Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.23. 23:04
A mai feltöltés befejeződött Jó éjszakát mindenkinek! Smile

2019.05.23. 23:03
József, a nyomtatott magazin negyedévente jelenik meg, nem havonta. Minden évben március, június, szeptember és december hónapokban.

2019.05.23. 22:09
Jó éjszakát.

2019.05.23. 21:57
Szép álmokat kívánok szeretettel! Heart

2019.05.23. 19:49
Kedves Józsi! Még nem kaptam meg a Holnap magazin áprilisi számát. Tudsz esetleg valamit róla? Köszönöm!

2019.05.23. 18:42
Kedves Józsi-Főszerkesztő
! A két könyvet megkaptam postával, köszönöm szèpen! Rita

2019.05.23. 17:09
Kellemes délutánt és szép estét mindenkinek. Smile

2019.05.23. 15:23
Kedves Józsi! Megkaptam a könyvet, köszönöm. Smile

2019.05.23. 14:12
Kellemes napot kívánok az esô ellenére! In Love

2019.05.23. 09:34
Kedves József! Köszönöm a tájékoztatást! Üdvözlettel: Kriszta

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Nyírő Szabina: Golgota tér (2018. szeptember)
Golgota tér (VIII. kerület)


Eljössz délután? - firkantotta le az üzenetet Tivi az oroszfüzete egyik lapjából letépett fecnire. Mikor Ráspalotai tanár úr ismét a tábla felé fordult, gyorsan átsuttogott a másik padsorba: - Csaba! Add tovább! - és már repült is az összegyűrt papírdarab a levegőben. A galacsin Csaba táskáján landolt, a fiú elvette onnan, s a tankönyvén kihajtogatta a papírt. Valamit ráírt, aztán az asztal alatt átadta a mellette ülőnek. Tivi rettegett, hogy Ráspalotai észreveszi az órai levelezést, de nem akadt jobb ötlete. Ha a szünetben beszélik meg, könnyen meghallhatta egy tanár, miről folyik a diskurzus. Így is megvolt a lebukás veszélye, ezért nem írta le konkrétan, hová invitálja a többieket. Bele sem mert gondolni, mit kapott volna a tanártól, ha amaz tudomást szerez az aznapra tervezett tüntetésről. Bár Ráspalotai nem tartozott a legszigorúbb tanárok közé, azt bizonyosan nem helyeselte volna, hogy Tiviék az iskolájuk ellen akarnak tüntetni. És nem is csak az ő osztályuk! Az egész szakközépiskolából jelezték diákok, hogy elmennének.

Tivi unalmába az AC/DC Highway to Hell című számának szövegét írta bele az oroszkönyvébe. A szerző szemmel láthatóan csak a fekete, a szürke és a fehér színeket ismerte, ugyanis a tankönyv - terjedelme legnagyobb részében - nélkülözte a színeket. Éppen ezért nézett ki nagyon jól a Tivi által piros ceruzával írt dalszöveg. Mindössze pár nap telt el azóta, hogy a Szabad Európa Rádió Teenager Party nevezetű műsorában először meghallotta az AC/DC új számát. Noha a zavarás miatt erősen sercegett az adás, a hang pedig hol eltűnt, hol visszajött, Tivinek elsőre megtetszett a zene. Szerette a rockot, az AC/DC-t pedig jobbnak tartotta a legtöbb magyar együttesnél. Miközben a refrén sorait körmölte a főnévragozás eseteit ismertető fejezet mellé, átmenetileg sikerült megfeledkeznie a gondokról, amik már hónapok óta nyomasztották.

Tivi volt a tüntetés egyik főszervezője, értelmileg és gyakorlatilag egyaránt. Persze, az elején még nem is sejtette, hogy ez lesz belőle. Ő csak azt tudta, az iskola tiltáslistája egy agyrém. Amikor a szeptemberi évnyitón az igazgató felolvasta, ettől kezdve miket nem szabad a diákoknak, Tivi először el sem akarta hinni. A listán szerepelt Alekszej Tolsztoj Golgota című könyve, melynek elolvasását az iskola vezetése megtiltotta, illetve a lányokat korlátozta több téren: nem viselhettek térdnél feljebb érő szoknyát és nem fogyaszthattak alkoholt. Ezek a tilalmak még helyénvalók is lettek volna, ha érvényességük a tanítási időszakra és az intézmény területére korlátozódik. Azonban az iskola nem állt meg itt; diákjaiknak az iskolán kívül is be kellett tartaniuk a tiltásokat. A lányokra vonatkozó szabályokkal Tivi a legkevésbé sem értett egyet, a könyveset viszont fel sem tudta fogni ésszel. Az igazgató az évnyitón azzal indokolta a döntést, hogy Tolsztoj Golgotája olyan részletességgel taglalja a különféle bűnöket, ami már káros lehet a fiatalokra. Tivi szerint ezzel az iskola túllépte a határait. Úgy gondolta, az igazgatóság azt még megszabhatja, hogy a könyvtárban milyen köteteket tartsanak, de ahhoz, hogy szabadidejükben mit olvasnak a diákok, semmi közük nincs.

Tivi a maga részéről szeretett olvasni. Eme tevékenység segített neki, hogy egy fárasztó nap után ellazulhasson. Nem tudott annál jobbat elképzelni, mint egy jó történet segítségével elfelejtkezni az aznap történtekről. Beszólások, hülye kérdések, kellemetlen szituációk - egy hozzá hasonló tizennégy éves fiút is érhettek negatív behatások az iskolában. Tivi mindenevő volt a könyvek terén, de a regényeket szerette a legjobban, főleg a történelmi ihletésűeket. Talán éppen ezért érdekelte annyira a Golgota. De valószínűleg ebben az is közrejátszott, hogy a bátyja, aki már olvasta a könyvet, nagyon jókat mondott róla, így ő is szerette volna megtudni, miről szól Tolsztoj műve. Testvérével, Janival még régebben köttetett köztük az a megállapodás, miszerint nem mondják el egymásnak azoknak a könyveknek a történetét, amiket elolvastak, és ezt azóta is következetesen betartották.

Lényeg a lényeg, Tivi egyáltalán nem értett egyet a tiltással. Legjobb barátja, Horváth Csaba - akinek az üzenetes fecnit dobta - pedig már az évnyitón látta rajta, hogy dühíti a dolog. Mivel nem akart erről az iskola területén beszélni Tivivel, áthívta őt magához az ünnepély után. A Tisztviselőtelepi lakásban ülve aztán hosszasan beszélgettek a tiltáslistáról. Bár Csaba szívesebben töltötte bulizással és ismerkedéssel a szabadidejét, mint olvasással, az neki sem tetszett, hogy iskolájuk szabályozni akarja a magánéletüket. Már akkor arra jutottak a fiúk, hogy valamit tenni kéne ez ellen, ám konkrét elképzelésük még nem volt. Az első tanítási napot arra használták fel, hogy megkérdezzék osztálytársaikat, ki mit gondol a dologról. Persze, ügyeltek rá, hogy egy tanár se legyen a közelben - nyolc, általános iskolában eltöltött év után pontosan tudták, vannak dolgok, amiknek a pedagógusok füleitől távol kell megbeszélésre kerülniük. És ez határozottan közéjük tartozott.

A közvéleménykutatás végeztével Tivi és Csaba megnyugodva látták, nincsenek egyedül, osztálytársaik szinte kivétel nélkül úgy gondolták, ez több a soknál, az iskolának nincs joga meghatározni, mit tehetnek meg a magánéletükben és mit nem. Jobb ötlet híján arra a döntésre jutottak, megpróbálnak beszélni a tanárokkal. Ezt Tivi és Csaba vezetésével meg is tették - még az igazgatóhoz is eljutottak, ott is előadták panaszukat -, ám az eredmény nem az lett, mint amire számítottak. Az igazgató úr közölte velük, a döntés megszületett, az iskolának nem áll szándékában megváltoztatni. Majd hozzátette, nekik ötüknek pedig nem kéne annyi időt tölteniük otthon, poros könyvek társaságában, inkább menjenek ki a szabad levegőre, focizni, csajozni. S ezzel útjukra is engedte a gyerekeket, befejezettnek tekintve a beszélgetést. Tivi dúlt-fúlt mérgében, és ennek nem a terv sikertelensége volt az oka, vagyis, nem csak az. Az igazgató utolsó megjegyzése a könyvekről sokkal jobban zavarta, de bölcsen úgy döntött, inkább nem mondja ki, amit gondol. Nem lett volna szalonképes.

Miután az öttagú követség visszaérkezett a kilencedik bé termébe, és Tiviék elmesélték a történteket, az osztály összeült a további ötletelés érdekében. Az a néhány ember, aki elfogadta a tilalmat és nem akart tenni ellene semmit, a háttérbe vonulva figyelte őket, s nem szóltak egy szót sem. Akkor állt elő az egyik lány, Molnár Rebeka azzal az ötlettel, hogy egy tüntetés kéne. Így az iskola vezetése látná, nem csak öt diákra vonatkozik, amiket a fiúk az igazgatói irodában mondtak neki, hanem jóval többre. Akkor Tivi számára még hihetetlennek tűnt az a hatalmas tüntető tömeg, melynek képe Rebeka szavait hallva megjelent előtte. Aztán beszippantotta társai lelkesedése. Rebeka és Csaba egy pillanatig sem habozva, már aznap, amikor az ötlet elhangzott, szervezkedni kezdtek. Nem telt bele sok idő, és Tivi is csatlakozott hozzájuk. Tetszett neki a lány elevensége, és az, hogy Rebeka tényleg hitt benne, jobbá teheti a világot. Ilyen lányt, akiben akkora tenni akarás lakozott, mint Rebekában, nem látott korábban.

Hárman egyesült erővel kevesebb mint egy hónap alatt megszervezték a tüntetést. A dátumot szeptember harmincadikára tűzték ki, ez abban az évben egy pénteki napra esett. Helyszínnek az iskola előtti teret választották, ami Kun Béla kommunista politikus nevét viselte. Az esemény hirdetését az ősi módszerrel oldották meg: szóban tájékoztatták róla diáktársaikat. A vécékben sorban állás közben, a tornaöltözőkben, tanítás után hazafelé menet - minden helyen hirdették a tüntetést, ahol a tanárok nem hallhatták őket. Azok, akik jelezték, hogy ott lesznek, maguk is beszállnak a hír továbbításába, így az információk fénysebeséggel terjedtek. És Tiviék nemsokára azt vették észre, hogy a szünetekben erről sugdolózik a diákok jelentős része. Tivi elképzelhetetlennek tartotta, hogy a Karl Marx Szakközépiskolába jár valaki, aki még nem hallott a tüntetésről.

Tivi annyira belemerült az AC/DC dalszöveg felidézésebe és leírásába, hogy sikerült teljesen kizárnia a tanár hangját. Elmélyült tevékenységét a jól ismert éles csengetés szakította félbe. A fiú sokszor áldotta a kicsengőt, ám jelen esetben csak arra volt jó, hogy a gyomrát görcsbe szorító félelem visszatérjen. Mint minden pénteken, most is hét órából állt az órarendjük, amit az orosz nyelv és irodalom zárt. Így a kicsengetés azt jelentette Tivi osztálya számára, hogy végre-valahára elindulhatnak haza, s kezdetét veszi a hétvége. Fél háromkor ért véget a tanítás, a tüntetés kezdeteként viszont az öt órát adták meg, tehát Tivinek bőven volt ideje. Főleg, hogy nem lakott messze a Karl Marxtól; reggelente általában negyed óra alatt beért sétálva. Most egyáltalán nem kellett sietnie, mégis szedte a lábát otthona felé haladva. Abban reménykedett, ezzel hátha sikerül kiráznia magából a feszültséget, ám csalódnia kellett. Mire hazaért, hevesebben szedte a levegőt, mint egy váratlan matekfeleltetés közben. Apja még dolgozott, anyja viszont otthon volt, amikor zaklatott gyermeke belépett a lakásba. Az asszony tudott a tüntetésről, és mivel egyetértett fiával, támogatta az elgondolást. Mivel látta, Tivi per pillanat nincs közlékeny hangulatában, nem tette fel neki a szokásos kérdést, a "Mi volt az iskolában?"-t. Hagyta, hogy a fiú néma csendben letegye az iskolatáskáját a szobájában, majd körülnézzen a hűtőben valami ebéd után kutatva. Tivi végül egy adag sült krumplis rántott hús társaságában telepedett le a konyhaasztalhoz, aminek elfogyasztásával nem sietett, hiszen bőven volt ideje. Negyven perc alatt ette meg az ebédjét, közben mindenfélén eltöprengve. Főleg a tüntetés körül forogtak a gondolatai, de időről-időre Rebeka képe is belebegett a szeme elé. Ezt nem tudta mire vélni, ilyen még sose esett meg vele korábban.

Miután a tányér és az evőeszközök elfoglalták őket megillető helyüket a mosogatóban, Tivi elérkezettnek látta az időt a távozáshoz. Bár ráért volna még, inkább elindult, mert esélytelennek érezte, hogy bármivel le tudja kötni magát otthon. A karórája négy óra húsz percet mutatott, amikor odaért a helyszínre. A Kun Béla téren körülbelül harminc ismerőst számolt össze, köztük Csabát és Rebekát. Ők ketten rögtön oda is siettek Tivihez.

- Képzeld - kezdte izgatottan Csaba -, az Oroszlányi Brigi bátyja az egész osztályát elhozta volna. Most tizenkettedikes a Leöveyben, és vannak vagy harmincöten. Nagyon el akartak jönni, hogy "az elhamarkodott döntések és a diákok szabadságának korlátozása ellen" tüntessenek, de megkértem őket, hogy ne tegyék. Téged idéztelek, azt mondtam nekik, mi nem akarunk a tüntetésünknek politikai töltetet, csak azt, hogy az iskolánk vonja vissza a tiltáslistát. Ez pedig csak ránk, Karl Marxosokra tartozik.

- Szuper - nyögte ki Tivi, a frissen meszelt fal színében pompázó arccal. Elkönyvelve magában, hogy az aggodalmai nem lettek kevesebben, sőt, csak szaporodtak, ahogy telt az idő. Már mindentől rettegett, olyanoktól is, amiktől a tanítás végén még nem. Tartott tőle, hogy alig jönnek el, de attól is, hogy túl sokan jönnek el, és a tüntetésből valami olyat hoznak ki, ami nem egyezik meg az ő előzetes elképzeléseikkel. Nem akarta, hogy a rendezvény többről szóljon, mint az iskola tiltásai elleni demonstráció. Azt különben se merte volna megkockáztatni, hogy a rendszerrel szemben felemelje a szavát, még akkor sem, ha megvolt róla a maga - nem éppen pozitív - véleménye.

- Jól vagy? - kérdezett rá Rebeka. A lány trapéznadrágot viselt a vállait szabadon hagyó felsővel, mézszínű haját pedig ezúttal nem fogta össze. Tivi hirtelen azt vette észre magán, hogy nagyon örülne, ha a legjobb barátja levenné szemeit a lányról. Csaba minden héten másvalakit szédített, nem kellett, hogy Rebeka is az áldozatai közé tartozzon. Nem, ő jobbat érdemelt egy ilyen fiúnál.

- Persze - állította Tivi, de a meggyőződés hiányzott a hangjából. - Csak furcsa, hogy ilyen kevesen vannak. Azt hittem, többen lesznek.

- Ne aggódj, érkeznek még - nyugtatta meg gyorsan Rebeka. - Az iskolában egy csomó lány háborgott a szoknya- és alkoholtilalom miatt, ők biztos eljönnek.

- Remélem - felelte Tivi, és tényleg csak remélte, mert egyáltalán nem volt biztos benne, hogy a húsz fős létszám bővülni fog. Pedig így történt, fél négytől ötig valóságos tömeg érkezett a térre. Tivi nem számolhatta meg őket, olyan sokan voltak, de úgy saccolta, vannak vagy ötszázan. Ha nem többen. Rebekának abban is igaza lett, hogy sok lány eljött - Tivi azt is meg merte volna kockáztatni, hogy több a lány, mint a fiú. Nagyrészt diákok álldogáltak a téren, azonban néhány felnőttet is lehetett látni - mint azt Tivi Rebekától megtudta, ők már elballagott Karl Marxos tanulók, akiket szintén felháborított az iskola döntése a tiltásokról.

Amint Tivi karóráján a mutató öt órára ugrott, kezdetét vette a rendezvény. Színpad híján a fiú a téren lévő játszóteret körülvevő alacsony, ám széles kőkerítésre lépett fel, és ott fogott bele szónoklatába. - Üdvözlök mindenkit, aki eljött. A nevem Kávai Tivadar, én vagyok ennek a tüntetésnek az egyik főszervezője. Az iskolám, a Karl Marx Szakközépiskola szeptember elején vezette be a Tiltáslistát, ami felháborító tételekből áll. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy ezek ellen tiltakozzunk.

Noha mindösszesen a bevezetőt mondta el, Tivi hatalmas tapsot kapott a téren összegyűlt tömegtől. Ennek hatására megnyugodva lépett le a falról, s adta át a helyét Rebekának. Küldött a lány felé egy bátorító mosolyt is, amit amaz viszonzott, majd belekezdett a beszédébe. - Mi mind fiatalok vagyunk, de ettől még vegyék komolyan, amit mondunk. Olyan iskolát szeretnénk, ahol a szabadságunk megmarad, nem veszítjük el az identitásunkat. És a vezetőség hagyja, hogy megismerjük a világot! Az iskolának joga van megszabni, hogy mit viselhetünk és mit tehetünk a falai között, de azon kívül ne korlátozzanak minket! Engedjék meg, hogy szabadidőnkben mi feleljünk a tetteinkért. Mire középiskolába kerülünk, már elmúlunk tizennégy évesek. Tanítóinknak és családjainknak köszönhetően tudjuk, mit tehetünk meg és mit nem. Tisztában vagyunk vele, hogy ha helytelenül viselkedünk, azzal elsősorban magukra hozunk szégyent, nem az iskolára. Ezért kérem iskolánk igazgatóját, bízzon az ítélőképességünkben, s vonja vissza a tiltáslistát. Mi már elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, abból, amit egy könyvben olvasunk, mivel értünk egyet és mivel nem. Hogy egy buliban mennyi alkoholt fogyaszthatunk ahhoz, hogy ne veszítsük el az önkontrollunkat, és végül, hogy milyen rövid szoknyát vehetünk fel anélkül, hogy lejáratnánk magunkat.

Utolsó szavait alig lehetett hallani a kitörő ovációjától. A tömeg tapsolt és éljenzett, annyira tetszett nekik a lány monológja. Tivi mérhetetlen büszkeség érzett a komolyan és felnőttesen beszélő osztálytársnőjét hallgatva. Már akkor sejtette, hogy remek döntést hozott, amikor hetekkel korábban megkérte Rebekát, mondjon beszédet. És most beigazolódott, hogy jó volt a sejtése. A lányt vállalkozó kedvű diáktársak követték a kerítésen. Tivi csak félig figyelt oda rájuk, figyelme nagyobb részét az kötötte le, hogy az iskola épületét lesse. Kíváncsi volt, mikor veszi észre az egyik tanár a sok ablak valamelyikéből, hogy a téren diákok százai ácsorognak. Úgy gondolta, ha ez megtörténik, csak kijönne az illető, és megtudakolná tőlük, mi ez a csoportosulás.

Ám erre egy óra elteltével sem került sor. Hat óra után pár perccel Tivi látta néhány tanárát kilépni az épületből és elindulni hazafelé, ám egyikük sem vette a fáradságot, hogy odamenjen hozzájuk. Hosszú, értetlen pillantásokat vetettek rájuk, de úgy látszott, azt fontosabbnak ítélték, hogy mielőbb hazaérjenek. Tivi fel se tudta fogni, hogy ez megtörténik. Negyed órával később az igazgatóhelyettes hagyta el az épületet, azonban ő, ellentétben munkatársaival, a fiatalok felé indult. Mikor odaért a főszervezők hármasához, csak ennyit kérdezett: - Tüntettek?

- Igen, tanár úr - felelte Tivi határozottan. - Azt akarjuk, hogy az iskola vonja vissza a tiltáslistát.

- Értem - hümmögött a férfi, majd - miután megtudta, amit akart - visszament az iskolába. Tivi élt a gyanúval, felvilágosítja az igazgató urat, hogy miért áll az a tömeg a téren. Ezen sejtésének ellentmondott az, hogy semmi sem történt. Lassan minden tanár távozott az iskolából, köztük az igazgatóhelyettes is. Tivi személy szerint nem látta, de egyik osztálytársa elmondásából megtudta, hogy már az igazgató is hazament. Ekkor eljutott arra a pontra, hogy úgy érezte, semmit sem ért. Hogy lehet, hogy az iskola dolgozóit teljesen hidegen hagyja a munkahelyük előtti tüntetés? Még a portás se vette a fáradságot, hogy odamenjen hozzájuk hazafelé menet, csak bámulta őket haladtában. A diákokban vegyes érzéseket keltett ez az érdektelenség. Voltak, akik szerint pont ezért kell tovább tüntetniük, és akadtak, akik elérkezettnek látták az időt, hogy hazamenjenek. Végül az utóbbiak kívánsága teljesült, mivel Tivi, Csaba és Rebeka is úgy gondolták, felesleges tovább álldogálniuk a téren. Csaba a kőfalra felállva közölte az összegyűltekkel, vége a tüntetésnek, s megköszönte nekik a részvételt (a maradást szorgalmazók persze kifütyülték ezért).

Fél hét körül a tömeg szétoszlott, a diákok pedig hazaindultak. Tivi borzasztóan csalódott volt, még mindig nem tudta elhinni, hogy nem értek el semmit. Azt hitte, a tanárokat zavarni fogja, hogy az iskola döntése ellen tüntetnek, és mindent megtesznek majd, hogy ennek véget vessenek. Akár úgy, hogy teljesítik a kérésüket, akár úgy, hogy elzavarják őket, esetleg intővel fenyegetve. Ehhez képest a tanárok figyelmét fel sem keltette a megmozdulás. Tivi sokféle forgatókönyvet végiggondolt az utóbbi hetekben a tüntetés kapcsán, ám ez nem szerepelt köztük. Meglepte az a fordulat, hogy nem foglalkoztak velük, és nem tudta, ennek mi az oka. Míg Csaba a közeli söröző felé vette az irányt, hogy egy korsó Kőbányai mellett próbálja meg elfelejteni az általa beégésnek titulált eseményt, Tivi hazaindult.

Húsz perc múlva belépett otthonába, s szembenézett szüleivel. Mindketten tudtak a tüntetésről, és most kíváncsiak lettek volna fiuk beszámolójára. Tivi egy "nem volt semmi különös" mondattal elintézte a mesélést, majd bevonult szobájába, ahonnan utána nem is nagyon mozdult ki. Csak a konyhát és a fürdőszobát látogatta, ezt leszámítva ki sem lépett a szobájából. Egész végig azon gondolkodott, vajon hol ronthatták el, hogy nem volt figyelemfelkeltő a tüntetésük, ám nem jött rá. Szombaton megpróbált a házi feladatokkal foglalkozni, azonban gondolatai minduntalan elkalandoztak. Végül hagyta az egészet, mondván, majd az órák előtt lemásolja Csabáról, amennyiben barátja elkészíti a házikat.

Vasárnapra Tivi ugyanazt tervezte, mint előző napra: heverészést az ágyán, s közben gondolkodást a tüntetésről, mely eddig sem vezetett sehova, ám csak nem hagyta nyugodni a dolog. Számításait azonban keresztülhúzta a tizenegy óra magasságában felhangzó csengetés, és a pár perccel később a szobájába belépő Rebeka. A lány egyetlen pillantással végigmérte, majd megszólalt: - A szüleid mondták, hogy péntek óta ki se dugtad az orrod a szobádból. Készülj, öltözz, itt az ideje, hogy kimozdulj.

Tivi meglepetten nézett a lányra, de aztán szót fogadott, levetette a pizsamáját, és utcai ruhát húzott. Rebeka eközben nem ment ki, hanem a szoba berendezését nézegetve várta, hogy Tivi elkészüljön. Mikor ez megtörtént, ketten együtt távoztak a lakásból. A fiúnak fogalma se volt, hová akarja őt vinni Rebeka, mégis vele ment. Beismerte, kellett már neki egy kis környezetváltozás a másfél nap bezárkózás után. Noha mindössze a környéken sétáltak egy nagyot, Tivi úgy érezte, ennek hatására új életre kelt. Közben mindenféléről beszélgettek Rebekával, ami nem kapcsolódott az iskolához. Tivi pedig megdöbbent: bár azt eddig is tudta, hogy a lány nagyon művelt, az meglepte, milyen jól el tudott vele beszélgetni könyvekről, filmekről és zenékről is.

Már késő délután volt, amikor elköszöntek egymástól azelőtt a panelház előtt, melyben Tivi lakott. A fiú megköszönte neki, hogy kimozdította otthonról, mire Rebeka mosolyogva megvonta a vállát. -Ez csak természetes - mondta, s lábujjhegyre állva puszit nyomott Tivi arcára. - Holnap találkozunk.

- Igen - motyogta a fiú, akinek a fejében a puszi átmeneti üzemzavart okozott. Ezt megszüntetendő, gyorsan sarkon fordult, és beiszkolt a házba. A csukódó ajtó résén kinézve látta, hogy a lány igencsak kuncog magában.

Ez a program jelentős javulást hozott Tivi kedélyállapotában. Rebeka hatására végre képesnek bizonyult a házikra koncentrálni, vacsoránál pedig olyan fesztelenül viselkedett szüleivel, ahogy egyébként szokott. Másnap hétfő volt, így Tivi szokás szerint iskolába ment. Alighogy elkezdődött az első óra, s Palatin tanárnő belefogott volna a nemesgáz konfiguráció magyarázásába, megszólalt a falon függő hangszóró. - Kávai Tivadart, Molnár Rebekát és Horváth Csabát várjuk az igazgatói irodába - recsegte, mire az említettek egymásra néztek, majd lassan feltápászkodtak helyükről. Osztálytársaik szemében aggodalom és értetlenség tükröződött, amint tekintetükkel kísérték mozdulataikat. Tiviék közt egy szó nem hangzott el, még a teremből kiérve sem: anélkül is tudták, miről van szó, hogy megbeszélték volna. Az igazgató rájött, hogy ők a pénteki tüntetés főszervezői, ezért hívatta magához mindhármukat.

Az igazgatói irodába belépve bebizonyosodott, nem tévedtek. A helyiségben az igazgató úr az igazgatóhelyettes társaságában várta őket, s egyikük arckifejezése sem volt szívélyes. Tivi már kezdett gondolkodni, hogy a környéken milyen szakközépiskolák vannak, ahol folytathatná a tanulmányait, ám kiderült, nem kell iskolát váltaniuk. Kicsapás helyett megúszták egy-egy igazgatóhelyettesi intővel, és az ígérettel az igazgató részéről, hogy ha még egyszer ilyet tesznek, az komolyabb következményekkel fog járni. A fiatalok megígérték, hogy nem lesz több ilyen, s ezt szándékukban is állt betartani, elvégre a pénteki megmozdulásukkal sem értek el semmit. Legalábbis azt hitték. Azonban az igazgatói irodából kilépve megpillantották a szemközti falra felragasztott, "Tisztelt Kollégák" kezdetű papírt. Bár nem nekik szólt, Tivi közelebb lépett, és elolvasta a hirdetményt. S milyen jól tette! A papír ugyanis arról szólt, hogy október harmadikától a diákok olvashatják Alekszej Tolsztoj összes művét, köztük a Golgotát is. A könyvtár pedig -, ha még nem vált meg a mű összes példányától -, megtarthatja őket. A lányok számára az alkoholfogyasztás engedélyezetté vált, persze mértékkel, és az iskolának ez volt az elvárása a szoknyaviselés terén is. Tivi arcára sugárzó mosoly ült ki, mire a végére ért az olvasásnak. Átölelte az időközben mellé lépő Rebeka derekát, s a lány fülébe súgta: - Csak sikerült.

Tíz évvel később, 1989-ben, a rendszerváltáskor a Fővárosi Közgyűlés száműzte a korábbi korszak kommunista ideológiájának neveit a budapesti utcákról és terekről. Többek között a tüntetés helyszínéül szolgáló tér nevét is megváltoztatták ekkor, szavazást írva ki a kerület lakóinak részére az új névre. Mivel az egykori Karl Marx Szakközépiskola tanulóinak jelentős része a kerületben lakott, sokat számított a véleményük - ők pedig a Golgota tér nevet tartották a legjobbnak. S mivel erre érkezett a legtöbb szavazat, a Fővárosi Közgyűlés ezt a nevet adta a térnek.
6167
Zentai Norbert - 2018. november 08. 15:16:22

Gratulálok Szabina! Igazán remek novella! Kíváncsi volnék, hogy valóban így volt e és ha igen, részese voltál e ennek a történetnek?

Üdvözlettel:
Norbert

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.