Cinka István: Őszi levelek: Második történet (2018. szeptember)
Zolika és Krisztike még óvodások voltak. Városon laktak. Nyáron elmentek falura nagymamájukhoz.
A nagymamánál lenni mindig nagy élmény, minden unokának jó. Nekik különösen jó volt. Fel mentek a nagymamával a padlásra. Ott volt igazán sok kincs. A nagyapa régi játékai, a nagymama babái is, és még sok kincs. Sokáig el is játszottak vele szépen. Addig a nagymama rakosgatott. A dobozok közül kezébe került egy. Az volt ráírva: őszi levelek.
Leült egy kis székre, mi a padláson volt. Ölébe tette a dobozt. Kivette belőle a lefelső levelet.
"Kedves Marika!"
Így kezdődött a levél. Előjöttek az emlékek. A leveleket férje írta, Amikor megismerkedtek távol laktak egymástól. Ősszel történt az ismerkedés. Marika kiránduláson volt a szüleivel. Még sütött a nap, de a fák lombjai már színessé váltak. Sok piros, sárga. levél volt már a földön is. Az ősz ismertetői. A sok levél nedves volt az esőzés miatt. Még nem száradt fel, mikor az erdő széléhez értek. Marika megcsúszott. Egy fiatalember szaladt oda segíteni.
Köszönöm a segítségét. Szívesen, Idevalósi? -nem dehogy.
Így történt az első szóváltás, aztán Marikáék mentek az erdei úton. Csak annyit vettek észre hogy Marikát egy fiatalember segíti fel, de már a lány ment is utánuk.
Marika apukája szépen mesélt az őszi erdőről. Anyukája a színes levelekből egy csokrot csinált. A nap jól telt a kirándulással. Mikor mentek a vasútra, hogy hazautazzanak, Marika meglátta a fiatalembert, ki felsegítette.
Ő is utazott, mint később kiderült dolgozni ment, éjjeles volt. A vonaton egy helyen ültek le. A szülők is szóba elegyedtek vele. Mikor leszáll elköszönt félénken megkérdezte: - Megadná a címét? Találkozunk még? Marika anyukája természetesen mondta is:
Mondta a falu nevét és azt hogy posta mellet a beszélgetésekből meg kiderült, hogy a lány neve Marik. Nagy volt a csodálkozás, mikor megérkezett az első levél. Régebben még így is megtalálták az embereket. Marikának a posta mellett. Elkezdődött a levelezés, a találkozás. Szerelem lett
A leveleket a mama a padláson őrizgette, Az őszi levelek ezt írta rá. mert ősszel ismerkedtek meg, most vette észre a dobozon szép színes levelek. Ezt már biztos mostanában a férje rajzolta rá. Annyira elmerült gondolataiban, hogy csak annyira jutott kedves Marika, de tudta sok idő ment el, mert unokái már minden játékot kipakolták és éhesek lettek, pedig ebéd után mentek fel a padlásra, mikor lemenetek nagyapó kérdezte is. Hol jártatok? Játszottunk.
Én meg egy őszi erdőben mosolygott a mama. Így mosolyogva készített uzsonnát. . Elment az idő, hisz az óra 5-öt mutatott.
4204
pathfinder - 2018. szeptember 25. 15:39:25

Kedves Tollforgató!

Köszönöm ezt a romantikus történetet, nagyon tetszik! És ilyenkor rácsodálkozom, hogy bizony nem csak "nagy" dolgokról és érzésekről lehet szépet és maradandót írni, hanem bizony "apróságokról" is!

Szeretettel:
Kata

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.