Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.23. 23:04
A mai feltöltés befejeződött Jó éjszakát mindenkinek! Smile

2019.05.23. 23:03
József, a nyomtatott magazin negyedévente jelenik meg, nem havonta. Minden évben március, június, szeptember és december hónapokban.

2019.05.23. 22:09
Jó éjszakát.

2019.05.23. 21:57
Szép álmokat kívánok szeretettel! Heart

2019.05.23. 19:49
Kedves Józsi! Még nem kaptam meg a Holnap magazin áprilisi számát. Tudsz esetleg valamit róla? Köszönöm!

2019.05.23. 18:42
Kedves Józsi-Főszerkesztő
! A két könyvet megkaptam postával, köszönöm szèpen! Rita

2019.05.23. 17:09
Kellemes délutánt és szép estét mindenkinek. Smile

2019.05.23. 15:23
Kedves Józsi! Megkaptam a könyvet, köszönöm. Smile

2019.05.23. 14:12
Kellemes napot kívánok az esô ellenére! In Love

2019.05.23. 09:34
Kedves József! Köszönöm a tájékoztatást! Üdvözlettel: Kriszta

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Suba Patríciai: A lovag: Tizedik történet (2018. augusztus)
A főtéren gyönyörű kétszintes kastély állt. Hatalmas kertje kerítéssel volt elkerítve. A rácsokon át látni lehetett a bent sorakozó gyümölcsfákat és a különleges színekben pompázó növényeket. A kerti tavacskát, melyben aranyhalak úszkáltak eltakarta a formára vágott sövény, ahogy az istállót is, melyben pompás lovak várakoztak. A polgármester lakott itt tizenhat éves lányával. Mióta felesége meghalt, nem érdekelte semmi más, csak a mulatságok és a vagyon. A falu népéről nem gondoskodott megfelelően, de ezt senki nem merte neki megmondani, hisz mindenki élete tőle függött. Aki dúskált a javakban, számíthatott bőkezűségére, ám akinek semmije nem volt, az még a küszöböt sem léphette át. Lánya egyre elkeseredettebben figyelte, hogy a régen oly jó szívű ember, mint válik gonosz szörnyeteggé. Tehetetlenül nézte, miként omlik össze a régen boldogságtól ragyogó élet a falakon kívül. A kastély mellett díszes házak sorakoztak, ám ahogy az ember a házak mögé ért, elhanyagolt kunyhókat talált egymás mellett. Az utcákon gyerekek játszottak szakadt ruhában, soványan. Itt éltek a szegények, kiknek nem jutott föld, pompa és sokszor élelem is alig. Szerény bérért dolgoztak az uraságoknak. Kilátástalan volt az életük. Esténként behúzódtak a kunyhóikba. Gyertyafény mellett történeteket meséltek gyerekeiknek, hogy eltereljék figyelmüket az éhségről. Nem reméltek már csodát, mégis megtörtént.
Észrevétlenül olvadt bele életükbe a fekete lovas, aki hetente egyszer élelmet és némi aranyat osztott szét közöttük. Nem tudták ki az, hisz egy kendő volt az arca előtt. Néhány fekete tincs kiszabadult csuklyája alól, smaragdzöld szeme ragyogott. Izmos szén színű kancáján lovagolt a faluba, és miután szétosztotta ajándékait ellovagolt az éjszakába. Titok övezte kilétét és senki nem beszélt róla. Vigyázva őrizték létezését.
Egy tavaszi éjszakán, mikor a csillagok aranyfényben tündököltek és a telihold szinte nappali fényt varázsolt a földre, megtörtént a baj. Katonák rontottak a fekete lovasra. A ló felágaskodott és sebes vágtába fogott. Hiába volt gyors, puskalövés dörrent és a lovas lefordult lováról. A falusiak magukra maradtak, még a hold is elbújt egy felhő mögé. Siratták jótevőjüket. Tudták, hogy életét áldozta miattuk. Teltek a hetek és a lovas nem jött többet. Nem csökkent az emberek bánata, féltek nehogy a polgármester rajtuk is bosszút álljon. Ám olyasmi történt, amit álmukban se gondoltak volna. Katonák érkeztek és a kastély ajándékait hozták. Élelmet, építőanyagot, szerszámokat és még sok mindent, amivel könnyebb lett a parasztok élete. Az istállókat lovakkal és tehenekkel töltötték meg. Kakaskukorékolástól zengett a környék. Bérüket megemelték, így már nem kellett éhezniük, tudták kis földjeiket művelni. A házak megszépültek és megerősödtek. Az egész vidék újra megtelt kacagással. Az asszonyok sokszor felidézték a lovas fekete tincseit és smaragdzöld szemét. Biztosak voltak benne, hogy neki köszönhetik mostani szerencséjüket. Kis oltárt emeltek emlékére és hitték, hogy életben van. Mindennap várták visszatértét, hogy köszönetet mondhassanak neki.
A kastély kapui is megnyíltak. Bárki mehetett, akinek panasza volt, mindenkit szívesen láttak. A polgármester minden hónap első vasárnapján végig kocsikázott a vidéken. A városban éljenzések közepette vonult ki, mellette lánya ült, aki eddig még soha nem kísérte el az apját. Az emberek kunyhóik előtt tiszteletük jeléül lehajtott fejjel álltak, amíg a hintó el nem tűnt. Nem láthatták, hogy a polgármester lánya kitekintett az ablakon. Fekete haján megcsillant a napfény, smaragdzöld szemeiben szeretet ült.

5774
Patree - 2018. augusztus 29. 20:46:35

Köszönöm a hozzászólásokat! Sehol nincs írva, hogy a lovas meghalt, csupán az, hogy leesett, ezért is reménykedtek, hogy még láthatják. Rose

4204
pathfinder - 2018. augusztus 16. 13:18:35

Kedves Tollforgató!

Többször is elolvastam, mert maradtak kérdéseim a végére. Az anya vagy a leánya lehetett vajon a titokzatos lovag? Vagy egyikük sem? Talán a leány, de nem egészen egyértelmű nekem a rávezetés. De maga a történet nagyon is tetszik, ötletes, emberi és szeretetreméltó!

Szeretettel gratulálok hozzá!
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.