Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Pataki Anett: Nyaralunk: Második történet (2018. június)
Apáék már hajnal óta fent voltak. Járkáltak jobbra-balra a lakásban, nyekergett a régi parkett keservesen. Amikor felültem, anya azt mondta, aludjak még, és betakart jó szorosan. Enyhén dohos volt az illata - mint a pincének, ahol azokat az ormótlan utazóbőröndöket tartottuk. A bőröndök most ott álltak a nappali közepén, még éppen láttam őket, mielőtt anya becsukta maga mögött az ajtót. Utazóbőröndnek nevezték őket, de mi sohasem utaztunk; talán majd most. Már napok óta suttogtak valamiről, de mindig elhallgattak, ha a közelükbe értem. Kiküldtek játszani, vagy kezet mosni, és mire visszatértem, már eltűnt a suttogás, kirepült a konyhából, mintha ott se lett volna. A konyha volt a nagy dolgok színtere. Ott főtt a vacsora, ott stoppolta anya a ruhákat, és ott bontotta le a fércet a sárga csillagok körül a kabátjainkról. Ehhez be kellett húzni a függönyt, kizárólag a gázlámpa lángjánál végzendő tevékenység volt. Nem kérdeztem, miért szedi le, ha egyszer olyan buzgósággal varrta őket fel, nem is olyan régen.

Nem tudtam visszaaludni, hallgattam a lépteket és elképzeltem, mit csinálnak. Vajon a bőröndökbe pakolnak épp, vagy csak körbejárják őket, és azon tanakodnak, mit lehetne velük kezdeni, ha már utazni nem utazunk. Mondjuk egy csecsemő pont elférne benne. A szomszéd Frédiéknek nem tellett kiságyra, ezért amíg pici volt a baba, egy nagy fonott kosárban tette őt az anyja ide-oda. Nálunk nem lesz kisbaba, anya vékony, mint a cérna, a Frédi anyja meg akkora lett, mint egy hordó, mielőtt megszületett a kistestvére.

Biztosan pakolnak. Anya sokat panaszkodott, hogy milyen zsúfolt a lakás. Talán beletesznek mindent, amit nem használunk és leviszik a pincébe. Körbenéztem, a játékaim még megvoltak, de a ruhásszekrény ajtaja gyanús rést nyitott a sötét szobánál is sötétebb mélyébe. Felkeltem és kinyitottam teljesen. Nem féltem a sötéttől, apa már elmagyarázta, hogy a sötétben nincsen semmi, se jó, se rossz. A szekrényben sem volt semmi. Az összes ruha eltűnt a polcokról. Apa ingjei, anya ruhái és az én kantáros nadrágjaim sem voltak sehol.

Hirtelen felgyúlt a fény a szobában; anya állt az ajtóban. - Gyere, reggelizünk valamit, aztán felöltözünk, jó? - kérdezte.

Még csak derengett a fény odakint. Miközben a vajaskenyeret majszoltam, a bőröndöt rugdostam a lábammal. Apa éppen oda, az asztal tövébe állította őket.

- Ne rugdosd! - szólt rám, de nem hangzott mérgesnek. Meg akartam kérdezni, minek ez a két bőrönd, vagy hogy miért keltünk ilyen korán, de nem tettem.

Mire üres lett a kezem, anyám még egy szeletet a kezembe nyomott. - Egyél... - mondta szelíden.
Reggeli után felvettük a kabátokat. Még ott volt rajtuk a csillag, de már alig tartotta őket a cérna. Ha megmarkolom a filc anyagot, egészen biztosan leszakad. Ahogy nyúltam érte, hogy megvizsgáljam, anyám elkapta a kezem és megszorította. - Ne piszkáld!

Némán mentünk ki a vasútállomásra. Apa cipelte a két nagy bőröndöt, anya kezében kosár és a retikülje. Apa úgy nézett ki, mint aki költözik, anya meg csak úgy, mint aki piknikezni indul. Sohasem utaztam még vonattal. A nagyszüleim nagyon messze éltek, anya szerint egyszer meglátogattak minket itt, de én már nem emlékeztem rájuk. Már a peronon álltunk és kattogva gördült elénk a szerelvény, mire összeszedtem a bátorságom, hogy kérdezzek.

Apa egy vasúti munkás segítségével a bőröndöket pakolta fel. Meghúztam anya kezét. - Hová megyünk? - kérdeztem, mire anya arrébb húzott és rövid gondolkodás után egy kicsit elmosolyodott. Rajta már nem volt csillag, és most az én mellemhez nyúlt, hogy lehúzza a sárga filcet és a zsebébe gyűrje.
- Nyaralunk - mondta végül, majd az vonat felé tolt és felsegített.

Még csak március volt.
2135
mami - 2018. június 22. 09:01:40

Megrázóan szép történet, egy gyermek emlékezetéből amely játszódhatna bármely korban. Jó, hogy írsz a sárga csillagról, így utalva van a korra amiben játszódik a történet. Nem volt könnyű, úgy írni, hogy élvezetes legyen a tartalom és mégis technikailag megmaradjon egy gyermeki elbeszélésnek, emléknek.

Gratulálok! Szép munka!
Szeretettel: Jártó Róza /mami/

4204
pathfinder - 2018. június 04. 13:46:59

Kedves Tollforgató!

Szomorú, hogy ilyen megtörténhetett, de nekik legalább volt kiút. Amíg emlékezünk az ilyen történetekre, addig van esély, hogy nem követjük el újra ugyanazt a hibát, ugye, kedves emberiség?

Szeretettel:
Kata

547
Frady Endre - 2018. június 04. 12:50:16

Jaj, a gyomrom is összeszorult, ahogy olvastam! Bár soha, sehol ne történne meg ilyesmi!!!

3757
jegmadar - 2018. június 04. 09:13:33

Istenem segíts, hogy újra ne történhessen meg!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.