Winczheim Tibor: DRÁGA KÖNYVEK (2018. május)
1.
- Szervusz szomszédasszony! Szép időnk van! Mi jót csinálsz?
- Hát nem látod? Gyomlálok. Csak a derekam, meg a lábam nem bírja már. Hiába: hatvan fele, haza fele…
- A te bajod! Minek ültettél annyi gazt!
- He-he! Hogy te ma milyen vicces vagy! De biztos nem ezért jöttél! Na, mondjad!
- Mielőtt rátérnék a lényegre, hadd kérdezzek valamit: hogy a fenében tudsz ekkora műkörmökkel gazolni? Nem félsz, hogy letörnek?
- Nem a csudákat! De nem szedethetem le minden hétvégén a kerti munkák miatt, hiszen hogyan jelennék meg hétfőn az irodában?
- Persze, persze!… De mi csillog minden második körmödön?
- Gyémánt. Persze, csak csipetnyiek, nem nagy ügy…
- De miért nincs minden ujjadon? Most ez a felemás dolog a divat?
- A francokat! De még így is több, mint fél millába került ez a pár darab! Csak idő kérdése, és mindegyiken lesz. De miért is jöttél?
- Nézd, nem köntörfalazok: megjelent az első könyvem, szeretném megmutatni, s ha netán érdekelne, vehetnél egyet…
- Hát, gratulálok szomszéd úr! Éreztem, hogy fogsz te még meglepetést okozni! Aztán mennyiért vesztegeted?
- Ezerötszáz forint.
- Hát, nem is tudom…
- Mit nem tudsz? Kérdezz! Aztán majd eldöntöd, akarod-e, vagy sem.
- Mit írtál?
- Egy szerelmes regényt. Két, gyermekotthonban nevelkedett fiatal egymásra találásáról, kilátástalan életkezdésükről, nyomorukról, sok-sok csalódásukról, és a társadalom meg nem értéséről szól. Persze, boldog befejezéssel. Nos, kéred?
- Most, sajnos nincs rá pénzem. Talán, ha minden körmöm rendben lesz. Három-négy hónap, de inkább fél év múlva. Talán…
- Rendben, majd valamikor visszanézek… Talán…
- Szervusz!


2.
- Pálinkás szép jó napot szomszéd úr! És persze, jó munkát!
- Az akad. Tudod, megyünk az anyósomhoz, csillogni kell a verdának!
- Most vetted?
- Aha.
- És mennyiben fájt?
- Kevés híján húsz millába.
- Nem semmi! Gondolom, megy, mint állat!
- Ja. Dombnak felfelé nyolcvannal nyomattam. De gondolom, nem a terepjárómra vagy kíváncsi, elő a farbával!
- Tudod, írtam egy könyvet…
- Igen, hallottam róla. Gratula!
- Kösz. Kérsz egyet?
- Nem is tudom… Azt hiszem, nem.
- Nem is kérded, miről szól… lehet, hogy rácuffannál…
- Á! Nincs időm olvasni. Ha jó az idő, akkor megyek a haverokkal a homokbányába ralizni, szar időben pedig számítógépen többedmagammal lövöldözöm a köcsög űrlényeket.
- Aha, értem. Akkor jó lövöldözést, és még jobb terep-autókázást! Szervusz!
- Csá!


3.
Figyelj, Jocó! Látom, a vegyes boltodban árusítasz újságokat, képeslapokat, meg egyéb nyalánkságokat…
- Aha. És miben tudnék segíteni?
- Itt az első könyvem. Mindössze 200 példányban nyomattattam ki, de abba is majd bele rokkantam. Tartozom fűnek-fának, szeretném mielőbb eladni-eladatni. Tudnál nekem segíteni?
- Pontosan hogyan gondolnád?
- Mondjuk, itt hagynék 20 kötetet, kitennéd a többihez, és a 15% jutalék a tied. Nekem most az a legfontosabb, hogy gyorsan elkeljenek, s így legyen zsozsóm a verses-kötetem kiadására.
- Értelek, de ez nem megy!
- Miért? Nincs elég helyed a könyveimnek? Tegyél ki csak egyet-kettőt, a többit meg dobd be a raktárba, aztán, ahogy fogy, úgy pótolod. Na?
- Nem tehetem. Tudod, én szerződésben állok a Hír-Cooppal, csak az ő könyveit, és lapjait árulhatom.
- Értelek. Ellenőrzéstől tartasz?
- Aha.
- Itt, ebben a poros, kis faluban? A kutya sem jár erre!
- Nana! Soha sem lehet tudni!
- Rendben! Meggyőztél! Ne fessük az ördögöt a falra! Akkor legalább te vegyél egyet! Másfél rongy, és sokat segítenél rajtam, megköszönném. Nos?
- Á, nem lehet! A napokban kell befizetnem a NAV-nak közel tíz milla adót, nincs most rá keretem. Majd, valamikor… Úgyis jössz hozzám hetente többször is, majd megdumáljuk, okszi?
- Nézd: ha csupán az adód tíz milla, akkor mennyi lehet a bevételed, illetve a hasznod? Ha ebből a sok-tízmilliókból nem telik ezerötszáz forint egy könyvre, akkor felejtsd el, hogy szóltam! És bocs, hogy zavartalak!
- Szia!


4.
- Ez már nem semmi Robi! Mikor csináltattad az úszómedencédet?
- Még a múlt hónapban, és ma fogom beüzemelni.
- Normális vagy? A hét leghidegebb napján, amikor még16 fokra sem melegszik a levegő?
- Nem nagy ügy, hiszen a víz melegíthető…
- Ja, az, más! De a szél akkor is szél marad, már most majd feldönt! Délutánra meg viharosabb lökésekkel számolhatsz!
- Az sem ellenfél! Majd fölé teszem a fóliát. Illetve, a motor majd ráfeszíti, a fene sem fog keccsölni!
- Meg sem merem kérdezni, mennyiben van.
- Nem is mondanám meg! De nagyon sokban. De mi járatban erre?
- Tudod, írtam egy könyvet, és olyan jó lenne, ha legalább az ismerőseim, bevállalnának egyet-egyet.
- Szorri! Rám ne számíts! Örülök, ha egy év alatt kinyögöm az építkezés árát… De ugye, most nem vagy pipa rám?
- Én? Már miért lennék? Jó lubickolást!
- Szia!


5.
- Ezer éve nem láttalak Imi! Pedig csak száz méterre lakunk egymástól. Amúgy mizújs?
- Tönkrement a cégem, mindenkit lapátra tettek. Szerencsére adtak végkielégítést, abból elmegyek az asszonnyal egy kicsit világot látni.
- Merész legény vagy! Aztán, mit csinálsz, ha haza jöttök?
- Már elintéztem a munkanélküli segélyt. Nem sok, de több mint, a semmi…
- Aztán, hova mentek?
- Spanyolba.
- Nocsak, nocsak. Bikaviadalra?
- Igen, eltaláltad. Mielőtt az EU betiltaná.
- Milyen az idő arra fele?
- Esős. Megnéztem a neten, mert holnap már repülünk is.
- Egy jó könyvet nem akartok magatokkal vinni?
- Nekünk alig vannak könyveink, azokat meg már többször is kiolvastam.
- Próbáld ki az enyémet! Még érződik a nyomdagépek illata, olyan friss! Ti amúgy is szeretitek a romantikus lány-regényeket… Meg, ha amúgy is esik az eső… Nos?
- Rendes vagy, hogy ajánlod, de majd, ha visszajöttünk. Ha még marad pénzünk. Akkor, talán…
- Ó, annyira nem fontos! Jó utazást, aztán érezzétek magatokat jól!
- Köszi szépen, Átadom az asszonynak is. És gratulálok a könyvedhez!


Azt mondják, manapság szinte mindenkinek van már autója. Városi terepjárója meg az autó tulajdonosok 6-8 %-ának.
Úgy hírlik, minden 6.-7. családi házhoz tartozik egy úszó-medence.
A statisztikák szerint a magyarok 40 %-a külföldön tölti el szabadságát.
A női magazinok állítják, minden negyedik-ötödik nőnek van mű-körme. Vagy volt. Ezek tehát már mind-mind megfizethetőek.
Az emberek otthonában sokszor csak a könyv hiánycikk. Nem csoda, hiszen a maguk 1000-2500 forintos áraikkal megfizethetetlenek.

Még a milliomosoknak is...
5396
Kitti - 2019. december 31. 14:32:17

Kedves Tibor! A valóságot írtad le.Döbbenetes egyébként megélni és látom, neked is volt benne részed. Az olvasóközönség ritkán verbuválódik össze jómódú emberekből. És akkor most tényleg finoman fogalmaztam. Remek írás, tényszerű.

5162
feketenedr - 2018. május 08. 07:43:12

Kedves Tibor!

Érdeklődéssel olvastam az írásodat. Sajnos épp azoknak nincs pénzük a könyvre, akik tehetősek. Azt hiszik, hogy boldogok. Ebben az elanyagiasult világban a lélek gondozása, az elme pallérozása nem fontos. Gratulálok ehhez a kis korképhez.

Üdvözlettel: Margó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.