Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.15. 22:43
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.15. 22:27
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.07.15. 22:06
Sarolta, semmiről nem késtél le. A könyvbe e-mailben kérjük elküldeni az írásokat.

2019.07.15. 21:11
Kedves Józsi! Szerettem volna szerepelni a pályázati kötetben, de elkéstem. sajnálom, felesleges verseimet, ami még nem került fel, töröljétek ... Bővebben

2019.07.15. 11:10
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.15. 11:10
Kedves Ferenc, várjuk írásaidat e-mailben..

2019.07.15. 09:43
Kedves József! Szeretnek küldeni anyagot az " így írunk mi" kötetbe ! Lehetséges? Köszönettel. Feri.

2019.07.15. 07:28
Jó reggelt, szép új hetet kívánok. gratulálok a pályázati nyerteseknek! Éva

2019.07.14. 21:52
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.14. 21:51
Irénke, még lehet küldeni az így írunk mi kötetre. 10 szerző szerepelhet a kötetben. 7 szerző írásainak nyomdai anyaga már készen van. Várjuk írása... Bővebben

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: xEsztiix
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Szatmári Gizella Emese: KORUNK PÉLDAKÉPE
Vidám, tavaszi nap volt. A gyertyánok lombján vidáman énekeltek a madarak és alatta hangosan búgó galambok szedegették az odavetett kenyérmorzsákat. Amerre a szem ellátott mindenfelé nyüzsögtek az emberek. Alig lehetett észrevenni a sarkon álldogáló kisgyermeket, aki tenyerét kinyitva nyöszörgő hangon kéregetett. - Csak egy falat kenyérre valót szeretnék - sírta. Ahogy jöttek, úgy el is mentek a járókelők, és soha senkinek nem jutott az eszébe, hogy a gyermek kezébe egyetlen fillért is nyomjon. Idegesítette őket a jelenléte. A sírása, a nyomorúsága. -Utcagyerek. – mondták. Az anyja alkoholista, prostituált. Nem szabad neki adni. Ez a gyerek kilopná még a szemedet is - érveltek. Így a gyerek nap mint nap kiállt az utcasarokra és kinyújtott kicsi kezébe várta az életet adó pénzdarabokat. Rongyosan, beesett arccal bámult az ég felé. Egyre halkabban és halkabban szólt a hangja, míg estére egészen csendes nem lett. Egy reggel a kicsi nem jelent meg a szokott helyen. Senkinek nem tűnt fel, mindössze a házmester lányának, aki minden egyes nap azért könyörgött az anyjának, hogy adjanak a gyereknek pár forintot. Aztán az újságok címlapjain kiírták nagybetűvel a hírt: Egy kisgyermek éhen halt a város nyomornegyedében, mert pici testvérét próbálta koldulással eltartani. A szülők züllött életet élnek, isznak, az anya prostitúciót folytat, de a gyermekeket nem etetik és nem foglalkoznak velük. A sarkon kéregető, az embereket sírásával idegesítő hat éves csöppségnek az volt az egyetlen vágya, hogy három éves kishúgának minden nap enni tudjon adni. A gyermeket a város költségén elhamvasztották, a kicsit állami gondozásba vették. Az emberek megnyugodtak, életük visszatért a régi kerékvágásba, s ahogy eddig, úgy ezután sem vették észre, hogy a sarkon már nem kéreget senki.
5945
Emese - 2018. június 03. 20:00:21

Így van Rita! Csak nehezen emészteném a helyzetem...

5945
Emese - 2018. június 03. 16:23:09

Haj, Kitti! Bonyolult az élet és néha egészen megdöbbentő!
Köszönöm, hogy itt jártál! Rose

5945
Emese - 2018. június 03. 16:22:01

Drága Rita! Dehogy veszem rossz néven! Csak!... Magyarországon is történik sok mocsok. Az emberek nem jelentenek sok dolgot és a családsegítők sem végzik mindig jól a munkájukat. Főként, ha cigánygyerekekről van szó. (Tapasztalataimból írok... Nem kitalálom őket.) Nem akarok erről mesélni itt, de sok kicsi élettel találkoztam, amely éveken át éhezett, erőszakot viselt, stb. Van itt is ilyen, mint bárhol máshol. Az emberi gonoszság határtalan. A szállókról inkább még ennyit sem írok. Nem olyanok, mint amilyeneknek kívülre tűnnek. Mindennek megvan maga árnyoldala is. Nem egyszerű egyik napról a másikra elveszíteni mindent. Én innék. Nem tudnám a helyzetet feldolgozni. Aztán lehet, pár hónap, év múlva megváltozna a gondolkodásom, de az biztos, nem jól kezelném a helyzetet. Ismerek egyetemi tanárokat, akik a végén bekattantak. Dolgoztam ilyen helyeken, így tudom, sokkal rosszabbak, mint amilyennek látszanak. Köszönöm válaszodat!
Szeretettel kívánok szép, új hetet neked és szeretteidnek!!! Rose

5396
Kitti - 2018. június 03. 15:16:06

Döbbenten olvastam írásod.

5945
Emese - 2018. június 01. 18:58:51

Köszönöm Rita figyelmedet és véleményedet! Miskolcon sok gyerek kéregetett, s nem adtak nekik semmit. Az emberek tudták, a szülők elveszik tőlük, s nekik semmi nem jut az adományból. Ha én hajléktalan lennék huzamosabb ideig, tuti innék, nem bírnám elviselni azt a létet és a szégyent. De sajnos, sokan éppen az alkohol miatt kerülnek utcára. Kevés az, aki igazán megérdemli a sajnálatot és segítséget. Rose

5945
Emese - 2018. április 29. 07:51:23

Köszönöm szépen Kata, hogy nálam jártál! Rose

5772
Kata1984 - 2018. április 28. 14:06:19

Kedves Gizella!

Megrázó, tanulságos. Bár csak ne lenne igaz! Bár csak azt mondhatnám, hogy nem ilyenek az emberek! Sad

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.