Bubrik Zseraldina: Várakozás (2018. június)
Ma délelőtt ültem a rendelőben, vártam a soromra. Teljesen felesleges volt, hisz már nem oda tartozom (ezt is ma tudtam meg...). De mégis úgy érzem, akkor, és pont ott kellett lennem. Első gondolatom az volt, hogy előveszem a könyvemet, és olvasok. Nem tartott sokáig, nem azért mert sokan voltak,és persze hangosak, hanem arra lettem figyelmes, hogy egy idős hölgy/77 éves/ megállt előttem. Felnéztem, remegett az egész teste, és persze a keze is. Nézett, a kezével felém nyújtotta személyi igazolványát, amibe a lányának a telefonszáma volt.
- Bocsánat, Parkinson kóros vagyok. Otthon hagytam a telefonom. Felhívná a lányom, hogy ne idegeskedjen?
- Igen, máris hívom - mondtam megilletődve.
Eltettem a könyvem, elő a telefon, és tárcsáztam. Beszéltem a lányával, mondtam majd később is hívom. Három órát vártunk,és közben beszélgettünk. A könyvem maradt a táskámban, számomra abban a pillanatban, abban az órában más volt a fontos. Fél tizenkettőkor bement, majd utána én következtem. Mondtam üljön le, majd a veje jön érte. Amikor én végeztem, szegénykém még mindig ott ült. Oda menetem hozzá, mondtam nem sietek, megvárom amíg elmegy. Fél órát még vártunk, közben elővette pénztárcáját, és a remegő kezével elkezdte kivenni a pénzt. Mondtam neki, tegye el. Számolta tovább, majd felém nyújtotta.
- Kérem tegye el. Majd ha legközelebb találkozunk, akkor meghív egy kávéra - befejeztem mondatom, majd a remegő kezét próbáltam a pénztárcája felé tenni.
- De ha nem fogunk legközelebb találkozni? -kérdezte szomorú szemmel.
- Majd ha otthon issza a kávéját, gondoljon rám.
Nemsokára megjött a veje,és elindultak a lift felé. Elköszöntem, integettem, és odamentem a kávégéphez. Míg ittam a forró kávét, folyton ő járt a fejemben.

2017.05.05.
1867
Zseraldina19 - 2018. június 13. 08:54:09

Kedves Margó!
Köszönöm a kedves szavakat!
Zsera

5162
feketenedr - 2018. június 13. 06:19:13

Kedves Zsera!

Meghatóan kedves történetedet szeretettel olvastam. Tavaly én is együtt voltam a kórházban egy ilyen beteggel és láttam, hogy mennyire segítségre szorulnak. Gratulálok Neked.Heart

Szívélyes üdvözletem: Margó

1867
Zseraldina19 - 2018. június 03. 08:30:07

Köszönöm szépen Anikó!
Puszi! Zsera

5810
Zsani17 - 2018. június 02. 17:53:36

Nagyon szép. Én ilyen betegekkel dolgozom, tudom, hogy milyen kiszolgáltatottak, és mennyire jólesik nekik a segítség. Gratulálok!
Heart Anikó

1867
Zseraldina19 - 2018. június 01. 21:06:50

Kedves Rita!
Köszönöm a kedves szavakat!
Zsera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.