Egy kis üveg doboz, bon-bon tartó, de lehet, hogy ékszer tartó. Gyerekkorom egy darabja, ami megmaradt. Nézem! Emlékképek szállnak ki belőle. Miközben megy a tévé és a múltba zuhanok.

Gondolataim elkalandoznak. Szépek, hisz a rosszat szívesen feledjük.

Azt hiszem anyák napjára adtam anyukámnak. Már nem is emlékszem csak arra, hogy nagyon régi. Majdnem egy idős velem. Pár évvel azért fiatalabb. Ahogy nézem, gyerekkorom apró pillanatai sorakoznak szemem előtt. Fontosak voltak az ünnepek meg a vasárnapok. Akkor még nem volt szabad szombat. Felhúzhattam a szép ruhám. Fehér térdzokni, fekete lakkcipő. De hétköznap anyu drapp zoknit adott rám. Jaj de nem szerettem!

Csillog,villog a kis üveg szelence az esti lámpa fénye alatt. Vajon mit tartogat még?

Az iskola! Meg az iskola köpeny, amit kötelező volt viselni. Nyolcadikos voltam mikor dicséretet kaptam, hogy az első nap köpenybe mentem suliba. Az egyetlen igazgatói dicséret nyolc év alatt.

Kisdobos és úttörőruha, nyakkendő, síp. Oly büszkén viseltem. A hulladék gyűjtésnek külön örültünk, nem volt tanítás. Verseny volt, ki tud többet osztályonként össze szedni. Na ez most nem is lenne nehéz feladat. A két decis iskola tej a büfébe. Szerettem, bár anyu mindig csomagolt tízórait, amit a nagyszünetben megehettem. Volt kori pálya télen. Az iskola salakos udvarát locsolták fel többször. Mert hát akkor volt tartós hideg és rendes tél. Nagy hópelyhekkel estbe nyúló nagy szánkózásokkal. De tanulni akkor sem szerettem. Anyám mosolyog gondolataimon át , hallom, ahogy mondja..."Ági, Ági! Ugye megmondtam! Ő tudta, most már én is. Lányaimnak mégsem mondtam soha. Rájöttek maguktól. Lassan vissza térnek emlékeim az üvegcsébe, amiben már annyi mindent tartottam az évek során. Most épp bizsu fülbevalóimat vannak benne s ezek a régi szép emlékek, amik már csak nekem szépek és értékesek.

Lekapcsolom a villanyt és visszatérek a mába a tévén keresztül. Lesz még időm írni, elmélkedni a múlton mielőtt még pontot rakna az élet az éveim után.



2018.07.28.Tóth Ágnes

Read more: http://toth-agnes...z5Qy2bRWQc