Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.11.21. 13:11
Jedyke kedves ! Sok szeretettel ! Smile

2018.11.21. 12:35
Silberin, Neked is köszönet❤

2018.11.21. 12:34
Köszönöm szépen a gratulációt Babuka és Zseraldina❤&#
10084;❤

2018.11.21. 12:32
Minden nyertesnek gratulálok!

2018.11.21. 12:32
Sziasztok! Mindenkinek olyan boldog napot kívánok, mint most az enyém! Véletlenül vettem észre, hogy szeptemberben zsűrinyertes lettem! Nagyon ör... Bővebben

2018.11.21. 12:24
Kellemes napot kivánok szeretettel Mindenkinek ! Heart

2018.11.20. 22:51
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.11.20. 22:23
Gratulálok a nyerteseknek! Rose

2018.11.20. 19:37
Köszönöm babumargareta! Rose

2018.11.20. 17:58
Szép estét kívánok mindenkinek! HeartMiklós

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: varadics
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Tasnádi Rita: Hivatali visszaélés
Emlékszem arra a napra...a behívó a meghallgatásra neki szólt, pedig a jognyilatkozatot saját ügyemben nekem kellett volna tennem. A neki címzett levelet felbontva csodálkoztam is, hogy én miért nem vagyok beidézve. Félve, rettegve úgy éreztem, mégis ott leszek. Ott ültem a hivatal folyosóján, anyám sehol, velem szemben egy fiatal férfi ült izgatottan, nem tudtam, ki ő, engem nézett, mintha kedves lett volna, vagy talán megértő, nem tudatosan, de reménykedtem, hogy jóra fordul minden. Ekkor az iktatós jött felém, karjait kicsit széttárva, keményen rámszólt:
"-Magát nem hívtuk be, menjen haza!"
A fiatal férfi kajánul elmosolyodott, láthatóan rájött a szituáció lényegére, fészkelődni kezdett, izgatottan a tárgyaló felé nézett, igen, ő volt a független ügyvéd, aki meghallgatja anyámat. Felálltam, azt tudtam csak halkan mondani, jó, és semmi mást. Nem voltam biztos abban, akkor még, hogy nekem kellett volna ott lennem, anyámnak semmi keresni valója nem lett volna ott, talán a mély lelki szenvedések, súlyos félelmeim, szorongásaim miatt, a helyzetet tisztán nem fogtam fel.
Nem tudom hogyan jöttem haza, azt hiszem akkor is sírva, mint minden alkalommal, ha a hivatalban jártam, már a buszmegállóban kezdődött, a buszon is és hazáig görcsös sírás volt rajtam. Legsúlyosabb ilyen görcsre visszaemlékezve nem is tudom, hogyan éltem túl azt az évet, itthon már nagyon rosszul voltam, megálltam a szoba közepén, karomat szorítva derekamhoz, és folytott hangon mint a kimalacok, sírtam, és ott álltam, le sem vetköztem, két óráig mozdulatlanul álltam, anyám akkor valóban megijedt...
Ma már tudom, mindez a hivatali visszaélés egyik lépése volt aznap, ügyemben nekem kellett volna elmondanom, miért indítottam el, és mindent, anyám bántásait, tetteit, szavait. És őt hívta be az én ügyintézőm helyettem. Az azóta eltelt három évben szinte minden nap eszembe jutnak az események, és még mindig nehéz felfognom, megértenem, hogy a hivatalban is emberek dolgoznak, ugyanolyan emberek, mint én, vagy bárki más, az utasok a villamoson, a közértes, a portás, az orvos, a redőr, az autókat vezető és az utakon szaladgáló embertársaim. Érzem, hogy igazán, teljességében sosem fogom megérteni.
A lelki tusán talán már túl vagyok, ritkábban jönnek az emlékek, és ha fel is törnek, már nem órákig tart, csak pár percig gondolkodom, és a napokban először határoztam el, hogy nem kell az eseményekre gondolnom, rossz az nekem, ez már a múlt, és a jelen, ami fontos, csodálkoztam is, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe, de azt hiszem, kellett három év, míg magamtól rájövök arra, hogy magam mögött kell hagynom súlyos múltamat. És ha átgondolom, mélyebben, akkor ez ötvenegy év múltra vonatkozik, nemcsak a hároméve történtekre. A szenvedés ötvenegy évére.
Elképzelem, ez az ügyintéző, vagy akár az ügyvéd, de az iktatós, de főleg maga a hivatal vezető és a helyettese akkor és azóta is, hosszú, pihentető alvás után reggel frissen, boldogan ébred, köszön gyermekeinek, férjének, zuhanyozik, meg minden, fszáll a buszra, vagy autóba ül, nyugodtan nézegeti az utakat, házakat, kedélyesen rámosolyog az emberekre, belép a hivatal kapuján, szépen, csinosan, nőiesen, a harmadikra érve szobája felé indul, már fűtik aznapi feladatai. Ezek az emberek is voltak gyermekek, jártak iskolába, van apjuk, anyjuk, nagyijuk, van lelki életük, vannak gondolataik, világnézetük, fejükben rengeteg jogi ismeret, ott ülnek nap mint nap a hivatalbsn, szorgalmasan írják a határozatokat, hó eljén büszkén felveszik fizetésüket, kifizetik számláikat, sorban állnak a közértben, a gyereküket megfürdetik, oktatják, nevetgélnek, panaszkodnak, egészségesen nyugodtak, vagy a hiradót nézve bosszankodnak.
A hivatali visszaélés bűncselekmény, egytől három évig terjedő szabadságvesztéssel súlytandó.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.