Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.12.12. 14:35
RoseIsten éltesse a Gabriellákat!

2018.12.12. 12:52
Kellemes ,szép napot kivánok szeretettel ! Heart

2018.12.12. 07:09
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.12.11. 22:33
Jó éjt mindenkinek! Smile

2018.12.11. 21:50
Jó éjt.

2018.12.11. 21:46
Köszönöm a választ, József!

2018.12.11. 21:18
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.12.11. 20:46
Szép álmokat kívánok szeretettel ! Heart

2018.12.11. 18:45
Szép estét, jó pihenést kívánok minden HM-tagnak! Tibor Cool

2018.12.11. 15:50
Kellemes délutánt mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Pepe0617
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Vályi András: LEHORGASZTOTT FEJJEL (1. rész)
Pali ment az utcán gondolkodva, töprengve. Úgy ballagott, ahogy mindig is szokott, lehajtott fejjel, maga elé nézve. Körülötte a járókelők jókedvűen belemosolyogtak a napfénybe, mely az utca tócsáiból - néhány órája még esett - vakítóan tükröződött vissza. Ez azonban cseppet sem zavarta a fiú gondolatait. "Az élet hasonlít az olyan barlangvasúthoz, melyet csak egyszer utazunk végig. Nem lehet tudni, mikor mi bukkan fel. Fények és árnyak, képek és alakok, csend és hangok játéka az egész. Fészkelődhetünk, játszhatjuk az irányító szerepét, de a kocsi arra visz, amerre a sín kanyarog. S miután végig robogtuk a pályát, megismertük az elénk kerülő összes figurát, elhitettük magunkkal, hogy ez így volt jó, sehogy másképp, kilökődünk az utolsó ajtón, és az utazásnak vége."
Észre sem vette, hogy közben megállt, s nekitámaszkodott egy vaskerítésnek. Bentről kutya ugatott, de mit sem törődött vele. Merengett a lét "nagy" kérdésein, az uti célját már el is felejtette.
- Csak nem alszol álltodban,Pali fiam? - morgott rá egy hang. A fiú úgy nézett az emberre, mint a hirtelen ébredő, akinek az alvás iránti vágya még nem oszlott el.
- Maga az, Imre bátyám? - eszmélt fel, miután gondolatai másodlagossá váltak.
- Én hát, öcsém, nem is a kalocsai érsek. Szeretnék beszélni veled.
- Na?!
- Ne itt,menjünk hozzám! Vilma nénéd most nincs otthon, nyugodtan tudunk beszélgetni. Éppen hozzátok igyekeztem, de így jobb, hogy találkoztunk.
"Négyszemközt valamilyen nagyon fontos, titkos, intim, vagy bűnös dolgot szoktak megtárgyalni." - futott át Pali agyán. Kezdett kíváncsi lenni.
Szótlanul mentek egymás mellett. A fiú néha rápillantott az öregre, figyelve, hogy nagybátyja milyen eltökélten halad. kemény ábrázattal, semmit sem törődve az utca csábításaival. Pedig volt bőven : plakátok, kirakatok, fényes presszók, színes újságok. Csak akkor nézett az unokaöccsére, mikor a ház elé értek.
- Látod, már itt is vagyunk.
Kinyitotta a kaput, mely nyikorogva tárult, és előreengedte a fiatalembert.A kinti világosság után a lépcsőház sötétnek tűnt. Szerencsére az öregember a földszinten lakott, így nem kellett emeletet járni. hamar beértek a lakásba, mely tele volt régi bútorokkal, tükrökkel, könyvekkel, képekkel. A menyezetre viszont modern lámpát szereltek, ami első látásra nem illett az összképbe.. Szóvá akarta ezt tenni Pali, de Imre bácsi megelőzve őt, rákérdezett:
- Mit iszol? Van sör ,bor, pálinka. Vagy inkább üdítőt?
- Üdítő, az jó lesz. Ez a lámpa...
- Málna, narancs, vagy szamóca?
- Mindegy.
- Ezt szeretem, hogy nem vagy válogatós. Én sört iszom. Máris hozom.
Egyedül maradva a fiú alaposabban körülnézett. Ahogy szemügyre vette a szoba minden egyes pontját, a szőnyegtől az utolsó berendezési darabig, mintha már nem is tűnt volna olyan kirívónak a lámpa. Új vonalai inkább érdekesnek hatottak a régiségek között. Azon is eltöprengett, hogy járt-e már itt. nem emlékezett rá. Gondolataiból az öregúr hangja zökkentette ki.
- Ezzel a csibész Tónival megbeszéltem, hogy idejön,s együtt megyünk hozzátok. Nem tudom, hol tekereg!
- Miért kellene idejönnie?
- Majd megtudod,hékás! Na, egészségünkre!
Töltöttek,ittak.
Bár a fiú Imre unokaöccse volt, mégsem ismerte, nem tudta, milyen ember a nagybátyja, Alig találkoztak.
Mikor Bokros Imre, hajdani postai kézbesítő az aranykorát élte, csavargott, dolgozott, vagy a nőket hajkurászta. Mire testvérének fia született, Imre kissé megállapodva más városba költözött. Megnősült, de gyereke nem született. Nem is nagyon vágyott rá.
Néhány évvel ezelőtt, hogy Imre elérte a hatodik X-et, visszaköltözött szülővárosába. Felkereste édesanyját és unokaöccsét, akik együtt laktak. Így tudta meg, hogy Pali szakmát szerzett, szabó lett. Aztán megint nem találkoztak sokáig. Időnként Imre telefonált az anyjának, köszöntötte az ünnepein, de ennyi volt az egész. Jobbára az anya ment a fiához, ha látni akarta, amíg tudott. Vilma, Imre felesége, valamivel jobban törekedett a kapcsolattartásra anyósával, többször meglátogatta.
Közben Pali ügyes kezű mesterember lett, aki nőknek és férfiaknak egyaránt varrt. Még alig hagyta el a harminckettedik életévét, de már elismert szabómester, akivel szívesen készíttetnek ruhát. Iparengedélyt nem váltott ki, inkább elszegődött Zsámbékhy László úr vállalkozásához. Néha-néha otthon is dolgozott, ha ideje engedte. A tulaj elhalmozta munkával, amit időre el is végzett. Minőségi darabjait, megbízhatóságát megbecsülték. Jól keresett.
Megtudva Pali jelenlegi helyzetét, Imre bácsiban felébredt a rokoni érzés és terveket szőtt a fiúval kapcsolatban.
4302
Fedak Anita - 2018. augusztus 10. 17:11:52

Kedves András!
Kíváncsian várom a folytatást. Már a cím is figyelemfelkeltő és ahogy elolvastam a bevezető részt, izgalmas lesz majd a folytatás is.
Barátsággal: Anita

2135
mami - 2018. augusztus 03. 07:30:45

Érdekfeszítő!

Várom a folytatást!!!!!

Jártó Róza /mami/

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.