Legújabb tag: Sebestyénné Tóth Ágnes: Emlékdoboz.
- Nyomtatás
- 13 szept 2018
- Novella, próza 2018
- 61 megnyitás
- 6 hozzászólás
Egy kis üveg doboz, bon-bon tartó, de lehet, hogy ékszer tartó. Gyerekkorom egy darabja, ami megmaradt. Nézem! Emlékképek szállnak ki belőle. Miközben megy a tévé és a múltba zuhanok.
Gondolataim elkalandoznak. Szépek, hisz a rosszat szívesen feledjük.
Azt hiszem anyák napjára adtam anyukámnak. Már nem is emlékszem csak arra, hogy nagyon régi. Majdnem egy idős velem. Pár évvel azért fiatalabb. Ahogy nézem, gyerekkorom apró pillanatai sorakoznak szemem előtt. Fontosak voltak az ünnepek meg a vasárnapok. Akkor még nem volt szabad szombat. Felhúzhattam a szép ruhám. Fehér térdzokni, fekete lakkcipő. De hétköznap anyu drapp zoknit adott rám. Jaj de nem szerettem!
Csillog,villog a kis üveg szelence az esti lámpa fénye alatt. Vajon mit tartogat még?
Az iskola! Meg az iskola köpeny, amit kötelező volt viselni. Nyolcadikos voltam mikor dicséretet kaptam, hogy az első nap köpenybe mentem suliba. Az egyetlen igazgatói dicséret nyolc év alatt.
Kisdobos és úttörőruha, nyakkendő, síp. Oly büszkén viseltem. A hulladék gyűjtésnek külön örültünk, nem volt tanítás. Verseny volt, ki tud többet osztályonként össze szedni. Na ez most nem is lenne nehéz feladat. A két decis iskola tej a büfébe. Szerettem, bár anyu mindig csomagolt tízórait, amit a nagyszünetben megehettem. Volt kori pálya télen. Az iskola salakos udvarát locsolták fel többször. Mert hát akkor volt tartós hideg és rendes tél. Nagy hópelyhekkel estbe nyúló nagy szánkózásokkal. De tanulni akkor sem szerettem. Anyám mosolyog gondolataimon át , hallom, ahogy mondja..."Ági, Ági! Ugye megmondtam! Ő tudta, most már én is. Lányaimnak mégsem mondtam soha. Rájöttek maguktól. Lassan vissza térnek emlékeim az üvegcsébe, amiben már annyi mindent tartottam az évek során. Most épp bizsu fülbevalóimat vannak benne s ezek a régi szép emlékek, amik már csak nekem szépek és értékesek.
Lekapcsolom a villanyt és visszatérek a mába a tévén keresztül. Lesz még időm írni, elmélkedni a múlton mielőtt még pontot rakna az élet az éveim után.
2018.07.28.Tóth Ágnes
Read more: http://toth-agnes...z5Qy2bRWQc
Gondolataim elkalandoznak. Szépek, hisz a rosszat szívesen feledjük.
Azt hiszem anyák napjára adtam anyukámnak. Már nem is emlékszem csak arra, hogy nagyon régi. Majdnem egy idős velem. Pár évvel azért fiatalabb. Ahogy nézem, gyerekkorom apró pillanatai sorakoznak szemem előtt. Fontosak voltak az ünnepek meg a vasárnapok. Akkor még nem volt szabad szombat. Felhúzhattam a szép ruhám. Fehér térdzokni, fekete lakkcipő. De hétköznap anyu drapp zoknit adott rám. Jaj de nem szerettem!
Csillog,villog a kis üveg szelence az esti lámpa fénye alatt. Vajon mit tartogat még?
Az iskola! Meg az iskola köpeny, amit kötelező volt viselni. Nyolcadikos voltam mikor dicséretet kaptam, hogy az első nap köpenybe mentem suliba. Az egyetlen igazgatói dicséret nyolc év alatt.
Kisdobos és úttörőruha, nyakkendő, síp. Oly büszkén viseltem. A hulladék gyűjtésnek külön örültünk, nem volt tanítás. Verseny volt, ki tud többet osztályonként össze szedni. Na ez most nem is lenne nehéz feladat. A két decis iskola tej a büfébe. Szerettem, bár anyu mindig csomagolt tízórait, amit a nagyszünetben megehettem. Volt kori pálya télen. Az iskola salakos udvarát locsolták fel többször. Mert hát akkor volt tartós hideg és rendes tél. Nagy hópelyhekkel estbe nyúló nagy szánkózásokkal. De tanulni akkor sem szerettem. Anyám mosolyog gondolataimon át , hallom, ahogy mondja..."Ági, Ági! Ugye megmondtam! Ő tudta, most már én is. Lányaimnak mégsem mondtam soha. Rájöttek maguktól. Lassan vissza térnek emlékeim az üvegcsébe, amiben már annyi mindent tartottam az évek során. Most épp bizsu fülbevalóimat vannak benne s ezek a régi szép emlékek, amik már csak nekem szépek és értékesek.
Lekapcsolom a villanyt és visszatérek a mába a tévén keresztül. Lesz még időm írni, elmélkedni a múlton mielőtt még pontot rakna az élet az éveim után.
2018.07.28.Tóth Ágnes
Read more: http://toth-agnes...z5Qy2bRWQc
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Kitti! Köszönöm, hogy benéztél hozzám.
Ági
Kedves András, köszönöm figyelmedet.
Ági
Kedves Magdi! Köszönöm, hogy olvasol.
Ági
Kiszáll az emlék a kis üvegdobozból, körüllengi az olvasót, majd szépen visszakúszik az üvegcsébe. Kellemes időutazás volt veled.
Drága Ági!
Igen, vannak tárgyak, amik mellett jó elábrándozni, elmélázni. Bizony én is szoktam. Például megvan még az az első ajándék '68-ból, amit a gyerekektől kaptam az első tanévem végén. Nagyon szépen leírtad a visszaemlékezés csodálatos folyamát.
Szeretettel üdvözöl András
Kedves Ágnes!
Életünk során milyen sok tárgy halmozódik fel, ami mind a múltról mesél. Az évek gyorsan elszaladtak, és bizony, sokszor szeretnénk újból megélni a szép emlékeket.
Sok szeretettel olvastalak. Magdi