Simon Barbara: Esélyre nyíló ajtók
Mindig van új esély. Ha ma bezártál magad mögött egy ajtót, holnap újat nyithatsz. A kérdés inkább az, hogy - ha remegő kézzel is - de nyúlsz-e az ismeretlen kilincs után, és be mersz-e lépni tágra nyitott jövőd kapuján? Érzem, hogy félsz. Bizonytalan mozdulatokkal nehezedsz a kilincsre, szinte lélegzet-visszafojtva nyomod le azt, és tétován teszel egy lépést előre. De csak egyet. Majd hátranézel. A múltad ismerősen búgó hangja szólít meg téged, azt akarja, hogy vidd őt is magaddal, méghozzá nem fekete-fehér filmkockákon, hanem a maga színes-fájdalmas-keserédes valójában. Megtorpansz, és a szívedbe nézel. Legbelül minden dobbanással érzed, hogy nem hallgathatsz rá, de mégis ragaszkodsz. Mert őt ismered, hozzá kapcsolódsz, mióta az eszedet tudod. De várj. A ma is csak egy kósza pillanat, holnap már az is múlt… Igen, feleszmélsz, hogy a fekete-fehér filmkockák az életed képei, a jelened színpompásan csábít, a jövőd pedig az esélyre nyíló ajtók mögött lakozik. És te belépsz. Én pedig megyek veled!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.