Auerbachné Tóth Katalin: Ügyfélszolgálat - 4. Halló, kolléga!
Halló, kolléga!

Van az úgy, amikor nekünk is segítségre van szükségünk, és betelefonálunk. Na, az az, amikor a hóhért akasztják, mikor átkerülünk a vonal másik végére. Ezt volt szerencsém többször is megtapasztalni.

Alapból magázzuk az ügyfeleket, mert hát nem tudhatjuk, hogy egy 80 éves bácsika fog-e betelefonálni aki még a saját édesanyját is magázta egész életében, egy 40-es vállalkozó (fontosabb, mint a korábbi C kategóriásunk), valami celeb, vagy csak egy egyetemista, ami amúgy is tegez mindenkit. De persze ha beazonosítottan kolléga, vagy ismerős telefonál, akkor vele lehet a továbbiakban tegeződni. És még nevetni is, ha a végére kiderül, hogy szakmabeliként milyen hibába futott bele!

Napi sokadik hívás, de ahogy az ügyfél beköszönt, már a hangjáról megismertem a kollégát, és ő is tegezett egyből, így hát tegeződve folytattuk. A probléma az volt, hogy hiába próbált elküldeni egy SMS-t egy ismerősének, az a világért nem akart elmenni, és ő nem értette az okát. Ilyenkor az első a technikai oldal lekezelése, de az alapokat ő már magától is megtette, és sorolta, hogy ezzel se húzza az időt: a SMS központ száma rendben volt a telefonjában, más számra tudott küldeni, és próbálkozott már a technikusok kedvencével is, a "ki-bekapcs"-csal is (ez a telefonkészülék kikapcsolását és utána a visszakapcsolását, azaz újra hálózatra jelentkeztetését jelentette). Ezek mind rendben megvoltak.

Most jött az, hogy megnézzem a rendszerekben, mit látok, mit csinál a telefonja. De ő is tudta, én is tudtam, hogy vannak dolgok, amiket megnézhetek, ha nagyon rutinos rókaként beleások a rendszerbe, de nem mondhatom el, hogy mit találok... És bizony tényleg olyat láttam, amitől a hajam égnek állt: vezetékes számra akart SMS-t küldeni akkor, amikor ilyen szolgáltatás még nem létezett. De ezt még véletlenül sem mondhattam el neki hívásban, mert ha ezt a hívásomat visszahallgatja a korábban már említett nagyhatalmú hívásértékelő koordinátor, akkor gazdagabb leszek egy szép, kövér szóbelivel...

A kollégának viszont segíteni kell...

A mentő ötlet bevillant és egy kérdés formájában próbáltam rávezetni a kollégát a sikertelen SMS-küldés titkára:

- Sanya drága, áruld el, hogy egy névhez csak egy telefonszámot rögzítesz a telefonodba?

Mire Sanya drága a fejéhez kapott:

- Azt a mindenségit, ne mondd, hogy a vezetékes számra próbáltam küldeni az SMS-t!?

- Mondtam én ilyet? - kérdeztem vissza, és mindketten hallottuk a másik hangján, hogy mosolygunk. Átment az üzenet. Gyors elköszönés, és mentünk a dolgunkra.

Na ilyen az, amikor a kolléga lesz az ügyfelünk...
4204
pathfinder - 2018. április 20. 11:01:45

Kedves Rita!

Érdekes hogy másnál a hibát előbb észreveszi az ember, mint magánál, de mégis könnyebben tud napirendre térni felette, mint a sajátja felett, főleg, ha kínos a saját hibája. De az ilyen "nyomozós" eseteket mindig is szerettem, mert a sikerélményt jelentette, mikor megtaláltam a probléma okát és tudtam rá megoldást adni Smile

Köszönöm, hogy olvasod:
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.