Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Putterer Magdolna Léna: Próbatétel
Ő ötvenéves nő aki feltűnően víg kedélyű . Mosolyogva jár utcákon , kacagva elviccelget mindenkivel .


Gyerekei távol élnek tőle . Távolból mellette vannak. Mindig segítik őt pénzzel, csomaggal.
Naponta keresik anyjukat telefonon.
Nékik köszönhetően semmiben nem szenved hiányt ami az anyagiakat illeti.
Közelében akadnak jó barátok akikre számíthat .
Egyedül ők érzékelik a mosoly mögött a szenvedést, fájdalmat , az elkeseredést ,a félelmet.

A távoli ismerősöknek az tűnik fel csinosabban öltözik , sokkal többet ad magára .
Hódolót sejtve mindez mögött.
Pár hónappal ezelőtt szemöldököt tetováltatott , hogy jól érezze magát a bőrében.
Ez látják mások, meg a mosolyt, vagy a hangos kacagást hallják miközben belülről falja fel a mai kor , a modern civilizáció falánk gyorsan szaporodó réme .
A rák, addig nem nyugszik ,amíg egész embert meg nem támadja , fel nem falja.
Harapása elviselhetetlen fájdalommal jár.
Ő ezt leplezi csinos ruházatával, vidám mosolyával, mert nem akarja lássák szenvedését.
Néha úgy tűnik szégyenli betegségét.
Így tett évekig, míg titkon sugárkezelésekre járt .
Haja amikor a kezelésektől kihullt viccesen előadta :

- Most ilyen kedvem van , hogy kopasz legyek, de lehet süni leszek, mert akkor meg ahhoz lesz kedvem. Aztán befestetem láng vörösre, olyan leszek, mint a Pumukli / mesehős / .

Mivel őt mindenki ilyennek ismerte meg a sok év alatt , mondhatni bolondosnak, senki nem gondolta őt a súlyos kor kínozza évek óta . Viccnek vette mindenki szavait .Jókat nevettek rajta.
Sokáig tudta leplezi mosolyával, viccelődéseivel betegségét.
Nem látszott betegnek.

Az utóbbi időben rohamosan fogyni kezdett, napokra eltűnt , barátokat sem kereste.
Ők, ha hívták telefonon , néha felvette, de legtöbbször nem.
Láthatóan megtörtté vált , a nevetés, jókedv elfogyott.
Hangja megfáradt vele együtt .
Megviselte a régóta tartó egész napos fájdalmak amik éjjel is kínozták , nem hagyták aludni őt.
Mégis amikor kicsit csökkent a fájdalom, épp úgy mint előtte kiszépítette magát .
Magára öltötte kék színű ruháját , nyakába csatolta lányától kapott láncát, fülébe aggatta fülbevalóját és meggyengülve , remegő lábakkal lement a ház elé sétálni.
Amikor elfáradt leült a padra a szomszédokkal beszélgetni ,akik róla semmit nem tudtak, így néki panaszkodtak.

Ő nem panaszkodott ekkor sem . Hallgatta mosolyogva a sok panaszkodót.
Mosolygott rájuk kétségbeesetten , szemében félelemmel, testében iszonyú fájdalommal.
A sok panaszkodás között fel sem tűnt senkinek sem , nem ül már órákon át a padon, mint előtte szokott.
Igyekezett vissza lakásába lepihenni.
A napokban felhívott telefonon, hogy elmondhassa mi az ami őt nyomasztja, amitől fél , retteg, amitől szenved :

- Sajnos baj van.Víz van a tüdőmben. A daganat nagyot nőtt és rohamosan nő. Újabb kezelést vállaltam be. Nagyon fáj mindenem. Talán attól jobb lesz nekem.
Én kezdettől fogva tudtam mindez így lesz .

Előre tudtam mikor mi következik , de nem szóltam minderről semmit sem . Erőt próbáltam adni néki biztató szavaimmal :

- Kérlek a nehézségek ellenére tarts ki. Ne add fel . Meglátod hamarosan meggyógyulsz, megszűnnek a fájdalmaid.

Némán hallgattam akkor is amikor még az elején örömmel mesélte el:

- Képzeld el ! Megsimogatta orcámat az orvos amikor látta leletem. Mi történhetett vele, hogy ennyire kedves lett velem ? Ilyen kedves velem még eddig soha nem volt és még meg is simogatott. - ismételte mosolyogva.

Lehajtott fejjel hallgattam őt , miközben magam előtt láttam a papámat akinek sok - sok évvel ezelőtt szintén ő volt a kezelőorvosa.
Emlékszem amikor azt mondta :

- Abban a Kórházban kezdtem ahol Tüdőrákosokat kezeltünk. Ott találkoztam papájával. Soha még ilyen ronda tüdőrákos beteggel nem találkoztam, mint amilyen az Ön papája volt, pedig sokat kezeltünk . Egy életre megmaradt bennem mindaz amit akkor láttam, amit át kellett éljek papája mellett. Én voltam a kezelőorvosa. Végig mellette voltam, mert mellette kellett maradjak, hogy tanuljak.

Gyorsan összeszedtem magam . Lelkesen, boldognak álcázva magam megszólaltam mosolyogva :

- Persze, hogy megsimogatott, mert ő tudja meggyógyulsz épp úgy, mint én magam. Simogatásával erőt adott neked , tehát nem adhatod fel.
- Én is tudom meggyógyulok, mert szeretek élni és mert meg akarok gyógyulni.

A sorsa újabb próbatétel elé állította .
Nem tehet mást , az életéért küzdenie kell tovább .
Jönnek ismét a kezelések sorozatai a kellemetlen tünetekkel együtt.
Le kell győzni a legyőzhetetlennek tűnő kórt ! - Biztatják gyermekei , unokái , barátai és az élni akarás.




2018. április 28.


/ Szerző: Putterer Magdolna Léna /
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.