Auerbachné Tóth Katalin: Ügyfélszolgálat - 12. Unatkozó ügyfélszolgálatosok
Van az úgy, hogy annyi a hívás, hogy alig bírjuk, és van olyan is, amikor óránként alig pár hívás esik be. Nagyságrendileg kiszámítható, hogy mikor mennyi a hívás, e szerint alakítják ki a beosztásokat. Viszont van az úgy, hogy erről az ügyfél nem tud, hogy mikor is kellene telefonálnia... De semmi gond, ha éppen nincsen hívás, az ügyfélszolgálatosok akkor is elfoglalják magukat - és ha valamelyik kolléga nem zárolja a gépét a szünetére, akkor még azt is.

Bizony ám, kedvenc szórakozásunk volt a saját csoportunkon belül vadászni arra, hogy ki felejti el zárolni a számítógépét, míg elmegy mosdóba, vagy levegőzni, vagy esetleg rákot etetni (ismertebben megfogalmazva dohányozni). Na, ilyenkor egy emberként mozdultunk rá a gépére, azon belül is a "kitekintő gyorsvonatra" (magyarul az outlook-ra, a levelezőprogramra). És a feledékeny kolléga örülhetett, ha csak valamelyik, általában kevésbé kedvelt kollégának küldtünk a nevében szerelmes levelet, és nem valamelyik csoportvezetőnek vagy koordinátornak. Hehe. De azért pont ezek miatt mindenki fokozottan figyelt rá, hogy ne hagyja zárolatlanul a gépét.

Ha nem volt hívás, én szívesen olvastam, vagy fejtettem keresztrejtvényt. Tanulni próbáltam, de az nekem annyira nem jött be, mert mire odakoncentráltam volna, csak bejött egy hívás. Néha körmöt is lakkoztam, de főleg olvastam, vagy pedig beszélgettünk és leveleztünk.

A levelezés, na az egy jelenség volt, a fentebb leírt szívatáson kívül is. A csoportunk egy nagyon összetartó 18-20 fős csoport volt. Egy csoportvezetőhöz tartoztunk, ez tett minket egy csoporttá, időnként csoportmeeting-ekkel és közös programokkal. Szóval folyamatosan ment a viccelődős beszélgetés, főleg, ha valaki okot adott rá. Ilyenkor valaki megírta az első levelet, amibe mindenkit beletett címzettként, majd mindenki "reply-to-all" funkcióval (vagyis a "válasz mindenkinek" gombbal) válaszolt. Percenként így jött a 4-5 levél, vagy még több is. Ha meg jó volt a téma, amibe esetleg a kétértelmű válaszok is belefértek, még több. Aki tudta, hogy több napig nem jön dolgozni, egy idő után már úgy ment szabadnapra, hogy előtte körbeküldött egy levelet a csoportban, amibe csak annyit írt: "X napig nem leszek, légyszi' vegyetek ki!"Ilyenkor mindenki tudta, hogy a levélíró mire is gondolt, honnan kell kivenni: a csoportos levelek címlistájából az ő címét... Ami aztán vagy sikerült, vagy nem. Ha nem, akkor elfordult, velem is, hogy 2 pihenőnap után 400 olvasatlan levél várt. Na, ilyenkor két dolgot tehetett az ember. Vagy olvasatlanul kitörölte az adott témához tartozó 395 levelét az összesen 400 leveléből, vagy elkezdte végigolvasni. Én volt, hogy végigolvastam, aztán utólag röhögtem rajta jókat. Ez nekem valahogy a valahová tartozás érzését erősítette. Szerintem ezt a kordi-mordik (vagyis rendes nevükön a koordinátorok) is tudhatták, mert nem szóltak a levelezőrendszer terheléséért. Igaz, a saját csoportunk koordinátorát mindig bevettük a levelezésbe. Hacsak nem kérte, hogy most vegyük ki.

De az összetartás nem csak itt mutatkozott meg. A másik, már talán kevésbé etikus terület az a szünet idejének kezelése volt. Ha valamelyikünk szünetéből már csak kevés idő volt vissza, de még el akart szaladni mondjuk a mosdóba, akkor megkérte a mellette ülőt, hogy figyeljen már az ő szünetére is. És a másik ilyenkor a 10 perces szünet leteltével általában utómunka-státuszba nyomta a kolléga telefonját, mintha a másik még valami korábbi hívás ügyeit intézné... Hívásra kész állapotba mégsem tehette, mert mi van, ha a hívás előbb jön be, mint a kolléga a mosdóból?! Persze ez nem volt szabályos, meg etikus, de ha már egy csapat vagyunk, akkor összetartunk...
4204
pathfinder - 2018. május 16. 15:41:02

Kedves Rita!

Igen, nagyon jó csapat volt, sajnáltam is otthagyni. Az volt a jó, hogy mindenki vette a poént, és senki nem sértődött meg, ha éppen őt ugratták a többiek. Szeretem, amikor nem csak egymás mellett dolgoznak az emberek, hanem igazi közösséget is alkotnak, még ha csak ideiglenesen is.

Szeretettel:
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.