Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.11.18. 21:34
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.11.18. 18:16
Miklós! Lélekben hordozlak magamban minden nap és sok erőt, kitartást és erőt kívánok a gyógyuláshoz tartó úton! Rose Ha csend van, hát olvaslak...

2018.11.18. 15:22
Kedves Józsi ! Köszönöm szépen ! Smile

2018.11.18. 15:21
Kellemes délutáni pihenést kivánok szeretettel ! Heart

2018.11.18. 12:18
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.11.18. 11:41
Szép napot kívánok! Szeretettel megosztom: Könyvbemutatóm videofelvételét oldalamon, a könyvajánló végén, csak alkotói barátkozások, ismerkedések ... Bővebben

2018.11.18. 11:05
Kitti drága! Köszönet az üdvözletért. Sajnos az utóbbi időben ismét gondjaim akadtak a szívemmel, így a terhelhetőségem is erősen lecsökkent... Bővebben

2018.11.18. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2018.11.18. 08:59
Janna! In Love Rose

2018.11.18. 08:58
Miklós! Üdvözöllek szeretettel, nagyon örülök, hogy látlak! https://www.youtu.
..HJyJ9xYEFA

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: rugami
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Fedák Anita: Egyszer volt: Hetedik történet (2018. május)

Egyszer volt, hol nem volt, egy nagyon távoli országban élt egy dúsgazdag ember három daliás fiával. Az apa gyakran volt úton, drága és fontos cikkekkel kereskedett a világban, de minden alkalommal megkérdezte a gyermekeit milyen ajándékot hozzon nekik. Így volt ez most is, amikor egy nagyon hosszú útra készülődött: Magához hívta hát csemetéit és megkérdezte, kinek mit hozzon.
– Hozzon nekem édesapám egy olyan telefont, melynél okosabb sehol sincs a világon. De olyan legyen, hogy ha valamit nem tudok, például az iskolában, a készülék azonnal a kobakomba varázsolja a tudományt és azonnal tudjam a választ, ha kérdeznek, mindig mindenre megfeleljek.
A jó apa csak csóválta a fejét és magában arra gondolt, hogy ez a sarja sem a tanulás mintaképe és sok gondja lesz majd az életben, ha az eszét egy kütyüre bízza. De nem szólt, csak bólintott.
A középső fia olyan számítógépes játékokra vágyott, amelyekkel mindig ő győz és ezzel nagy dicsőséget és hírnevet szerez majd a világon. Az apa erre a kívánságra is csak némán bólintott.
A legkisebb nem kért semmit. Azt mondta meg van neki mindene itthon. Ám az apja csak erősködött, hogy lám a testvérei is kértek, ő se maradjon ki.
– Hát, ha már mindenképp kívánnom kell valamit, akkor hozd el nekem a legkedvesebb kislány kacaját. De úgy csilingeljen az a kacagás, hogy hallatán elfelejtsem azt a bánkódást is, amelyet akkor érzek, ha hónapokig nélkülöznöm kell jó apám társaságát.
A világutazó atya megígérte, hogy mindhárom kérést teljesíti. Beutazta tűzpiros Jaguár autóján a fél világot, megvette az egyik keleti országban idősebbik fiának a világ legokosabb mobiltelefonját, amely okossá tette a gazdáját is. Megvette középső csemetéjének a legfurmányosabb számítógépes játékot, amely az örök nyerést biztosított játékosának. Csak a legkisebbnek nem sikerült még megtalálnia a kért ajándékot. Márpedig az nélkül ő haza nem megy, határozta el magában, s folytatta a kutatást és keresgélést.
Ment egyik országról a másikra, már nagyon bús volt, hogy üres kézzel kell majd hazamennie. Mert bárhol megfordult, mindenhol csak szomorú, csüggeteg emberekkel találkozott. Nem nevetett, nem kacagott, nem röhécselt, de még nem is kuncogott sehol senki, hahotáról és viháncolásról pedig nem is hallottak, akiket megkérdezett. Ilyen komor és gondterhelt lennének a gyerekek a világon, gondolta magában és jómaga is elcsüggedten hajtotta le fejét az egyik dúsgazdag szálloda szobájában.
Reggel arra ébredt, hogy valaki neszel az ajtaja előtt. Kinézett, de nem látott senkit. Ki tudja meddig állt volna jobbra-balra tekingetve, ha a lábainál valami nem mozdul. Egy furcsa pilleszerű kislény vergődött a papucsa mellett, egy fagyalszender. Egyik szárnyacskája már sérült volt, valószínűleg repülés közben neki koppant az ajtónak.
Kezével óvatosan felemelte a szárnyaival kétségbeesetten verdeső lepkét és bevitte. Óvatosan az egyik szobanövényre rakta, majd a szálloda földszinti reggelizője felé vette az útját. Visszatérve boldogtalanul ült le az egyik kényelmes fotelbe és a pillangóra tekintve hangosan kifakadt:
– Ó te szegény kis lény, mekkora fájdalmad lehet, hogy szárnyacskád megsérült. Az én bánatom ennél sokkal lényegtelenebb.
Majd ruháit a csomagokba pakolva elmesélte a némán ülő kis szendernek a fiai kívánságait. Hozzátéve, hogy a harmadik fiának úgy tűnik, semmit sem tud vinni majd, hiszen sehol nem talált olyan szépen csengő kacagó fiatalt, aki apja távollétét nélkülözni kényszerülő gyermekét felvidítaná.
Már az utolsó bőröndöt csukta be, mikor a háta mögül zizegés, kerregés, majd zümmögés, szárnycsapkodás és zörgés hallatszott. Hátrafordulva egy gyönyörűséges fiatal kislányt pillantott meg, akiből gurgulázva tört elő előbb valami rötyögő szerű hang, majd pillanatok alatt olyan csengő kacajt hallatott, hogy a körülötte lévő tárgyak azonnal ragyogó arannyá változtak.
– Köszönöm, hogy megmentettél. Aranykacaj a nevem, tündér vagyok. Évekkel ezelőtt az Erdők Boszorkánya Szipirtya megharagudott rám, mert nem akartam férjhez menni a fiához és pillévé változtatott. Az átok szerint, addig kellett szenderként élnem, míg valaki nem nevettet meg. Évekig vártam, mert ugyan ki törődik egy pillangóval. A te bánatos arcodat látva és hallgatva azonban, hogy milyen butaságot kértek az idősebb fiaid, nem tudtam megállni és kitört belőlem a hahota.
A gazdag ember nagyon megörült a kislány szavainak és megkérdezte: vele tartana-e házába, megismerkedne-e a fiaival, s mivel leánygyermeke nem volt, lenne-e családja tagja.
Aranykacaj boldogan mondott igent, de előbb varázspálcáját egyetlen gyors mozdulattal beledobta a kukába. Már nem volt rá szüksége, nem akart már tündér lenni és arannyá változtatni semmit. Sokkal értékesebbre bukkant: családra, testvérekre.
Bár, beülve fogadott édesapja mellé a tűzpiros Jaguárba azért elgondolkodott, hogy leendő két idősebb bátyjára talán még is csak ráfér majd némi tündéri varázslat…


4302
Fedak Anita - 2018. július 01. 18:57:06

Kedves Magdi! A mesékben minden lehetséges.Wink Köszönöm, hogy elolvastad.
Baráti üdvözlettel: Anita

1403
titanil - 2018. július 01. 15:33:45

Kedves Anita!

Egy nagyon szép modern mesét írtál! Szinte elszomorodtam, ami a valóságban is történik, hogy az emberek nagy része bánatos, kevés a kacagás, nem figyelnek egymásra. Ki gondolta volna, hogy a harmadik gyermek kívánságát tudja az apa teljesíteni? Gratulálok!

Sok szeretettel: Magdi

4302
Fedak Anita - 2018. június 29. 18:12:51

Kedves Rita! Köszönöm szépen, hogy olvastál. Rose

4302
Fedak Anita - 2018. június 21. 15:09:15

Köszönöm szépen kedves Alexandra. Unokámnak írtam.Wink

5081
Alexandra - 2018. június 20. 21:22:45

Kedves Anita!
Megvallom őszintén, mikor elolvastam az írásod, nagy örömmel görgettem lefelé, hogy társuljak a többiek gratulációjához, de meglepődtem, hogy nincs semmi. Pedig, ha a megnyitásokra megyek, négyszáznál is többen olvasták el... meglepő ugyan, de azért örülök, hogy én lehetek az első aki gratulál hozzá, hiszen nagyszerű írás ez, egy nagyszerű elméből. Örülök, hogy mesés kincsesládádat most így megnyitottad nekünk, s még jobban annak, hogy én is elolvastam! Remek írás.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.