Auerbachné Tóth Katalin: Állati...
- Hol van? Itt nincs... Itt sem találok... Na, nézzük meg itt? Hoppá, milyen finom falatot találtam! Na, ennek hogy fognak otthon örülni! Megrágjam kicsit? - szaglászás. - Nem, a többieknek is kell hagyni belőle, majd otthon együtt megesszük. Uzsgyi haza vele, had örüljenek a többiek is!
- Apu, nézd, egy mókus! Ott szalad, mogyorót visz a kezében.
- A mókusoknak mancsa van, kisfiam, de tényleg! Milyen helyes!


- Fázom! Éhes vagyok! Erőszakkal elvettek anyukámtól, aztán vittek, vittek, vittek és letettek. Hol van az anyukám? Miért nem ad senki ennem? Ott egy tócsa, ezeket már ismerem, ezekben van víz, legalább szomjas nem leszek...
- Anyuci, nézd, egy kiskutya! De helyes, ahogy iszik a pocsolyából! Nincs nyakörve, biztos gazdija sincs, vigyük haza!


- Finom kukac, hopp, megvagy! De finom falat is leszel a folyton éhes fiókáim számára! Na, gyere, élvezd a repülést, aztán lakasd jól őket, míg én elrepülök a következő finom falatért!
- Papi, mi lóg annak a madárnak a szájából?
- Gilisztát fogott, azzal eteti a tavasszal kikelt fiókát!


- Maradj szépen nyugton, monchicchi! Így ni, szépen kiszedjük ezeket az élősködőket abból a szép kis bundádból... Nyugi, csak még egy kicsit kurkászok, aztán mehetsz majd rögtön játszani. Még egy kicsit légy türelemmel, a kötélhinta megvár!
- Mamikám, nézd azokat a majmokat! Mit csinál a nagy a kicsivel?
- Kurkászik. Az annyit jelent, hogy az apró élősködőket kiszedi a másik állat szőréből.


- Lapulni, nehogy észrevegyen...! Egy kicsit közelebb, még, ez az... Na, most lassan ugrásnyi távolságban lesz... Gyere csak közelebb... Most jó! Hopp! ... Megvagy, kisegér! Na, most mennél, na, futás, hopp, mégsem! Új kör, hopp, fogom ám a farkincád, ne aggódj, nem mész te már sehová! Hazaviszlek a kölykeimnek, megmutatom nekik is, hogy kell egeret fogni!
- Bééélaaaa! A macska már megint fogott egy egeret!
- Nyugi, ha megfogta, meg is fogja enni! Legalább kevesebb kaját kell adnod neki este!


- Üres... Na, nem egészen, de ehető nincs benne. Semmi ehető ételmaradék, vagy legalább pár korty finom itóka... Na, majd talán a következő kukában... Csak óvatosan, nehogy kiborítsam, mert az hangos, akkor megint kijönnek és elkergetnek, mint a múltkor is. Ajjaj, jön valaki, lapítok, hátha nem vesznek észre...!
- Oda süss, öregem, egy csövi! Ott guberál a szemetesben! Mi lenne, ha megtréfálnánk?
- Hagy már, piti dolog lenne, betörni megyünk, ne foglalkozz egy ilyen csóringerrel!



Akkor most ki az állat, és miért is felsőbbrendű az ember...? Szép új világ...
4204
pathfinder - 2018. június 04. 13:42:45

Kedves Rita!

Így van, pontosan. Arra akartam rámutatni, hogy az állatok néha különbek, sokkal különbek, mint az emberek. A hírekben mást sem hallani, mint a negatívumokat. Az állatok bezzeg néha kevéssel is beérik, és talán boldogabbak is, mint a legtöbb ember...

Köszönöm, hogy olvastál! Szeretettel:
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.