Szilasi Katalin: Balatoni kikötő: Negyedik történet (2018. július)
A kikötő nem volt messze, 5-6 perc gyalog a nagyanyja házától. A kis utcát, amelyen végig kellett mennie, hogy a partra érjen, szépen gondozott virágágyások, ápolt gyümölcsfák szegélyezték. Az itt lakók igencsak adtak a külcsínre, hisz jórészt vendéglátásból éltek. Szobákat adtak ki, ahogy az ő nagyanyja is, míg fiatalabb volt. Most már csak a gyerekek-unokák töltötték meg nyaranta a házat.
Gábor ezt a kora nyári időt kedvelte legjobban, és ezeket a reggeli órákat, amikor szinte senki sincs a parton, a kikötő is csendes. Most is csak néhány katamarán meg egy puccos jacht ringatózott egykedvűen a vízen.
A tó ilyenkor még tiszta, mint az érintetlen fiatal lányok. Tartózkodó, de azért hívogató is egyben.
- Kacérkodik a szépségem - mosolyodott el a fiú.
Órákig el tudná nézni, el tudná hallgatni, ahogy a köveken loccsannak a fehér tarajú hullámok.
- Jó korán kelt, fiatalember. Tán nem tudott aludni?
Egy munkásforma férfi állt meg a móló bejáratánál.
- Jó reggelt.
- Az a. Nekem jó. De magának meg azt ajánlom, hogy álljon innét odább.
- Miért? Útban vagyok talán?
- Ez magánterület, tudja-e?
- Ez itt? Mióta?
- Tél óta. Oszt a tulaj nem kedveli az idegent.
- Mert ki a tulajdonos?
- Tudja a jófene. Valami főmufti rokona.
- Hát a Balaton már nem mindenkié?
- A víz, az igen, a part meg a kikötő nem. Megvették. Engem meg felfogadtak, hogy tartsam rendben a környéket. De jönnek mindjárt az erős fiúk, azok nem sokat magyarázgatnak itt magának.
Gábor nem tudta, mire vélje ezt az egészet. Húszéves lesz, és mióta az eszét tudja, minden nyáron itt nyaralt. Kicsi korában a szüleivel, később már egyedül jött le Pestről a nagyanyjához. A nagyanyja itt született, a dédszülők is meg azoknak a szülei is. Úgy jártak ki ide a kikötőbe, mint mások a parkba a padon ücsörögni, vagy mint a gyerekek a játszótérre.
A nagyapja, amíg élt, itt horgászott, itt tanítgatta a fiúunokákat, hogy kell a horogra felrakni a gilisztát.
És most idejött valaki, akinek megtetszett itt, megvette, és ettől kezdve már ők, az őslakók lettek idegenek.
Kezdte magát nagyon furcsán érezni. Mintha a talpa alól húztak volna ki egy kis darab földet. Lehet, hogy az itthon már nem is az otthon, az ő otthona? A bizonytalanság érzése egyre erősödött benne. Vajon, ami itt történt, az bárhol bármikor megtörténhet?
Elment a kedve a nyaralástól, az egész nyártól. Csomagol, holnap hazamegy Pestre. Haza? Keserűen elmosolyodott. Vajon lesz-e még olyan, hogy haza?
Búcsúzóul még egyszer visszanézett az ő szerelmetes nagy tavára. Úgy érezte magát, mint Hemingway öreg halásza, akinek a nagy halából éppen kiharapott egy darabot a cápa.
5940
silberin - 2018. szeptember 23. 15:03:03

Kedves Kata!

Köszönöm, hogy elolvastad. Örülök, hogy te is így gondolod.

Üdv: Kati

5772
Kata1984 - 2018. szeptember 23. 09:38:45

Kedves Katalin!

Ez az elszomorító magyar valóság! Szépen megírtad! Lassan az ember azt sem tudja, mit jelent a haza szó. Sad

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

5940
silberin - 2018. augusztus 23. 12:22:24

Kedves Rita!

Egyetértek. Csak bánt egyes emberek gátlástalan kapzsisága. Akár magyar, akár nem.
Üdv: Kati

5940
silberin - 2018. augusztus 22. 22:21:36

Köszönöm Rita a gratulációt és hogy elolvastad a novellát. Szeretem a Balatont gyerekkorom óta, de meg sem fordult a fejemben, hogy kisajátítsak belőle egy arasznyit is.
Szeretettel: Kati

5940
silberin - 2018. augusztus 02. 18:25:10

Kedves Róza! Köszönöm, hogy elolvastad. Valóban nagyon szeretem a Balatont, kár, hogy messze lakom tőle.

Üdv: Kati

2135
mami - 2018. augusztus 02. 15:53:15

Kedves Kati!

Alkotásod igazi korrajz. Kisüt minden sorából a Balaton iránti nagy szeretetted.
Gratulálok! HeartHeartHeart

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

5940
silberin - 2018. július 03. 22:34:50

Kedves Tibor! Köszönöm, hogy elolvastad, amit írtam. A haza mindenkié. Vagy nem?
Üdv: Kati

2603
orkutya - 2018. július 03. 19:42:12

Ez a mai magyar valóság! Ha az embernek van elég pénze, mindent megvehet, mindent kisajátíthat. És ez így nincs jól!!! A magyar tengert, annak megközelítését, és annak használatát meg kellene hagyni a népnek. De ez már tiszta politika, s a politikusokról rosszat, vagy semmit! Gratula az íráshoz! Tibor Cool

5940
silberin - 2018. július 03. 15:56:41

Kedves Kata! Mit is kezdene magával az ember, ha minden tökéletes lenne. Valószínűleg elpuhulna, szellemileg, testileg elsatnyulna. Persze azért jó lenne, ha a jobbat akarásnak néha kézzel fogható eredménye is lenne.Wink

4204
pathfinder - 2018. július 03. 12:43:31

Kedves Tollforgató!

Kis magyar valóság. Érdekes volt az előzővel alkotott kontrasztja az írásodnak. Ebből se az a világ, se ez nem tökéletes. És az ember valahogy mindig akkor értékeli a szépet és a jót, amikor az talán végleg elveszett...

A történetedet szépen megírtad, szeretettel gratulálok hozzá!
Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.