Winczheim Tibor: Egyszer volt: Tizenegyedik történet (2018. május)
Az égig érő bab (Magyar népmese átdolgozása)

Az eredeti mese tőszavakban: Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény asszony. Annak volt egy fia meg egy kis tehénkéje. Egyszer úgy elfogyott az ennivalójuk, hogy el kellett a kis tehénkét hajtani a vásárra, hogy eladják. A fiú el is adta egy szembabért, amit azonnal el is ültetett. Másnap már az égig ért. Ezen felmászott a gyerek, s fent a fellegekben talált egy házat, benne egy asszonyt, akinek sárkány volt a férje. Mikor haza jött a sárkány hozott magával egy tyúkot, mely aranytojást tojt. Amikor mindannyian elaludtak, a fiú ellopta a tyúkot, leereszkedett a babon, s mikor észre vette, hogy nyomában a sárkány, kivágta a paszulyt, a sárkány nyakát szegte, s ők boldogan és gazdagon éltek, míg meg nem haltak.

Ez egy happy enddel végződő, aranyos mese. Igazán sajnálatos, hogy ez nem így történt. De már mondom is az én verziómat:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy asszony, s neki egy kisfia. Valamint egy tehénkéje.
Mikor már hét napja, s hét éjjel nem ettek egy morzsányi falást sem, csupán egy kevés tejet ihattak, megszólalt az asszony: - Fiacskám! Nincs mit ennünk, ezért nincs mit tennünk, el kell adni a Riskát. Vidd el a Hídi vásárba, és cseréld el valami jóféle, glutén- szója- és laktóz-mentes élelmi anyagokra! Lehetőleg füstölt, pácolt, vagy abároltakra, hogy sokáig el tudnánk tartani azokat!
És így is lett… Másnap a fiú útilaput kötött a talpára, (hogyha megsérülne a talpa a mezítlábas gyaloglásba, mindjárt be is gyógyuljanak sebei), s ment Debrecen város tornyai irányába. Rövid időn belül el is tudta cserélni Riskáját egy szem különleges babra. Ment is boldogan az anyjához, és elmesélte szerencséjét. De az asszonynak sírásra görbült a szája, és dőlt belőle a keserűség, mint a záporeső. Mondá is méltatlankodva: - Ez a cseppnyi bab a fél fogunkra sem lesz elég, miért nem hoztál füstült kolbászt, füstölt sonkát, és foszlós parasztkenyeret? Ementáli sajtot, ruszlit, és egyéb finomságokat?
- Azért, drága édesanyám, mert ez egy csodabab! Azt mondta az atyafi, kivel brüderschaftot ittam a jól sikerült cserére, hogy, ha elültetem ezt a magot, már holnap reggelig az égig fog érni!
- És ez nekünk miért lesz jó? Mit csináljunk egy ekkorára megnövő gazzal? Talán ki sem lehet majd írtani! Nem elég nekünk ez a rengeteg parlagfű, amivel már most sem tudunk mit kezdeni, erre jössz ezzel a hatalmas, terebélyesre növő bab-fával? Figyeld meg, napokon belül itt lesznek a helyhatóságtól a parlagfű miatt, és olyan büntetést kapunk, hogy belepistulunk! Inkább azt próbálnád kiirtani, nemhogy fölöslegesen babot ültetni!
- Ne is mérgelődjék édesanyám! Holnap, ha felkél a nap, s vele együtt én is, és valóban égig fog érni a bab, felmászom a tetejére! Onnan pedig – ahogy a brúderom mondá -, bemászom az égi világba, ahol van egy házikó. Abban lakik egy magyar asszony a sárkány urával…
- Jaj, ne beszélj már ostobaságokat édes fiam! Mit keresne az a szegény asszony ott a magasban? És miért éppen sárkány lenne az ura? Normális siheder legényt nem tudott vóna fogni magának, pont egy büdös sárkányt? Na, ennek sincs ki az összes kereke!
- Mert az valószínűleg Sárkány-ország, s mióta nincsenek határok, bizonyára kivándorolt az asszonyság az itteni nyomorból. De már nem szegény, mert a férjének van egy aranytojást tojó tyúkja. Látja édesanyám, a fehér cselédek csak tudják, hová kell házasodni! No, ha fent leszek, azt fogom majd én ellopni tőle, s ha visszatértemben el akarna fogni, hát kivágom a paszulyt, hadd szegje nyakát a ronda sárkány! S ha már agyonvertem a szekercémmel, mi majd gazdagon, és boldogan fogunk élni, míg világ a világ!…
- Nem tetszik nekem ez a rebellis-liberális beszéd kisfiam! Nem szeretnék én bajba kerülni sem a zsandárokkal gyilkolászás miatt, sem az állatvédőkkel, hiszen a sárkányok minden faja védett állat, de a fináncokkal sem rúgnám össze a port, hiszen hogyan számolok majd el egy felbecsülhetetlen értékű aranytojást tojó tyúkkal? Gazdasági csalás miatt nagyon nem szeretnék bezsuppolva lenni!
- Rendben van édesanyám! Megígérem, hogy ha meg is nőne, nem mászom fel rá. Így rendben vagyunk? De kíváncsi lennék, mennyi, és milyen a termése, lehetne-e egész évre elegendő bab-lisztet őröltetni belőle, illetve hány tucat üveggel tudnánk eltenni a téli napokra?
- Na, ez már mindjárt más beszéd! Ültesd el a magot, aztán irány az ágyikó! - És így is lett…
Másnap csodálkozott is a fiú, hej, de megnőtt ez a bab. Gondolta, mégiscsak felmászik rá, mert az már mégsem járhatja, hogy holmi arany-tojást tojó tyúkot csak úgy, ukk-mukk-fukk hagyna veszni ebek harmincadjára! De ekkor csilingelve megszólalt a csengő. Két, szúrós tekintetű ember állt a kapuban. Az asszony homlokát ráncolva bújt ki a házból: - Mi teccik az uraknak? – kérdezte félénken.
- Tuggya ténsasszony, az előljáróságnál is látható ez a növény, akkora árnyékot vet az épületünkre. Jöttünk kideríteni, miféle gaz ez, ki hozta, honnan hozta, volt-e rá engedélye, van-e róla írása, génkezelt-e a növény, satöbbi, satöbbi.
Hej, de megijedt az asszony, azt sem tudta hol áll a feje. Félve kérdezte: - Hogy génkezelt-e? Azt sem tudom, mi az? Hogy eszik-e, vagy isszák?
A várakozó férfiak egyike megpödörte a bajszát, majd hivatalos hangon mondá: - A Magyar Parlament MMDCCCIX/03-as, többször módosított, és a Mezőgazdasági Minisztérium DCCVIII./113-as, miniszteri rendeletével kiegészített, és a Parlamentben ülésező Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Állandó Bizottság ajánlása szükségeltetik minden eddigi, a megszokottól eltérő mezőgazdasági eredetű növény elültetésére, gondozására és terményének betakarítására. Maguknak megvan ez az ajánlás? Vagy engedély, ha úgy tetszik?
- Már hogy lenne meg, mikor csak tegnap lett beszerezve ez a bab, s a csuda sem gondolta volna, hogy ekkorára fog nőni!
_ Mán pediglen, akkor, az érvényben lévő jogszabályoknak, és előírásoknak megfelelően, a növényzetet meg kell semmisíteni! És akkor még nem is beszéltem az ide vágó törvényekről!
- Tegyék, amit tenniük kell! – mondá az asszony szinte örömmel, majd hozzátette: - Legalább ez a szeleburdi fiam nem fog rá felmászni! Így a nyakát sem szegheti!
- És az arany-tojást tojó fekete tyúkot sem fogom tudni lehozni! – vágott durcásan a beszédbe a siheder!
- Ez meg miféle buta tréfa kisfiam? – kérdezett rá a másik előljáró.
- Ha annak gondolja kend, itt ez a szekerce, aztán vágja ki ezt a csodafát! Nekem mindegy!
- Várjon főnök! – kapott a szón a másik. Nem ártana utána nézni a dolognak! Ha kiderül, hogy igaz, gazdagok lehetünk, ha nem, még mindig nem veszítettünk semmit! Most tegyünk úgy, mintha senkivel sem találkoztunk volna, aztán gyűjjünk vissza holnapután! Ha nem igaz a gyerek meséje, visszatértünk után is megbírságolhatjuk az érintett személyeket, nem igaz?
- De bizony! Induljunk is, mert be fog sötétedni! – kiáltá a peckesebb bajszú, majd a fiút maga elé eresztvén, szuszogva-nyögve felkapaszkodtak a fa tetejére, egészen a lukig. Ott bemásztak, és elmentek a kis házig. A sárkány éppen otthon volt.
- A „főnök” dörgedelmes hangon szólalt meg: - Sárkány úr! A Hivatal tudomására jutott, hogy Önnek arany-tojást tojó tyúkja van. Kérem, válaszoljon a következő kérdésekre: igaz-e, s ha igen, honnan származik, van-e a tyúkjának kisállat-könyve, az, rendelkezik-e minden, előírt oltásokkal, különösképpen a madárinfulenzija elleni oltásra, van-e beszállítási engedélye, vámja, satöbbi, a NAV-nál be van-e jelentve, s a vagyonnyilatkozatában fel van-e tüntetve ez az érték? S ha igen, kérném a múlt évi személyi jövedelem-adójának igazolását! Itt ez a 48 oldalas nyilatkozat, tessék értelemszerűen itt, és most kitölteni, különben adócsalásért leszünk kénytelenek Önt feljelenteni!
Amikor a sárkány ezen dörgedelmes szavakat meghallotta, ijedtében még tüzet okádni is elfelejtett. Úgy elrepült, hogy még csak nem is porzott az út alatta.
A fiú hóna alá kapta a tyúkot, és már mentek is hazafelé. Otthon a konyha asztalra állította a jószágot, s kérte: - Lécci-lécci, tojjál egy aranytojást! Ezt a tyúk meg is tette. Aztán újból, és újból…
- Azt hiszem, ennyi elég is lesz! – mondá a „főnök”, majd komolykodva mondá: – Ne legyünk kapzsik, mert hamar a tömlőcben találjuk magunkat! - majd még hozzátette: - Vágják le ezt a paszulyt max négy méter magasságnyira mint egy sövényt, hogy az előírásoknak megfeleljen! És, hogy az árnyéka ne takarja be a prefektust, lássák a főnökeink, hogy elvégeztük a munkánkat. Néha-néha majd „véletlenül” erre járunk ellenőrizni, és tojattatunk magunknak egy-egy tojást. Csak annyit, hogy senkinek fel ne tűnjön, de azért jól éljünk! Rendben leszünk így tisztelt asszonyom?
Hej, az anya de örült, hogy nem rekvirálták el egyetlen kincsét, de annak is, hogy nem büntették meg a parlagfű-erdeje miatt sem. Az első arany árából vett is egy elektromos kaszát, s a fiú rendbe tette a portájukat, nehogy emiatt újabb hívatlan látogatókkal kelljen számolniuk.
S végezetül: szívesen írtam volna, hogy a hivatal emberei mindent korrekten, előírás szerint tettek, s hogy eszükben sem volt korrumpálni magukat. Sajnos, az ilyen, a földi élettől teljesen elrugaszkodott, ép ésszel fel nem fogható, abszolút lehetetlen dolgokat úgysem hinnék el a kedves Olvasók!
Még egy mesében sem!

2603
orkutya - 2019. december 07. 20:11:22

Köszönöm Rita drága, h. olvastál engem. Kellemes ünnepeket! Tibor In Love

6542
ritatothne - 2019. december 01. 13:39:20

Kedves Tibor!

Szeretem, ha egy férfiember mesét ír, mert egyrészt az olyan férfiúnak eleve van humorérzéke, másrészt szarkasztikus műve élvezetes olvasmánnyá válik.

Szeretettel: RitaIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.