Auerbachné Tóth Katalin: Feladó: Török Péter
- Anyu...?
- Igen kicsim? - fordult a 30-as évei végén járó, teltkarcsú, de szemrevaló nő a gyermek felé.
- Szeretnék kérdezni valamit tőled...
- Hú, ez komolyan hangzik! - ült le az anyuka a kanapéra, maga mellett helyet mutatva a fiúnak. A házimunka várhat, ha bármelyik gyerek akar valamit. A mosatlan úgysem szalad el...
- Hááát... - kucorodott a 10 év körüli kisfiú az édesanyja mellé. Szőkésbarna haj, kék szemek, még a fogváltás időszaka miatt kicsit csálé fogak, de mérhetetlen bizalom a szemekben.
- Ki vele, kis katonám! - a gyerek még mindig szeretett katonásat játszani a testvéreivel, ezért az anyja időnként viccesen így szólította, amit ő szeretett. Most is egy mosollyal fogadta a kedvenc becenevét.
- Az osztálytársaim tették szóvá, mikor múltkor apuval jöttetek értem... Nekem eddig fel sem tűnt... - hallgatott el a gyerek.
- No, ki vele! - simogatta meg a szőkésbarna fürtöket a nő.

A gyermek nagy levegőt vett, aztán gyorsan kibökte, talán nehogy meggondolhassa magát?

- Miért hív téged apa néha Péternek, ha a te neved Petra?

Az édesanya egy nagyot nevetett, miközben magához ölelte legidősebb gyermekét.

- Hát ez volt, ami nyugtalanított? Édesem! Ennek nagyon egyszerű magyarázata van.
- Elmondod? - nézett végre az édesanyjára a fiú. Már túl volt a nehezén, anya nem lett mérges a kérdésért, így már felszabadultan várhatta a választ.
- Hát persze! Annak idején, amikor apa meg én fiatalok voltunk, még volt sorkatonai szolgálat. Ez azt jelentette, hogy a fiatal férfiaknak be kellett vonulniuk a hadseregbe, ahol apa idejében 9 hónapnyi kötelező szolgálatot kellett teljesíteniük. A katonák nem csak lövöldöznek meg masíroznak ám! Sok minden más dolgot is megtanultak. Ha jobban meggondolom, legfőképpen talán életrevalóságot. Ezért szokott néha viccesen Péternek hívni... Abban a laktanyában, ahol ő állomásozott, szerették piszkálni a sorkatonákat. Például ha valaki nem tartotta be a takarodót, vagy az eltávról később ért vissza, egy hétig neki kellett a mellékhelyiségeket takarítania. De azt sem szerették, ha a kiskatonák lányoktól kaptak levelet, és ilyenkor extra feladatok csináltattak a kiskatonákkal, például plusz fekvőtámaszokat, több gyakorlatot az alaki gyakorlatokon, és így tovább.
- Azt hogy ellenőrizték? - értetlenkedett a számítógépek korában felcseperedő fiúcska.
- Akkor még nem e-mail volt, drágám, hanem papírra írt levél, borítékban, postán feladva. - magyarázta az édesanya türelmesen aztán folytatta a megkezdett gondolatmenetét: - Így aztán a fiúk bent hamar rászoktak, hogy megkérték a barátnőiket, már akinek volt, de még az édesanyjukat is, hogy ne a saját nevükön küldjenek levelet nekik. Nagymamád mindig a nagypapa nevét írta a borítékra feladónak. Nekem mindig is tetszett a Péter név, és ez ráadásul a női Petra név férfi párja. Ezért találtam ki, hogy nem a saját nevemet, a Török Petrát írtam feladónak, hanem kicserélve a keresztnevemet, "Török Péter"-t. Egy idő után viszont rájöttek erre a turpisságra katonáék is, így néha véletlenszerűen kinyitottak néhány borítékot is. De apádat soha nem csípték el, pedig őneki is több levelét felbontották. Nagymamád mindig "fiam"-nak szólította benne apádat, de hát azt az apja is megteheti. Én pedig a levelet is mindig "Peti"-ként írtam alá, bár máshol soha nem használtam a Petra ilyen becézését... Nos, ezért hív apa néha Péternek.
- Ez olyan aranyos! Majd nekem is lesz barátnőm, és akkor majd én is adok neki egy külön becenevet!
- Jól van, kis katonám, tégy úgy!
- Köszi, anyu! - és a kisfiú már boldogan robogott is el, hogy a dolga után nézzen.

Az anyuka mosolyogva megcsóválta a fejét, aztán elindult vissza a konyhába. Mert persze a mosatlan edény naná, hogy megvárta...
4204
pathfinder - 2018. szeptember 07. 14:52:17

Kedves Babu!

Igen, a gyerekek sokszor azt hallják meg, amit mi felnőttek nem akarjuk, hogy meghallják. Bezzeg amit nekik mondunk... Wink Meg aztán ők sokszor egészen másképpen is következtetnek. Amit nem bánok, mert kifejezetten érdekes megfigyelni, hogy mennyire más egy gyerek még, mint egy betanult sémákkal "üzemelő" felnőtt.

Köszönöm hogy itt jártál, szeretettel:
Kata Heart

5548
babumargareta - 2018. augusztus 30. 19:19:38

Nagyon tetszett a történeted kedves Kata !
Hogy mire kiváncsiak a kis lurkók ,érdekes !
Semmi sem kerüli el szemüket ,fülüket ,figyelnek mindent, ami Apa Anya között zajlik !
Gratulálok szeretettel ....BabuHeart

4204
pathfinder - 2018. augusztus 29. 15:41:59

Kedves Maria!

Köszönöm szépen kedves szavaidat! Smile

Szeretettel:
Kata Heart

5555
Maria HS - 2018. augusztus 29. 13:40:23

Kata kedves történetedet, jó volt olvasni: Maria

4204
pathfinder - 2018. augusztus 29. 13:33:23

Kedves Rita!

Igen, a gyerekeket minden érdekli, és annyira édesek, ha valamit nem értenek meg, a viselkedésükön annyira látni! Én hétvégén a "másod-unokatestvér" fogalmát hiába magyaráztam... De majd megértik, lehet hogy nálam volt a hiba a magyarázatban Smile

Köszönöm szépen a kedves szavaidat és hogy itt jártál!

Szeretettel:
Kata Heart

4204
pathfinder - 2018. augusztus 29. 13:31:22

Kedves Viola!

Hát, én is megijednék, ha a 9 évesem már most "arról" kérdezősködne. Wink Bár, szerintem most már lassan itt lesz az ideje, mondjuk a lányok még nem érdeklik, csak a játék... De az eddigi 9 év is gyorsan eltelt Smile
Köszönöm szépen a kedves szavaidat!

Szeretettel:
Kata Heart

277
farkas viola - 2018. augusztus 28. 05:25:25

Kedves Katalin!
Aranyos történet, jó volt olvasni. Bár az elején még megijedtem: vajon mit fog kérdezni? Talán, azt majd később.
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.