Putterer Magdolna Léna: Próbatétel
Ő ötvenéves nő aki feltűnően víg kedélyű . Mosolyogva jár utcákon , kacagva elviccelget mindenkivel .


Gyerekei távol élnek tőle . Távolból mellette vannak. Mindig segítik őt pénzzel, csomaggal.
Naponta keresik anyjukat telefonon.
Nékik köszönhetően semmiben nem szenved hiányt ami az anyagiakat illeti.
Közelében akadnak jó barátok akikre számíthat .
Egyedül ők érzékelik a mosoly mögött a szenvedést, fájdalmat , az elkeseredést ,a félelmet.

A távoli ismerősöknek az tűnik fel csinosabban öltözik , sokkal többet ad magára .
Hódolót sejtve mindez mögött.
Pár hónappal ezelőtt szemöldököt tetováltatott , hogy jól érezze magát a bőrében.
Ez látják mások, meg a mosolyt, vagy a hangos kacagást hallják miközben belülről falja fel a mai kor , a modern civilizáció falánk gyorsan szaporodó réme .
A rák, addig nem nyugszik ,amíg egész embert meg nem támadja , fel nem falja.
Harapása elviselhetetlen fájdalommal jár.
Ő ezt leplezi csinos ruházatával, vidám mosolyával, mert nem akarja lássák szenvedését.
Néha úgy tűnik szégyenli betegségét.
Így tett évekig, míg titkon sugárkezelésekre járt .
Haja amikor a kezelésektől kihullt viccesen előadta :

- Most ilyen kedvem van , hogy kopasz legyek, de lehet süni leszek, mert akkor meg ahhoz lesz kedvem. Aztán befestetem láng vörösre, olyan leszek, mint a Pumukli / mesehős / .

Mivel őt mindenki ilyennek ismerte meg a sok év alatt , mondhatni bolondosnak, senki nem gondolta őt a súlyos kor kínozza évek óta . Viccnek vette mindenki szavait .Jókat nevettek rajta.
Sokáig tudta leplezi mosolyával, viccelődéseivel betegségét.
Nem látszott betegnek.

Az utóbbi időben rohamosan fogyni kezdett, napokra eltűnt , barátokat sem kereste.
Ők, ha hívták telefonon , néha felvette, de legtöbbször nem.
Láthatóan megtörtté vált , a nevetés, jókedv elfogyott.
Hangja megfáradt vele együtt .
Megviselte a régóta tartó egész napos fájdalmak amik éjjel is kínozták , nem hagyták aludni őt.
Mégis amikor kicsit csökkent a fájdalom, épp úgy mint előtte kiszépítette magát .
Magára öltötte kék színű ruháját , nyakába csatolta lányától kapott láncát, fülébe aggatta fülbevalóját és meggyengülve , remegő lábakkal lement a ház elé sétálni.
Amikor elfáradt leült a padra a szomszédokkal beszélgetni ,akik róla semmit nem tudtak, így néki panaszkodtak.

Ő nem panaszkodott ekkor sem . Hallgatta mosolyogva a sok panaszkodót.
Mosolygott rájuk kétségbeesetten , szemében félelemmel, testében iszonyú fájdalommal.
A sok panaszkodás között fel sem tűnt senkinek sem , nem ül már órákon át a padon, mint előtte szokott.
Igyekezett vissza lakásába lepihenni.
A napokban felhívott telefonon, hogy elmondhassa mi az ami őt nyomasztja, amitől fél , retteg, amitől szenved :

- Sajnos baj van.Víz van a tüdőmben. A daganat nagyot nőtt és rohamosan nő. Újabb kezelést vállaltam be. Nagyon fáj mindenem. Talán attól jobb lesz nekem.
Én kezdettől fogva tudtam mindez így lesz .

Előre tudtam mikor mi következik , de nem szóltam minderről semmit sem . Erőt próbáltam adni néki biztató szavaimmal :

- Kérlek a nehézségek ellenére tarts ki. Ne add fel . Meglátod hamarosan meggyógyulsz, megszűnnek a fájdalmaid.

Némán hallgattam akkor is amikor még az elején örömmel mesélte el:

- Képzeld el ! Megsimogatta orcámat az orvos amikor látta leletem. Mi történhetett vele, hogy ennyire kedves lett velem ? Ilyen kedves velem még eddig soha nem volt és még meg is simogatott. - ismételte mosolyogva.

Lehajtott fejjel hallgattam őt , miközben magam előtt láttam a papámat akinek sok - sok évvel ezelőtt szintén ő volt a kezelőorvosa.
Emlékszem amikor azt mondta :

- Abban a Kórházban kezdtem ahol Tüdőrákosokat kezeltünk. Ott találkoztam papájával. Soha még ilyen ronda tüdőrákos beteggel nem találkoztam, mint amilyen az Ön papája volt, pedig sokat kezeltünk . Egy életre megmaradt bennem mindaz amit akkor láttam, amit át kellett éljek papája mellett. Én voltam a kezelőorvosa. Végig mellette voltam, mert mellette kellett maradjak, hogy tanuljak.

Gyorsan összeszedtem magam . Lelkesen, boldognak álcázva magam megszólaltam mosolyogva :

- Persze, hogy megsimogatott, mert ő tudja meggyógyulsz épp úgy, mint én magam. Simogatásával erőt adott neked , tehát nem adhatod fel.
- Én is tudom meggyógyulok, mert szeretek élni és mert meg akarok gyógyulni.

A sorsa újabb próbatétel elé állította .
Nem tehet mást , az életéért küzdenie kell tovább .
Jönnek ismét a kezelések sorozatai a kellemetlen tünetekkel együtt.
Le kell győzni a legyőzhetetlennek tűnő kórt ! - Biztatják gyermekei , unokái , barátai és az élni akarás.




2018. április 28.


/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.