Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Szilasi Katalin: Nyaralunk: Negyedik történet (2018. június)
Meleg volt. A fagylalt pillanatok alatt megolvadt a pohárban. A fiú kedvetlenül kavargatta a barnás-rózsaszínű, gusztustalan löttyöt.
- Mégis csak jobb lett volna sört kérni - dörmögte bosszúsan.
A pincérnő a pultnál támaszkodott, fájós, dagadt lábát felváltva pihentette. Nem volt már fiatal, de látszott, hogy valamikor egész csinos lehetett. Időnként, rutinból, a vendégek felé pillantott. A presszó szinte üres volt még. Egy fiatal pár ült egy távoli asztalnál, háttal mindenkinek. Ők láthatóan egymással voltak elfoglalva. A pincérnő szeme rövid időre megállapodott az ablaknál magányosan üldögélő fiatalemberen, aki bosszúsan tolta el magától a fagylaltos poharat. Mintha a fia durcás arca lett volna előtte, aki akkor vágott ilyen képet, ha valami nem sikerült neki. Elmosolyodott és odalépett a fiúhoz.
- Hozhatok még valamit?
- Igen...vagyis ne...köszönöm, nem.
A fiú nyaralásra szánt pénze kevés volt, és nem akart még hazamenni. Minek?
Éva egy hete összepakolt és elment.
Az albérletben, ahol harmadéves koruk óta laktak, felgyűlt a mosatlan edény, a szennyes ruha, a hűtőben megsavanyodott a tej, és az egész lakás tele lett Éva hiányával. Azóta nem tudott az ágyon -az ágyukon- aludni, a földre terített takaróra feküdt. Éjszakánként a sötétben próbálta visszaidézni az utoljára lejátszódott jelenetet, hátha magyarázatot talál a nagy "Miért"-re.
Éva csak a vállát vonogatta:
- Hát nyár van. Meg unom is már nagyon az egészet. Az e havi albérleti díj rám eső része rendezve. Viszlát ősszel az egyetemen.
A nappalok rosszabbul teltek. Mintha zsugorodott volna a szoba, a mennyezet is egyre közelebb került, rátört a klausztrofóbia érzése. Fizikai rosszullét kínozta.
Eszébe jutott a Tisza parti kis üdülőfalu, ahová nyaralni járt gyerekkorában a szüleivel. Hirtelen sóvárgás fogta el a régi emlékek keltette érzés után. Összekapkodta a legszükségesebb holmikat, az utolsó pár tiszta zoknit - jaj, Éva! -, és másnap délelőtt már itt ült ebben a kétes tisztaságú presszóban, aminek légypiszkos ablakából, a szürkés függönyön át a szabad strand homokos-füves parkjára lehetett látni.
Fizetett. A pincérnő nem fogadta el a borravalót. Mintha befelé mosolyogna, olyan volt az arca.
- Tudom én, hogy van ez. A fiam is tanul még, sosincs pénze.
A fiú pillanatok alatt leért a strandra. A parton már minden megváltozott gyerekkora óta. Homokozó, söráruda, lángossütő. Még minden zárva volt. Korán volt még a fürdőzéshez, csak néhányan lézengtek a szépen lenyírt gyepen. De a Tisza, a felséges folyó olyan volt, mint régen. Az örökös szeszélyeivel, a kiszámíthatatlan rejtélyeivel Évát juttatta eszébe.
Várakozva merült a vízbe, a hullámok azonnal körbefonták, olyan volt, mint az első szerető simogatása. Félénk, csodálkozó, gyengéd. Hanyatt feküdt a vízen, s ahol a nap megérintette a bőrét, szinte érzéki vágyat érzett. Úgy érezte, csukott szemmel csókolózik a sugarakkal. Igen, itt van az a gyerekkori önfeledt pillanat, csak megsokszorozódva, gazdagabban. Ezt most már nem szabad elengedni, meg kellene ragadni örökre.
Jó úszó volt, határozott mozdulatokkal tolta magát előre a vízben. Már jól bennjárt a folyó közepe táján.
Ha most abbahagyná, nem tempózna tovább... Vajon mi lenne erősebb? Az életösztön vagy a boldog pillanatba merülés öröme?
- Nyaralunk, fiatalember!? Nyaralunk?
Egy horgász ült a szemközti parton, ösztövér, szinte feketére sült, bajszos öreg. A fiú a kiáltás felé fordult.
- Nyaralunk, bátyám.
És erőteljes karcsapásokkal igyekezett ki a folyóból, a túlsó partra.
5940
silberin - 2018. augusztus 12. 16:01:28

Köszönöm Rita a gratulációt. Aranyos vagy.
szeretettel. Kati

5940
silberin - 2018. június 22. 16:26:04

Kedves Maria! Köszönöm, hogy elolvastad, és hogy tetszett, amit írtam. Kati

5555
Maria HS - 2018. június 22. 14:52:30

Örömmel időztem nálad: Maria

5940
silberin - 2018. június 22. 13:41:46

Kedves Róza! Nagyon köszönöm, hogy elolvastad,Rose
Szeretettel: Kati

2135
mami - 2018. június 22. 09:29:17

Kedves Tollforgató!

Jó kis történet ez. Örömmel olvastam.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

547
Frady Endre - 2018. június 04. 15:46:34

#4: Ajjaj, dehogynem, kedves Kati! Amíg meg nem találtam életem párját, addig folyton az egyik reménytelen szerelemből estem a következőbe. Rendszeresen meg voltam buggyanva, de végül mindent túléltem. Smile Smile Smile

5940
silberin - 2018. június 04. 13:30:19

Kedves Frady Endre! Igen. Smile. Egyébként te még sosem voltál megbuggyanva?
Üdv: Kati

547
Frady Endre - 2018. június 04. 12:54:10

Nagy küzdelemben a frissensült örömpörkölt végül legyűrte a megbuggyant melankólát... Smile

5940
silberin - 2018. június 03. 22:27:27

kedves Rita! Köszönöm, hogy elolvastad. Sajnos, előfordul, hogy nem az életösztön az erősebb.
Szeretettel: Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.