Auerbachné Tóth Katalin: Ügyfélszolgálat - 9. Éjszakás műszak
Az éjszakás műszak azonban nem járt mindenkinek, az külön kiváltság volt, amit egyrészt ki kellett érdemelni, és másrészt "kihalásos alapon" lehetett csak bekerülni. A 22 óra utáni munkaórákra ugyanis 45%-os éjszakai pótlék járt, ami ugye majdnem a másfélszeresét jelenti az ember alap fizetésének, ami azért nem is rossz. És aki aznap éjszakára ment, az 22:00-6:20 között dolgozott, tehát mind a 8 órája 45%-os pótlékkal számlázódott. Ez még akkor is kiemelten jól fizetett, hogy az ember nem az egész hónapot dolgozta le éjszakában, hanem csak minden 4 hétből egy hetet.

Éjszakások mindig 8-an voltak-voltunk, kettesével párban. Általában fix párunk volt, bár voltak próbálkozások a rotálásos rendszerre, de az sokkal követhetetlenebb volt a beosztást tervező Zoli és a mi számunkra is, így hamvába holt a próbálkozás néhány hónap után.

Érdekesség, hogy az éjszakás párok mindig egy fiú, egy lány párosból álltak össze, és ezek a párosok sokszor nem csak a műszak miatt voltak "párban". A négy párból általában kettő biztos, de volt, hogy három is kapcsolatban élt egymással. De mivel jól megválogatták, hogy kiket tesznek át "éjszakába" (értsd: éjszakás műszakba), ezért nem okozhatott gondot az, hogy ha párban voltak a fiúk-lányok. A hiedelemmel ellentétben ugyanis a munkát mindenki komolyan vette az ügyfélszolgálaton is - mert aki nem, az úgyis hamar kívül találta magát a kapun.

Én pont a rotálásos időszakban kerültem be éjszakába. Azt soha nem sikerült megfejtenem, hogy az akkoriban felbomló két páros vajon az éjszakás rend megbomlása miatt szakított egymással, vagy a szakítás miatt kértek volna rotát, vagy esetleg a kettőnek köze sem volt egymáshoz? De tény, hogy az első hetekben hol ezzel, hol azzal voltam párban éjszakában.

Az első éjszakás műszak kicsit felborította a napirendemet. Hétfőn este 10-re mentem dolgozni, 6:20-kor végeztem. Hazaértem 7 előtt nem sokkal, zuhany, fogmosás, alvás, ennyire tellett az erőmből. Aztán mikor olyan dél körül magamhoz tértem, azt látom, hogy a párom ül a franciaágyon mellettem, és egy laptopot piszkálgat és állítgatja be.

- Az meg mi? - kérdeztem felettébb szellemesen. Mintha nem láttam volna, hogy egy laptop...
- Egy laptop. - jött a hasonló szellemes válasz.

De ahogy kezdtem agyban is felébredni, sikerült értelmesebbeket is kérdeznem. Kiderült, hogy vett nekem egy laptopot, mert akkoriban az volt a divat (még mindig az okostelefonok kora előtt járunk!), hogy az éjszakások laptoppal jártak dolgozni. Na nem azért, hogy azon dolgozzanak, hiszen jól védett belső rendszer volt, eleve csak terminálokon dolgoztunk asztali gépek helyett az adatvédelem okán, hanem azért, hogy két hívás között valamivel elfoglalhassuk magunkat. És az én drágám úgy gondolta, hogy én se lógjak ki a sorból, akkor nekem is jár egy laptop. (Én pedig minden nagyobb technikai eszközömnek nevet adok, így a laptop a Lapos nevet kapta, és köszöni szépen, tízen-x év távlatából még mindig működik, bár kicsit már lassacskán és öregesen.)

Lapos onnantól kezdve minden nap járt velem éjszakázni. Volt, hogy egy olyan sráccal kerültem a rotálásos rendszer miatt párba, nevezzük Jancsinak, akinek elromlott a gépe. Abban maradtunk, hogy ő hoz filmeket, én meg viszem Lapost, és majd filmet nézünk, amikor nincsenek hívások. Éjszakánként ugyanis előfordult, hogy óránként csak 1-2 hívás esett be az egész call center-be. Nos, ezekkel a filmnézésekkel két érdekes történetem is lett.

Az egyik, hogy Jancsi hozott két filmet. Azt mondta, az egyik vígjáték, a másik horror, de nem tudja, melyik melyik. Elkezdtük nézni az egyiket, de a film végéig nem sikerült rájönnünk, hogy ez melyik is lehetett? Mert vígjátéknak elég félelmetes volt, de horrornak meg kicsit túl sokat nevettünk rajta. Most jobban belegondolva, valami sokadosztályú horror lehetett. De sajnos a címére már nem emlékszem, pedig most már a Google-ban le lehetne ellenőrizi, hogy vajon milyen besorolás alá is esik?

A másik esetben is Jancsi hozta a filmet, de annak legalább emlékszem a címére. A két torony. Hát, én soha nem voltam oda a hobbitok meg tündék meg elfek világáért, de üsse kő, nézzük meg azt. Na, életemben akkor az egyszer aludtam el munka közben... Arra riadtam fel, hogy a kihangosított telefon pityeg, hogy bejövő hívás van. Szerencsére Jancsi volt a szerencsés, mert lehet, hogy én nagyon álmos hangon szóltam volna bele.

És van még egy vicces eset, ami az éjszakás műszakhoz kapcsolódik. Néhányan elhatároztuk, hogy egy pénteken kirándulni megyünk Esztergomba autóval. Megbeszéltük, melyik péntek legyen. Ráérsz? - kérdezték tőlem. Persze! - vágtam rá, megnézve a noteszemet, ahol csak hétfőtől csütörtökig volt beírva munkanap éjszakára, a péntek-szombat-vasárnap szabad volt... Leszerveztünk mindent, utazást, hol és mikor találkozunk, satöbbi. Aztán mikor csütörtökön este készültem a munkába, akkor esett le nekem, hogy oké, hogy pénteken szabadnapos vagyok, de reggel fél 7-ig dolgozom... Egy élmény volt az a kirándulás egy átdolgozott "munkanap" után úgy, hogy aludtam kábé 2 órát...

Összességében azt mondhatom, hogy örülök, hogy az éjszakásságot is kipróbáltam, még ha csak szűk egy év idejéig is. Nagyon más volt az a világ, éjszaka dolgozni, hiszen érdemi segítségkérő hívás kevesebb volt; sokkal több olyan volt, ami egy kis kreativitást, rugalmasabb hozzáállást vagy csak nagyobb empátiát kívánt az átlagosnál. És két gyerek mellett ugyan már nem sírom vissza, de szép emlék marad az, hogy elmondhattam magamról, hogy "nightshift member" (éjszakás, csak angolul) voltam.
4204
pathfinder - 2018. május 16. 15:58:22

Kedves Kata!

Köszönöm szépen, igyekszem Smile És lehet, hogy a téma sem mindegy, ami jobban megfog, arról könnyebb írni Smile

Szeretettel:
Kata Heart

5772
Kata1984 - 2018. május 16. 09:41:51

Kedves Kata!

Nekem úgy tűnik sokat fejlődtél. Egyre jobban írsz. Smile

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.