Lázár Éva: Őszi levelek: Ötödik történet (Bevégezve és bevégeztetve) (2018. szeptember)
Zongora hangja hallatszott a távolból. A fa alatt álló alak fölkapta a fejét a dallamra. Fejét az ég fele emelte, miközben a zongora hangjára narancssárga és vörös levelek szállingóztak alá. Száját félmosolyra húzta, és rápillantott az előtte lévő két sírkőre. Csendesen hátatfordított, majd elsétált a fától, miközben a zongora hangját és az őszi leveleket messzire sodorta el a szél.

***

Pontosan egy héttel azelőtt, hogy az a kettő meghalt volna, én nyugodtan szűrcsöltem reggeli kávémat a friss újság mellett. Nem éppen érdekfeszítő reggel, az már biztos.
Na, szóval álmosan ittam éppen a kávémat, mikor legjobb barátom nagy hévvel berontott hozzám. Úgy bevágta az ajtót, hogy a bögrém tartalma a nadrágomon kötött ki. Mint minden reggel, mikor nem tartja természetesnek a csengő használatát. Unott képpel tekintettem rá.
-Most meg mi történt?-kérdeztem. Felmutatta mutató újját, jelezve, hogy épp kifújja magát és utána mindent elmagyaráz. Sóhajtottam egy mélyet, mire barátom belekezdett a történetébe. Hosszú szövegbe kezdett, én meg már a vége fele kezdtem a kávém hiányában elbóbiskolni. Már szinte elaludtam, ám ekkor a történet végét jelezve, fölordított. A hírtelen jött magas hangtól bevágtam a fejemet az asztalba. Miközben a fejemen keletkezett kisebb minivulkánt súroltam, addig ismét belekezdett mondandójába.
-Na, szóval érted? Ha ezt sikerül lefülelnem, akkor minden úgy fog történni, ahogy azt én akartam. Így már a tanács nagy része az én kezemben lesz.-kezdte ismét nagy ujjongások közepette, én meg jó baráthoz hűen az eszméletvesztés esélyét számoltam, ha netán véletlenül találkozna a feje egy székkel. Már épp nyúltam volna a székért, mikor az ajtóm ismét kicsapódott, és belépett rajta a barátom társa, akivel eléggé egy rugóra járt az agyunk, ha arról volt szó, hogyan hallgattassuk el a fecsegő harmadikat.
Az ő érkezésére barátom is elhallgatott, én meg hálát adtam az égnek, hogy végre befogta. Hálám viszont rövid ideig tartott, mivel ő is belekezdett a mesélyébe.
-Ez aztán hosszú reggel lesz!-sóhajtottam egy mélyet. Éppen mikor már kezdtem volna ismét elbóbiskolni, megütötte a fülemet egy név.
-Tehát a Sakál ismét akcióba lendült. De hamarosan elkapom!-mondta. Szavai vérszomllyal voltak átitatva.
-Hogy akarod tőrbecsalni? Hiszen a legnagyobb drogbáró egész Amerikában.-kérdeztem, miközben a szekrényből egy más nadrágot vettem elő. Füleimet hegyezve vártam a folytatást.
-Tudomást szereztem egy-két dologról. Jövő héten már halott lesz.-és fölkacagott. Ám ezután hiába akartam még több információt kiszedni belőle, nem sikerült.
Hamarosan kitessékeltem őket a házamból, mondván, ez nem hotel, ahol csak kényük-kedvük szerint ellehetnek.

Gyorsan eltelt az egy hét. Két barátom lázasan készülődött a nagy rajtaütésre. És végül a nagy nap is elérkezett. Aznap láttam őket utoljára.
Már akkor értesítettek, hogy az a kettő halott. Nem törődtem vele. Nem látogattam el sírhelyükre, mely ott volt, ahol megölték őket. Csak csendesen teltek a napok, miközben szövögettem tervemet.

***

A fekete öltönyös férfi tekintetében félelem tükröződött, mikor késemet a nyakának szorítottam. A penge élén megcsillant a fény. A fény, melyet nemsokára vér mocskolt be.
-Viszlát, Sakál!-súgtam áldozatom fülébe.
Ahogy kisétáltam az épületből, utamat a fa fele vettem. A fa fele, mely alatt barátaim nyugodtak.
Csend vette körül a környéket. Csak a távolból hallatszott a zongora hangja. A szél hozta hangra fölkaptam fejem az ég fele, majd tekintetem ismét a sírokra tévedt. Leraktam közéjük a csokor virágot, majd hátat fordítva lassan elsétáltam a fától.
-Bosszútok bevégeztetett!-suttogtam magamnak, és sétáltam tovább. Magam mögött hagyva a zongora halk szavát, melyet a lágy szél sodort messzire a narancssárga és bronzbarna színű levelekkel együtt.
5850
evikelazar41 - 2018. október 20. 19:34:04

Köszönöm🙂

5738
miminke3 - 2018. október 19. 19:18:33

Szeretettel gratulálok a nyereményhez!

Üdvözlettel
Margit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.