Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

2019.05.22. 17:09
Kellemes délutánt kívánok! Smile

2019.05.22. 11:40
Üdvözlöm! Szeretném megkérdezni, hogy miért nem hagyták még jóvá a 20 nappal ezelőtt feltöltött versemet? Köszönöm a választ!

2019.05.22. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek HeartMiklós

2019.05.22. 00:01
Kedves Főszerkesztő Úr, a megadott címen a Megszülettem c.vers olvsható.A Jövünk - et Megszülettem címre kérem, javítani! Köszönöm

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Auerbachné Tóth Katalin: Egyszer volt...: Hatodik történet (2018. május)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Ez a kislány nagyon szeretett olvasni. Mindig csak a könyvek, a könyvek és a könyvek. Gyerekként az indián- és kalandregényeket falta, de olyan vehemenciával, hogy már az iskolában sem szólították a nevén, hanem csak „könyvmoly”-nak, vagy „könyvmoly kisasszony”-nak, de nem csak a saját osztálytársai és tanárai, hanem szinte az összes tanár az alsó tagozaton. És hallgatott is rá.

Míg a többi gyerek az udvaron játszott, ő a legritkább esetben állt be a játékba, inkább valamelyik fa árnyékában ült az udvaron, vagy a lépcső sarkában a folyosón, és olvasott a 15 perces szünetekben is.

Amikor ez a kislány alsóból felsőbe került, tanév elején a felsős osztályfőnöke, aki történetesen magyartanár volt, megkérdezte az új osztályától, hogy ki mit olvasott a nyáron? Könyvmoly kisasszony rögtön egy listát nyújtott át a tanárnőnek, hiszen egész nyáron szorgosan írta, hogy miket olvasott el. 36 könyvcím szerepelt a listán. A tanár elképedt, és az első szülői értekezleten ki is faggatta a kislány anyukáját, hogy vajon tényleg elolvasta-e a kislány a listán szereplő összes könyvet? Az anyuka csak megerősíteni tudta az információt.

Ahogy cseperedett, jöttek az egyéb stílusú könyvek is, amiket olvasott. Pöttyös könyvek, csíkos könyvek, szerelmes regények, Gárdonyi, Jókai… Hosszasan lehetne még a sort folytatni. Csak egyfajta könyvet nem szeretett soha olvasni: a kötelező olvasmányokat. De mit volt mit tenni, ezeket is el kellett olvasni, mert akkoriban még nem voltak előre megcsinált olvasónaplók, amik 20 oldalra zanzásították az amúgy 350-400 oldalas regényeket. Na, azért volt, amit mégis kihagyott, pedig kötelező lett volna, mert még ő sem bírta… Ilyenkor elgondolkodott, hogy vajon azok, akik valamilyen Isten átkaként nem szeretnek olvasni, na, azok vajon hogy boldogulhattak egy Odüsszeiával vagy egy Candide-dal?

Voltak természetesen kedvencei is, elég változatos összeállításban. Volt olyan kötelező, amit szeretett, igaz, hamarabb olvasta el, mint hogy kötelező lett volna. Volt olyan kötelező olvasmány is, amit annak ellenére szeretett meg, hogy kötelező volt elolvasnia. És persze rengeteg olyan könyv, amit nem volt kötelező elolvasnia…

Aztán jött a középiskola-választás. Annyira el volt foglalva a könyveivel, hogy nem tudta, hová is kellene mennie tovább, mert a való világban bizony nem volt olyan jártas, mint egyik-másik történelmi korban az olvasmányai révén… Így aztán egyenes út vezetett a gimnázium felé, hogy még gondolkodhasson 4 évig, hogy mi is szeretne lenni, ha felnő?

Az édesanyjával ment el megnézni több középiskolát is, hogy melyik szimpatikus neki? Az volt a nézet otthon, hogy olyat válasszon, amit ő szeretne, de azért bizonyos kereteken belül. Megnéztek több gimnáziumot is, szerte Budapesten, mert szerencséjére a fővárosban élt és válogathatott a gimnáziumok között. Az egyik nem tetszett, mert sokat kellett volna utazni, átszállással. a másik nem volt jó, mert egy évfolyamon volt vagy 8 osztály. „Gyerekgyár” – mondta, és közölte, hogy oda biztos nem megy. Anyuka tudomásul vette, és keresték tovább a megfelelő gimnáziumot. Aztán elvetődtek egy viszonylag kicsi, kertvárosi gimnáziumba, ami éppen profilt váltott, és szakközépiskola után még csak a negyedik évfolyamot akarta indítani gimnáziumi osztállyal is. Már az is tetszett neki, hogy az iskola épületébe egy gesztenyefákkal teli parkból lehetett belépni. A parkban egyébként ott állt az iskola névadójának is a mellszobra.

Az épületbe belépve kíváncsian nézett körül. Túl a portásfülkén balra nyílt az ebédlő és néhány terem felé egy folyosó, szemben a lépcsőház volt nagy üvegablakokkal, amin a kosárpályára lehetett volna kilátni, ha nem tejüvegek lettek volna azok az ablakok. És jobbra egy kis, barna, szinte jellegtelen ajtó, felette felirat:

„KÖNYVTÁR”

Így, csupa nagybetűvel. A kislány arca felderült, és közölte:

- Anyuci, én ide akarok jönni, ebbe az iskolába!

Anyuka leginkább annak örült, hogy végre választott egy iskolát a gyermeke, és befejezhették az iskolakeresést. A már nem is olyan kicsi kislány pedig annak, hogy viszonylag a közelben talált olyan iskolát, ahová szívesen járna.

És szívesen járt is oda, 4 évig szerette a középiskoláját, és megkönnyezte az elválást és búcsúzást. Az osztálytalálkozókra viszont azóta is szívesen jár, bár még mindig nem lett belőle híres írónő, ahogy sokan vélték a nagy könyvszeretete miatt. Ellenben boldogan él, mert még nem halt meg.

Itt a vége, fuss el véle…
1593
MT - 2018. május 28. 22:29:30

Kedves Tollforgató, lelki rokonom! Örültem témaválasztásodnak, humorodnak és a siker eljön, szememben már látom. Smile

Iskolámat én is nagyon szerettem, egy kis erdő közepén volt, a matekórákat kivéve rengeteg kedves élmény ért ott. A sors engem is megáldott egy csodálatos magyar szakos tanárral... Smile

Szeretettel:
Tisztelőd,
Könyvmoly Pilla
Grin

5738
miminke3 - 2018. május 28. 17:43:24

Kedves Tollforgató!
Nagyon tetszik ez a kis írásod, személyes és jó humorról árulkodik. Őszinte gratula neked!
Margit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.