy-egy mosoly és bók mögött bánatok lapulnak. A taxi igazi luxus. Megérdemelted. Smile
Nagyon tetszett az írásod! Rose

524
BogIcu - 2018. április 13. 15:17:16

Drága Viola!

A "megtévesztés" szándékos voltSurprised, hiszen a bánat és a boldogság a történetben emberi alakot öltött.
Nagyon köszönöm, hogy olvastál. Jólesett kedvező értékelésed.

Sok szeretettel: IcuRose

277
farkas viola - 2018. április 13. 12:19:03

Drága Icu!
Nagyszerű írás. Időnként izgultam, meg is tévesztettél, de mikor a "bántra" döbbentettél, hát, nem lettem vidám. De lásd be, nem lehet az ember mindig boldog. Kapjuk ezt is, azt is, bár nekem úgy tűnik, hogy az örömből kevesebb jut.
Szeretettel: Viola Rose

524
BogIcu - 2018. április 13. 09:18:10

Drága Rita!

Nagyon köszönöm, és örülök, hogy elolvastad ezt a kis fantázia szüleményt.Disappointed
A boldogság már itt van, velem, a kis családom személyében, többre én már nem vágyom.
Sok szeretettel: IcuRose

5694
ritatothne - 2018. április 13. 08:56:05

Kedves Icu!

Aranyos, kedves, érdekes írásod örömmel olvastam. Jó, hogy csak álmodban kellett küzdeni azzal, akitől Te már eltávolodtál. Viszont ilyen a rossz álom, hogy ébren is követ bennünket egy ideig.Járt Neked az a taxi, hozzátartozik az apró boldogsághoz és bizzunk abban, hogy eljön a nagy BOLDOGSÁG is.

Szeretettel: RitaRose