Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 21:59
mama a szerző profiljánál közvetlenül tudsz neki levelet írni.

2019.07.18. 20:47
Kedves H. Gábor Erzsébet! Szeretnék a "Berkenyeágon kismadár" tündéri gyermek verses kötetéből rendelni egy példányt. Mi a teendőm? Üdvözlette... Bővebben

2019.07.18. 18:35
Felhívom a kedves szerzőtársak figyelmét (főleg az újabbakét), hogy személyemben, a versek prózák alatti véleményekre legtöbb esetben bővebben reag... Bővebben

2019.07.18. 17:31
Kellemes estét az értékes alkotások között. Szeretettel. Éva

2019.07.18. 16:21
Kellemes délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 9
» Online tagok: 1
kevelinkiss
Pataki Anett: A Lovag: Negyedik történet (2018. augusztus)
Egy lovag születése

Ottó az interneten bukkant a hirdetésre. Egy nevenincs hírportál kitekintése volt a nagyvilágba. Nagyvilág - a szomszédos Szlovénia. A hír arról szólt, hogy egy aprócska szlovén falu a hajdanán mérsékelten híres, ám még álló kőváruk jelenkori romjait árulja. A befolyt összeget a lakók támogatására és a falu fejlesztésére fordítanák. A legtöbb ember ezt olvasva kacagna egyet, és már lapozna is következő semmitmondó hírre. Ottót azonban valami megragadta ebben a történetben; leginkább talán a várrom maga. Rákeresett a településre, és hamarosan a kezében volt minden információ.
Nem volt sok pénze. Egyszerű irodai munkát végzett, de családi ügyeskedés révén fiatalon szert tett egy belvárosi lakásra. Talán, ha azt eladná… de megéri-e a cirkós kétszobát egy huzatos kőhalmazra váltani? Egy időre letett a dologról, de elfelejteni nem tudta. Tavasszal újra foglalkoztatni kezdte a dolog. Egy hétvégén beült a lepukkant Opel Astrába és meg sem állt Szlovéniáig. Felkereste a falut, és váltott pár szót az egyetlen helyivel, aki beszélt angolul. Azt mondták, nem jelentkezett a hirdetésre senki, és ők is inkább csak viccnek szánták, nem vártak komoly érdeklődőket.
- És bérelni lehetne? - kérdezte Ottó.
A falubeliek összenéztek, tanácskoztak egy kicsit, aztán vállat vontak és rábólintottak. Úgyse fizetne a kőhalomért senki. Még a Műemlékvédelem sem volt hajlandó az oltalma alá venni.
Ottó izgatottan tért haza. Mire elérkezett a nyár, a bérleti szerződések már sima papírra nyomtatva, és friss tintával aláírva lapultak egy fiókban. Az is, amit a szlovén faluval kötött, és az, amivel a saját lakását adta bérbe. A bevételből fizeti majd a várat.
Júniusban költözött be, egy rövid hőséget követő esős időszakban. Az egyetlen helységben húzta meg magát, aminek megvolt a teteje. Biztos, ami biztos, a romokat felmérették előtte; nem volt omlásveszély. Csak a legszükségesebbeket hozta magával. Egy matracot, néhány ruhát, egy asztalt és egy széket. A hiányzó nyílászárókat a falubeliek deszkákkal és farostlemezekkel pótolták neki.
Ahogy egy éjszaka ott feküdt a döngölt padlón, beszívta a nyári lucsokszagot, és a messziről jövő sakálvonyítást hallgatta, arra gondolt, a legtöbb ember most azonnal hazaindulna. Sőt, a legtöbb ember el sem merészkedett volna idáig. Nem zavarta sem a puritán környezet, sem az őt körülfogó, vad természet. Nem tartozott a legtöbb ember közé, és ez mosolyt csalt az arcára.
A lelke többre vágyott az aktatologatásnál, fénymásolásnál és számlázásnál. Valami olyat akart tenni, amivel nyomot hagy a világban, de legalább néhány emberi életben és emlékezetben. Dologtalan lovagnak áll, várúrnak, aki elé még nem gördült oda élete feladata. Egy egyszerű kappadókiai György, aki még nem találkozott a sárkánnyal. Egy még meg nem énekelt Roland. A legendák nem csupán úgy keletkeznek, hogy valakivel történik valami. Ahhoz tenni is kell. Amikor évtizedek, évszázadok múltán majd őt éneklik meg, nem Kovács Ottó, adminisztrációs munkatársként hivatkoznak majd rá, hanem mint Ottó lovagra, aki abban a mesés szlovén erdőben élte béréletét. Annyiban biztos volt, hogy nem lesz rest; lesi majd az alkalmat, a helyet és az időt, a feladatot - ő már készen áll, és vár.
4204
pathfinder - 2018. augusztus 16. 13:13:03

Kedves Tollforgató!

Szeretettel gratulálok az írásodhoz! Örülök, hogy Ottó lovag az álmait követte, és kívánom, hogy ne bánja meg a dolgot! Smile

Szeretettel:
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.