Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Auerbachné Tóth Katalin: Ügyfélszolgálat - 4. Halló, kolléga!
Halló, kolléga!

Van az úgy, amikor nekünk is segítségre van szükségünk, és betelefonálunk. Na, az az, amikor a hóhért akasztják, mikor átkerülünk a vonal másik végére. Ezt volt szerencsém többször is megtapasztalni.

Alapból magázzuk az ügyfeleket, mert hát nem tudhatjuk, hogy egy 80 éves bácsika fog-e betelefonálni aki még a saját édesanyját is magázta egész életében, egy 40-es vállalkozó (fontosabb, mint a korábbi C kategóriásunk), valami celeb, vagy csak egy egyetemista, ami amúgy is tegez mindenkit. De persze ha beazonosítottan kolléga, vagy ismerős telefonál, akkor vele lehet a továbbiakban tegeződni. És még nevetni is, ha a végére kiderül, hogy szakmabeliként milyen hibába futott bele!

Napi sokadik hívás, de ahogy az ügyfél beköszönt, már a hangjáról megismertem a kollégát, és ő is tegezett egyből, így hát tegeződve folytattuk. A probléma az volt, hogy hiába próbált elküldeni egy SMS-t egy ismerősének, az a világért nem akart elmenni, és ő nem értette az okát. Ilyenkor az első a technikai oldal lekezelése, de az alapokat ő már magától is megtette, és sorolta, hogy ezzel se húzza az időt: a SMS központ száma rendben volt a telefonjában, más számra tudott küldeni, és próbálkozott már a technikusok kedvencével is, a "ki-bekapcs"-csal is (ez a telefonkészülék kikapcsolását és utána a visszakapcsolását, azaz újra hálózatra jelentkeztetését jelentette). Ezek mind rendben megvoltak.

Most jött az, hogy megnézzem a rendszerekben, mit látok, mit csinál a telefonja. De ő is tudta, én is tudtam, hogy vannak dolgok, amiket megnézhetek, ha nagyon rutinos rókaként beleások a rendszerbe, de nem mondhatom el, hogy mit találok... És bizony tényleg olyat láttam, amitől a hajam égnek állt: vezetékes számra akart SMS-t küldeni akkor, amikor ilyen szolgáltatás még nem létezett. De ezt még véletlenül sem mondhattam el neki hívásban, mert ha ezt a hívásomat visszahallgatja a korábban már említett nagyhatalmú hívásértékelő koordinátor, akkor gazdagabb leszek egy szép, kövér szóbelivel...

A kollégának viszont segíteni kell...

A mentő ötlet bevillant és egy kérdés formájában próbáltam rávezetni a kollégát a sikertelen SMS-küldés titkára:

- Sanya drága, áruld el, hogy egy névhez csak egy telefonszámot rögzítesz a telefonodba?

Mire Sanya drága a fejéhez kapott:

- Azt a mindenségit, ne mondd, hogy a vezetékes számra próbáltam küldeni az SMS-t!?

- Mondtam én ilyet? - kérdeztem vissza, és mindketten hallottuk a másik hangján, hogy mosolygunk. Átment az üzenet. Gyors elköszönés, és mentünk a dolgunkra.

Na ilyen az, amikor a kolléga lesz az ügyfelünk...
4204
pathfinder - 2018. április 20. 11:01:45

Kedves Rita!

Érdekes hogy másnál a hibát előbb észreveszi az ember, mint magánál, de mégis könnyebben tud napirendre térni felette, mint a sajátja felett, főleg, ha kínos a saját hibája. De az ilyen "nyomozós" eseteket mindig is szerettem, mert a sikerélményt jelentette, mikor megtaláltam a probléma okát és tudtam rá megoldást adni Smile

Köszönöm, hogy olvasod:
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.